Nyilván olcsó poén volna azzal indítani ezt az ajánlót, hogy “Hardcore Still Lives”, ugyanakkor idehaza a Reaction fanzine és a To Defy Collective valóban rengeteget tesz a színtér fennmaradásáért. Az ő szervezésükben újabb HC megmozdulásra kerül sor 2025. január 8-án (szerda) a budapesti Riffben.
A Reaction fanzine és a To Defy Collective – főképp az Escalate zenekar tagjaiból álló SxE szervezőbrigád – 2024 legvégére, december 29-ére (vasárnap) is összehozott egy jóféle hardcore-punk táncestet a budapesti Riffbe.
Na, ez volt az a buli, amelyet Jakab Zoliéktól már annyira vártam! A Bridge To Solace jelenlegi felállása valami eszméletlen, a zenekar történetében egyedülállóan feszes összjátékot produkál, ám ahogy tavaly szeptemberben a Dürer Kertben beigazolódott, a hardcore / punk szellemisége inkább a kisebb koncerttermekben mutatkozik meg. Erről a Turbinában tett első látogatásom alkalmával újból meg is bizonyosodtam.
Az alábbi néhány sor rendhagyó módon tényleg inkább szolgál emlékeztetőül, mint ajánlóul, tekintve, hogy az eseményre hivatalos forrásból szeptemberre már az összes jegy elfogyott.
Hát, ez a nap is eljött. Negyedik magyarországi látogatása alkalmával végre-valahára én is láttam az “eredeti gengsztert”, a rap nehézsúlyú világbajnokát, s a színészmesterséget sem középiskolás fokon művelő Ice-T-t, na meg az ő hardcore / hip-hop formációját.
Jóformán fel sem ocsúdtunk még a bécsi Botch után, egyből várt ránk egy újabb hardcore gyepálás, ezúttal hazai résztvevővel. Ráadásul itt minden azokat az időket hozta vissza maradéktalanul, amikor betekintést nyertem a HC mozgalomba. A klub szerény méreteiből adódó közvetlen hangulat és a disztrós kirakodóvásár egyaránt szorosan hozzá tartozott a zenés táncmulatsághoz, nem szólva arról, mennyire meglepett a Reaction fanzine friss száma. Ez utóbbi valójában tavaly decemberben jött ki, vagyis kissé későn kapcsoltam, viszont a népszerűsítésére keresve sem találhatott volna kedvezőbb alkalmat a szerkesztő Sabján Bence, aki nem mellékesen a bulit is tető alá hozta.
Bölcs Matt Bayles mondta vala, hogy kevés olyan zenekarral dolgozott az életben, akik nem az Isis vagy a Mastodon, és akiktől ne kapna egy-egy Botch riffet az arcába. Az úriember, ha nem tudnánk, amerikai producer-hangmérnök, és a portfóliójában nem kisebb neveket találunk, mint a Soundgarden, a Pearl Jam, na meg az imént felsorolt kaliberek, beleértve természetesen a tacomai (Washington állam) négyest – és a Minus The Beart, ahol együtt játszott David Knudson gitárossal – is. Szóval ő már csak tudja…
Az egyesült államokbeli (Washington állam) Botch 1993 és 2002 között működött. Ez idő alatt két albumon, három EP-n és négy split anyagon rakták le az alapokat a hardcore-nak az extrém, komplex metallal ötvözött, mathcore-nak elkeresztelt irányzatához néhány másik topligás csapattal (Converge, Coalesce, The Dillinger Escape Plan) egyetemben.
Töredelmesen bevallom, hogy kb. 3 héttel ezelőttig semmit sem tudtam a baltimore-i hardcore színtérről, illetve a Turnstile zenekarról, viszont a Drótból láttam pár évadot, ami ugyebár szintén Baltimore-ban játszódik. Ez alapján persze tökéletesen indokolatlan, hogy recenziót írjak egy baltimore-i hardcore zenekar legújabb lemezéről, azt viszont jól szimbolizálja, hogy mennyi közöm van a baltimore-i hardcore színtérhez, vagy úgy általában a HC műfajhoz.
Egyesítette erőit a BPHC és a SCHC mozgalom! A hazai hardcore színtér két régi harcosa, Tizedes (Tizedes Meg A Többiek, Bandanas) és Szakály „Sas” Péter (Liberal Youth, Social Free Face) hozta létre a Freejack projektet. Igen, az 1992-es amerikai sci-fi / akciófilm – nálunk Szabad préda címen futott – miatt a név...
A brazil zenék szerelmeseinek roppant jó hír, hogy a hardcore/metal Paura Európa turnéra indult. Ami még jobb, a dátumok között két magyar állomás is megfigyelhető.
Ha csárda, akkor cigányzene. Ha söröző, akkor rockzene. Ha gyorsétterem, akkor... hardcore? Látjátok, Amerikában ez is megeshet! A Drawn Out nevű HC zenekar fogta magát és lekötött egy saját szervezésű bulit a Cluck-U Chicken New Jerseyben található egyik éttermébe és odapirítottak neki. Hogy hogyan is sikerált' a mutatvány? Így!
Simán fel lehetne pattintani a tizennyolcas piros karikát némely a tengerentúlon készült hardcore videóra. A Tom és Jerry rajzfilmekből ismert klasszikus amerikai fémszemetest viszont még nem láttuk előkerülni korábban, de ahogy így elnézzük, hasonlóan egymás fején lapítják ki, mint a két rajzfilm ősellenség, csak itt a horzsolásnyom némileg realisztikusabb. Persze lehetne mulatságos is, ahogy elszabadul ebben a videóban is a pokol, de vajon rendben van ez így egy hardcore koncerten? Nektek mi a véleményetek például erről a frissen kikerült filmről, vagy hasonló videókról?
Röviden és tömören: a világ legdühösebb mellékútján szinte TOOL régóta készül az új nagy dalcsokornyi hörmöri.
Aztán hirtelen ki a kékből, felbukkan egy oldal, amin a már (még mindig késő) megjelenése előtt legendaszámba vett IRE album logóját tartalmazza. És egy visszaszámlálást, ami szerint a június 7.-éről 8.-ra (hétfőről keddre) virradó, pontban éjféli óra lesz A Harag Órája.
Szóval amire leérünk nullára, valami nagyon nagy dolgot kapunk Parkway Driveéktól. Teljes, vagy single megjelenés? Ingyen stream, vagy mindjárt ingyen letöltés egy pár órácskáig? Hmmm?
A mi tippünk szerint az első teaser-single, a Vice Grip megjelenése fog történni. Esetleg egy laza inka napfogyatkozás, egy Öreg Isten ásítása és a metálkecskék öntudatra ébredése kíséretében. (Fogadásaikat kérjük bankszámlai átutalással intézzék és a tranzakciós kódot a rockstation mailjére küldjék. Köszike!)
És persze, akkor az idei VOLT-ra már hozzák az új nótákat is... Ugye? Valahogy így?
Aki velük akarja üvölteni nyáron élőben, jobb ha máris a Kedvencek közé teszi ezt a drágát, és rágja a karmait, ugyanis hamarosan minden kiderül, mindenki derül.
~
by Nemesúr(/Nemes Márk)
A sold out-os buliknak mindig van egy fajta feelingje. Bár tudtommal ez nem lett annak kihirdetve, de így is egy erős heringkonzervre hasonlított az A38. Szóval ilyenkor a hangulat az előre borítékolható, bár mindig van pár seggarc, aki képes elrontani egy-egy ember hangulatát. Sajnos ezen az estén is jelen voltak, de ezt leszámítva egy ultra brutál jó hardcore koncerten vehettünk részt. A Sick Of It All letarolt mindent.
Legalábbis egy új album már tuti lesz a bajai hardcore bandától. Hosszabb szünet után, a semmiből bukkant fel egy rövid kis videó, a Dózer.hu legénységétől.
GARÁZSADÁS sorozatában Nemesúr olyan régiókba kalauzolja avatott, fekete körmű (festett vagy koszlott) és bőrbe vont kacsójával rockeri figyelmedet, ahová magától az talán sosem tévedne... Meglepő, bizarr, innovatív színterek, műfajok, előadók, rockkultúrák tablójaként alakulnak majd az adásaink - ha mást, ha újat, ha mait akarsz hallani, akár kimondhatatlan messzeségből, akár egy fővárosi pincéből csupán, lesd az adást a garázsból. Recsegni fog, ráz a kép, nem is érted elsőre, aztán rájössz majd lassacskán, hogy mi hiányzott az életedből!
...Simán elképzelhető, hogy épp az, ami e cikkben áll... Persze, persze, ez a Garázsadások egyetemes ígérete is lehetne, DE! Ennek olvasása közben jó eséllyel azon agyalsz, mennyi eséllyel kapsz cukorbajt a megközelítőleg 3 kiló csokitojás elfogyasztásától, vagy érelzáródást a cubákos nyuszisülttől, esetleg olyan illatfelhőt áraszt a fejed, mintha csőtörés lett volna a kölnigyárban, és a te hajaddal mostak volna fel. Na, ÉPP ilyen alkalmakra tartogattuk a 3. rész 5 zenekarát, a countrys kedveskedéstől a miajókurvaéletvoltez?!-ig. Ugyanis - dobpergés, nyusszogás - a következő fura formák és formációk MINDEGYIKÉBEN központi szerepet kap a bogyókaki és nimfománia cuki, szőrös kis totemállata! (NEM, nem Danny De Vito. A nyuszira gondoltunk.) Szóval... Nózi-ficegtetésre és hangerőszabályzók kitekerésére fel, sört és rágórépát behűteni!
Manapság olyan információs túlkínálat tombol az internet által, hogy a ránk zúduló oldal mennyiség következtében lesz néhány tucat a főcsapásokon ami elér minket, és lesz kis millió másik, ami azért nem. Vagy nem annyira. Azon a kis millió másikon pedig lesz néhány olyan bandáról szó, akik valahol a világ másik végén rendkívül jól tolják a tisztes földalatti színtéren, de akkora fényt még nem kérnek, vagy kapnak, hogy mindenkihez eljussanak akihez szólni tudnak. Arról nem beszélve, hogy akár a fiatal hardcore bandák száma is olyan magas, mint az élő koncertjeiken okozott szélső értékbe kilengő vérnyomás. Így képtelenség is volna mindet mindig megemlíteni, de hogy azért minél teljesebb legyen a kép a színtérről, itt van öt olyan mostanában lemezzel is előrukkoló csapat, amiről nem tettünk említést, de elég érdekesek ahhoz, hogy ezt pótoljuk.
Nincs is annál jobb érzés, mikor egy-egy koncert bejelentésre kerül. Főleg akkor, amikor az egyik olyan zenekar teszi ismét (vagy először) tiszteletét kis hazánkban, akit esetleg kedvel is az ember. A Madball számomra például ilyen. Ott voltunk a decemberi, szintén A38-as koncerten, de elutaztunk júliusban Esztergomba is (másnap pedig Kvelertak volt, a Hajón…) az NYHC alapvetés miatt. Idén tehát dupláztunk, de egy év alatt tripláztunk, ami a Madball-t illeti.
E vasárnapi koncertélményre, ha egy szóban kéne summát nyújtani, az egy hosszan sípoló ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚRISTEN!!! lenne. A hosszú azért, mert tényleg ennyire jó volt, a transzcendenciáig haragos, zsigeri, nyers zene fülledt ünnepe... a sípolás meg azért, mert még mindig nem sikerült teljesen helyreraknom a pogóban szétrakott orrsövényemet. Talán eddigi(!) életem legjobb punkkoncertjében volt részem, és nem csak nekem. Szóval: OFF!-ra vágva, így esett az eset, és egymásra mindenki: