Azon gondolkodtunk (nem egész úton hazafelé, hanem még otthon), azzal indítjuk zenés vasárnapunkat, hogy megtekintjük a (volt) Gödör Klubban a híres-neves CD-temetést. Ha valaki nem tudná, mi (volt) az, megnyugtatom: mi sem tudtuk, ezért is félve az ismeretlentől, otthon maradtunk. Legalább tudtam szerkesztgetni a hamarosan e lapban is olvasható Mihály Tamás (Omega) interjúmat. Az autentikus Club 202-be érkezvén CD-temetés helyett CD árusítást láthattunk. Az eladót úgy hívták: Blaze Bayley! Csak remélni tudjuk, hogy munkáját megfelelő szinten végezte, jól adott vissza mindenkinek, nem károsítva meg sem a vevőket, sem a kasszát. S ha már eladott, alá is írta az árút, majd egy közös fotót követően útjára engedte a kuncsaftot. A feleségem szerint mindez a jófejség kategóriájába tartozik. Talán Blaze szerint is, mivel vidám kurjongatásaival azt sugallta: nem érdekli, mit gondol róla az egyszeri firkász vagy bárki.