Ennek a kritikának végén nem virít majd osztályzat. Magam sem szeretem az olyan sajtótermékeket, melyek súlyos elfogultság okán, vagy netán érdekből magasztalják a puszipajtásokat. Kezdhetném ott, hogy a gitáros Jung Norbert a testvérem gitártanára volt. Sok év múlva pedig feleségem és barátnője cibált mindenféle koncertekre, amelyeken csak az volt a furcsa, hogy mindig ugyanaz a fazon énekelt. (Meg van bocsájtva: én is fél éven belül kétszer megnéztem a Xandriát, ahol nem férfi énekel.) Hol Iron Maidnem, hol ZBB, hol pedig Ego Project vala a zenekar neve. A végén már rutinból jattolt le minden koncert előtt velem a teljes zenekar, a barátkozásból egy interjú is született Kiss Zoltán énekessel.
Így történt, hogy rajongóból szurkolóvá váltam. A drukker pedig tapsikol örömében már akkor is, ha csapatának valamely tagja egyeneset rúg a labdába, így nem alkalmas objektív vélemény formálására. Ráadásul Egoék 11 egyeneset rúgnak a labdába - ennyi dal található a kiegyensúlyozott, a színvonalat végig tartó Puszta ököllel albumon. (Mely, ugye az áprilisi Hammerworld mellékleteként látott holdvilágot)