Előrebocsátjuk, hogy imádjuk Jack Black-et és a Tenacious D-t is. A faszit színészként is szeretjük és nagyon jó énekes is. A Grammy díjak értéke azonban mától új értelmet nyer, az biztos. Mi már eleve azt sem értettük, hogyan lehetséges az, hogy egy feldolgozás album (!) két dalát, nevezetesen a Dio tribute album Neon Knights-ját (Anthrax), és a The Last In Line címűt (Tenacious D) Grammy-re jelölik a Mastodon, a Slipknot vagy a Motörhead mellett, de hogy a jelöltek közül végül az egyik feldolgozás nyer az szinte a botrány kategóriája.

Már az is érthetetlen, hogy miért nem albumok vannak itt jelölve, mi az, hogy legjobb előadás? Ha történetesen Lady Gaga - aki közismerten szereti a metalt - idén csinál egy rockosabb dalt, akkor jövőre jelölik ebben a kategóriában? Tudjuk a biográfiában baromira jól mutat, hogy Grammy-díjas előadó, de ha a Tenacious D-ben lenne egy kis önérzet visszaadnák a díjat, mégha nem is ők tehetnek róla, hogy megkapták. Amúgy alább itt a nyertes dal. Ha valakit érdekel ITT pedig a nyertesek listája.