Előrebocsátjuk, hogy imádjuk Jack Black-et és a Tenacious D-t is. A faszit színészként is szeretjük és nagyon jó énekes is. A Grammy díjak értéke azonban mától új értelmet nyer, az biztos. Mi már eleve azt sem értettük, hogyan lehetséges az, hogy egy feldolgozás album (!) két dalát, nevezetesen a Dio tribute album Neon Knights-ját (Anthrax), és a The Last In Line címűt (Tenacious D) Grammy-re jelölik a Mastodon, a Slipknot vagy a Motörhead mellett, de hogy a jelöltek közül végül az egyik feldolgozás nyer az szinte a botrány kategóriája.