RockStation

Teeth Marks - Humans Are The Virus (2023)

A halál négy lovasa akár magyar is lehetne

2023. február 15. - KoaX

teeth.jpg

Mindent el lehet mondani a hazai rock/metal zenei színtérről, de azt, hogy ne lennének elég kreatívak azt nem. Mindig megtalálják a különböző zenekarok a módját, hogy beszéljünk róluk. Így alakult ez most is, hiszen a Teeth Marks nevű ismert hazai zenészeket magába foglaló formáció megjelentette bemutatkozó anyagát. A Humans Are The Virus-t már nagyon vártuk és égetett minket a kíváncsiság, hogy mit is kapunk. De mit is kaptunk?

Amikor történik valami izgalmasabb mozgolódás az undergroundban arra mindig gyermeki izgalommal reagálok. Amikor megláttam, hogy mindenki osztogatja ezeket a fogas képeket, sejtettem, hogy valami izgalmas készül, de nem tudtam, hogy pontosan mi. Aztán eljutott hozzám is, hogy új zenekar lesz, oké. Ettől azért nem álltam fejre hiszen van rengeteg zenekar itthon, amiknek a létezése is vitatható akármennyire jó zenészek vannak benne. Itt még nem állunk meg, kijött az első klip, amiben mindenki - akárcsak a Mgla - az ismeretlenség kapucnija mögé bújt (már amennyire ez sikerült).

A Crimson Heresy egyből megoldással szolgált sokaknak. Noha elsőre Barni kiléte nem esett le, de Apey mostanában annyira jellegzetes gitár soundja és Kaldenekker úr mozgása egyértelművé tette, hogy kiket rejt a csuklya. Olvastam olyan híresztelést, hogy a zenekar a névtelenséget megakarta őrizni, csak egy Spotify-os baki miatt ez nem sikerült (srácok, ez igaz?). Nekem bejönnek alapjáraton ezek a próbálkozások, mert adnak egy plusz misztikus hangulatot. A csuklyák hamar lehullottak, így a találgatásoknak is vége szakadt. Maradt csak a zene. 

teeth_marks.jpg

A Humans Are The Virus rövid és tömör. Ennek ellenére tizenkét dalt kapunk a mindösszesen huszonhét perces játékidő alatt. Ahogy korábban is mondtam a hangzás első pillanattól felismerhető és ez főleg Apey-nek és Lacinak köszönhető. Andris az utolsó lemezeken nagyon húzott efelé a death-esebb sound felé az anyabandában. Laci dobjai továbbra is vastagon szólnak, és a kétlábdobos játékát ezer közül is felismeri, aki végigkísérte a munkásságát. És itt az elején leszögezem hogy nagyon bízom benne, hogy a két említett tag itt kiéli az ilyen stílus iránti vonzódásait és a Lazarvs visszakanyarodik kicsit a régi sulisabb doom/stoner hangulat felé.

És itt jön ki az, hogy ami ott nem tetszik, az itt Barnával a mikrofon mögött sokkal szimpatikusabb és szerethetőbbé válik. A dalok iszonyatosan rövidek, de nem is állna jól nekik, hogy ha túl lennének húzva. A 1000 Plagues már az elején megfogott és minden kétségemet eloszlatta. Egyszerű, paraszt, húzós riffek, amik el vannak tolva hangzás szempontjából ebbe a Mayhem-es irányba. Amennyiben nem lenne elég a tonnás témák halmaza, a dal végén még rápakol a zenekar egy lapáttal. A Maelstromnál kezd el igazán bevadulni a zenekar. Itt jön az első olyan tuka-tuka téma, amitől padlót fogtam. Nem is meglepő, hiszen a dal mindössze 42 másodperc, így nincs idő arra, hogy simogassuk egymás lelkét. A Tempest egy sokkal groove-osabb, könnyedebb szerzemény, ha lehet ilyet mondani. Itt a háttérvokálban már Andrásunk is besegít, de egyértelműen nem az övé a főszerep ének terén. Ez is érdekes a zenekar felépítésében, hogy azért azt lássuk be.... Andris egy iszonyat tehetséges srác, aki itt totálisan visszavonul a háttérbe és hagyja, hogy a barátok érvényesüljenek teljes valójukban. Ehhez azért kell egyfajta egészséges önismeret és tudás, hogy ne okozzon a számára és a zene számára problémát. A Deathgrip az a dal a lemezen, amin érzem a norvég templomok előtti hajnali szél nyalogatását a tarkómon. Csak és kizárólag kora reggel, napfelkelte közben szabad hallgatni, lehetőleg úgy, hogy a mínuszokban egy pólóban szenvedj a nyitott ablakban. Tuti meglesz a sikere így a dalnak, vagy legalább kapunk egy tüdőgyulladást... valamelyik tuti teljesül. Az albumon a vége felé haladva kezd az az érzésünk lenni, hogy tényleg a death metal elemek vannak túlsúlyban, illetve ezek jelentenek komoly ráhatást a zenére. Az én fülemtől ez a vonulat igen távolt áll, így a lemez hossza miatt pont jól jön ki, hogy nem kezdem el unni a dolgokat. A záró tétel a leghosszabb szerzemény a lemezen, ami majdnem hat perc hosszú. A Creeping Doubts-ban minden egyes elem megtalálható, amit a lemezen eddig hallottunk, egy igazi esszencia, noha nem ez a Humans Are The Virus-nak a legerősebb szerzeménye.

Összességében tök jó, hogy van egy ilyen zenekarunk is, ahol a tagok kiélhetik a betegebb zene iránti rajongásukat. Nagyon bízom benne, hogy lesz lehetőség őket az április 7-én tartandó lemezbemutató koncert után is elcsípni valahol.

4kop.png

Béke, Szeretet, Metal

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr9118046198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum