Nem vártam ezt a lemezt. Pontosabban fogalmazva, nem voltam felkészülve a megjelenésére. A SiX BY SiX 2022-es bemutatkozó lemeze ugyanis annak hátteréből, azon belül is a közreműködők személyéből adódóan egyszeri projektnek tűnt. A trió egyébként a kanadai Saga gitárosát, Ian Crichtont, az angol Saxon dobosát, Nigel Glocklert és az elsősorban az ELP egy késői felállásából ismerhető basszusgitáros/énekest, Robert Berryt takarja.
Miközben – a ’80-as évek első felében - Glockler a Brit Heavy Metal Új Hulláma alapjainak lerakásánál segédkezett, a kanadai Crichton zenekara a Rush-sal karöltve bontogatta a progresszív rock és a new wave közötti falakat. Berry pedig ezidőtájt a talán nem csak előttem ismeretlen Hush soraiban muzsikált, illetve megfordult Sammy Hagar zenekarában, valamint az évtized közepén szólóban is kipróbálta magát.
A SiX BY SiX triónak azonban semmi köze a NWOBHM irányzathoz, ahogy a négy évtizeddel ezelőtti progresszív rockkal sem vállal sok közösséget. Ha már progresszív rock, akkor inkább a stílus aranykorának utolsó évei, tehát a ’70-es évek közepe hívható fel zenei párhuzamként. Hangsúlyoznom kell, hogy ez a párhuzam elsősorban a megszólalás tekintetében vonható meg, hiszen a SiX BY SiX tagjai nem epikus kompozíciókban, utaztatásban, hanem dalokban gondolkodnak.
Fotó: Dave Lepori
Ahogy az első lemez kapcsán írtam a kiadó power trióként is emlegeti a hármast. Ezt jómagam sem a debüt, sem a Beyond Shadowland kapcsán nem emlegetném, ahogy mai értelemben véve a zene progresszívnek sem tekinthető. Ha mindenáron valamilyen jelzővel kellene illetnem a triót, classic rocknak nevezném őket. Voltaképpen néhány kötőszó cseréjével egy az egyben ide is másolhatnám az első lemezről általánosságban írottakat. A Beyond Shadowland ugyanis hasonlóan viszonyul a debüthöz, mint a Master Of Puppets a Ride The Lightninghoz. Ugyanaz a megközelítés, de átgondoltabb, profibb formában tálalva.
Crichton a Saga soraiban sem a virtuóz hangszeres játékra koncentrál, itt is elsősorban dalokban, dallamokban gondolkodik. Glockler pedig dobosként jóval többet mutat magából, mint az anyazenekarban - ebben a kevésbé kötött műfajban bátrabban, változatosabban üthet. Ha a SiX BY SiX kapcsán csak úgy, miheztartás végett konkrét zenekart kellene emlegetnem, mindenek előtt a korai Styx lemezek felé mutogatnék. Szóval rafináltak az alapok, ragadósak a dallamok, szabadok a dalszerkezetek, sőt Berry hangfekvése is Dennis DeYoung vokáljait idézi. A dal pedig közben minden szerzemény esetében dal marad.
A nyitó Wren tökéletes példa a fentiekre. A zúzós, Led Zeppelint idéző riffel indító The Arms of a Word kicsit bekeményít, de szigorúan csak a kifejezés ’70-es évekbeli értelmében. Hasonló felfogásban nyit a korong második felére került Spectre is. A Can’t Live Like This lüktetésében van némi elektronika is, de azért a gitárok is megdörrennek. Az akusztikus és a basszusgitár összjátékára építkező Obiliex szárnyalása egy igazán kellemes darab, ahogy a folytatásban érkező, a Rush Tears-ére emlékeztető, ’70-es évekbeli lírai Only You Can Decide is lélekemelőre sikeredett.
Komfortos, kényelmes, de nem elkényelmesedett dalok ezek. A szokatlan ritmizálású – amúgy hangszerelés szempontjából a korai Toto darabokat idéző – Titans képében némi progresszió is akad. Az Outside Looking In csak a címében idézi a Fates Warningot, Crichtonék darabja egy kevésbé ragadós refrénnel dolgozó, de trükkösebb hangszerelésű tétel. A Sympathise némiképp előre tekint az időben, és a korai Mr. Big szerzeményeket idézi. A kissé zavarosnak, széttartónak tűnő One Step-nek még nem sikerült közel kerülnie hozzám, de a záró The Mission ősi hard rockos örömzenéje helyre billenti a mérleg nyelvét.
A változatos, de hallgatóbarát dalok mellett a baráti lemezhossz szintén segítheti az ismerkedést. A Beyond Shadowland megadta a választ a 2022-es záró gondolataimra. Azaz a hobbi projekttel hobbi zenekarként hosszabb távon is számolni kell. A célközönség, a békebeli progresszív rock, azaz 2024-es megfogalmazással inkább classic rock tábor pedig ezt az anyagot is a keblére ölelheti. Számomra az összkép már a debüt esetében is meggyőző volt, az itteni szerzemények azonban változatosabbak, bátrabbak a 2022-ben hallottaktól, így kétségtelenül volt és a jövőre nézve is van értelme a folytatásnak.
