A Mars Volta visszatérő lemeze olyannyira bejött, hogy végül első helyen végzett a 2022-es toplistámon és most sunyi módon a 2023-as best of-ra is megpróbál felkapaszkodni.
A legújabb Qué Dios Te Maldiga Mí Corazón a tavalyi album akusztikus változata, ami bár elsőre megúszós ismétlésnek tűnhet, pár randit követően azért kiderül, hogy Cedric és Omar nem csak (át)kúrni akar.
Bevallom megfordult a fejemben, hogy megírom ezt a recenziót okosba és holmi stilisztikai bravúrnak álcázva elkészítem a korábbi ajánlóm “unplugged” változatát, megtűzdelve itt-ott az “akusztikus” jelzővel, kb. így (és akkor most engedelmetekkel hadd idézzek magamtól):
“…az alkotói szabadság náluk nem holmi üres modoroskodás, hanem sokkal inkább munkaköri leírás. Ebbe a szabadságba simán belefér, hogy csinálnak egy akusztikus albumot tele akusztikus popdalokkal, ami persze csak annyira pop, mint mondjuk egy akusztikus David Bowie lemez, szóval nem gondolnám, hogy nagyon megüli a régi rajongók gyomrát…”
Azonban olybá tűnik, hogy a srácok sem vették félvállról a dolgot, így végül én is letettem ördögi tervemről és úgy döntöttem (félig-meddig) rendes ajánlót írok.
A kiadói marketing szerint Omar Rodríguez-López és Cedric Bixler-Zavala az új albumon még durvábban latinkodik, illetve annyira keményen megtolják a hagyományőrző karibi érzést, hogy attól rögtön egy puerto rico-i skanzenben érezhetjük magunkat. Bár én nem ragasztanék folklemez matricát Qué Dios Te Maldiga Mí Corazónra, a tradicionális latin zenei örökséget itt valóban nem maszatolja össze az elektromos gitár, tovább fokozva ezzel a tavalyi album intimitását.
Az alapanyag mondjuk szinte üvölt az akusztikus megfelelője után, és mivel a demók is egyszálgitáros köntösben formálódhattak, így valahol kézenfekvő eképp kedveskedni a rajongóknak. Egyébként azokat a nótákat is sikerült ezúttal belesimítani a koncepcióba, melyek tavaly még finoman kilógtak a sorból: a tempós No Case Gain, a sampler központú Equus 3, vagy rockos The Requisition lazulós salsa mázat kapott, de ettől egyik tétel sem lesz kevésbé izgalmas.
Ami miatt működik az újrázás, az a dalok minősége, mert bizony ez a két csávó nagyon megírta azt a visszatérő anyagot és minimum a grunge éra kultikus unplugged mutatványai óta tudjuk, hogy a dugatlan verzió néha még a villanygitáros eredetit is képes felülszárnyalni.
Fotó: Clemente Ruiz
