Jelen felvétel az eredeti megjelenése idején átment a szűrőmön, az idei újrakiadás nélkül pedig minden bizonnyal a későbbiekben sem akadtunk volna össze. Az észak-olasz doom metalosok diszkográfiájában rendszeresek a speciális kiadványok, így a kislemezek, a megosztott megjelenések, illetve a különféle válogatások. A 2020-as keltezésű Samhain pedig ezen utóbbi halmazok közül akár kettőbe is besöpörhető.

A két dalos kislemez önállóan kazettaként jelent meg, split formájában pedig vinyl formátumot kapott. Megrögzött CD pártolóként részemről így eddig hiányoztak a lehetséges ütközési pontok. A legutóbbi sorlemez, az egyébként remekül sikerült Emeth – Truth and Death mögött álló Sun & Moon Records azonban október közepén exhumálta a felvételt, és három további tételt hozzácsapva – azaz lényegében lemeznyi mennyiségben – CD-n is elérhetővé tette a dalokat.

Az immár öt tételes kiadványon egy tőlem tapasztaltabb hallgatónak voltaképp csak a címadó darab jelenthetett érdemi újdonságot. A Samhain bizonyára a legutóbbi lemez dalaival együtt íródott, a My Death (szó sincs Mayhem feldolgozásról) pedig eredeti változatában a milánóiak második lemezének záró darabja volt. A Samhain egy több, mint kilenc perces eposz, mely akár a legutóbbi lemez egyik ihletett pillanata is lehetett volna. Az olasz halálimádók szokásukhoz híven lassan bontják ki a darabot, melybe színezés gyanánt némi extrém vokál is került.

Én azonban nem erre, hanem a középrészben helyet kapott sejtelmes, fátyolos énekhangra kaptam fel a fejemet, mely a Lake Of Tears-es Daniel Brennare témáit juttatta eszembe, valahonnan a svédek Moons and Mushrooms című lemeze környékéről. A My Death is svéd ízeket visel magán, legyen szó a Candlemass-módra megdörrenő gitárjairól vagy a Memory Gardent felidéző vokálokról. Az idei CD változat egyfajta bónuszai pedig a legutóbbi nagylemezről lehetnek ismerősek. A Truth and Death, a Death Haze és a Wounded Temple ún. keveretlen horror verziói ezek.

A megszólalásuk kétségtelenül nyersebb és tompább, azaz demósabb, mint a végleges lemezes változaton helyet kapott inkarnációik. Jelen formájukban valóban extrákról beszélünk, ezek a darabok semmiképp sem tekinthetők irányadónak a zenekar hangzására nézve.

Sejtelmes megfogalmazás helyett talán érdemesebb kijelentenem, hogy a Samhain… and the Grotesque Chants a rajongókhoz szól, ismerkedés gyanánt viszont a legutóbbi nagylemez lesz a tökéletes választás. Ettől függetlenül az itteni címadó önmagában is ékesen bizonyítja, hogy ezen az epikus, eredendően északi, dallamos doom vonalon az olaszok is képesek érdemit alkotni.