A franciák mindig is erősek voltak a black metalban. Itt és most kivételesen nem a zenekarokra, hanem a kiadókra gondolok. Az irányzat második, és egyúttal legnagyobb hullámának számos alapvető lemezét a francia Osmose Records gondozta, de napjaink egyik legerősebb kiadója, a Marseille-i Season Of Mist is többé-kevésbé ebből az irányzatból nőtte ki magát. A gall black metal azonban a ’90-es évek derekán jó esetben is csak szürke folt volt a zömmel az észak-európai, a német, az osztrák és a görög zenekarok által telített színtéren.

A többi régióhoz hasonlóan szintén belterjes francia black metal támogatására másfél évtizede létrejött Les Acteurs de l’Ombre kiadó ezen hivatott változtatni. A Nantes-i kiadó szinte kizárólag a helyi underground black metalra épít, és ad bemutatkozási lehetőséget a túlnyomórészt csak regionális szinten ismert alakulatoknak, formációknak. A nevében sem hétköznapi RüYYn ezek egyike.

Az egyszemélyes formáció egy új kreatúra, mely a név mögött álló Romain Paulet vízióját hivatott beteljesíteni. Emberünk nem híve a kompromisszumoknak, ahogy a látókörét sem hajlandó tágítani, ha black metalról van szó. Számára 1994 környékén megállt az idő, újabb zenei hatásokról pedig nem hajlandó tudomást venni.

Fotó: Cyrille Bellec

Ha valakihez vagy valamihez hasonlítanom kellene a RüYYn világát, akkor a korabeli Emperor és Mayhem lemezek lehetnének az elsődleges támpontok. A kiadói információs lap ugyan az utóbbi helyett a Gorgoroth nevét említi, mint másik fő hatást, de a The Flames, The Fallen, The Fury hat tételén én semmilyen szinten sem érzékelem Infernus-ék befolyását. Ahogy a kiadó által szintén emlegetett Mgla hatása is legfeljebb annyiban érhető tetten, hogy a francia előadó a lengyelekhez hasonlóan elzárkózik a dalcímektől, csak számozza az egyes fejezeteket.

A borító ismeretében nem árulok el különösebb titkot a RüYYn koncepciójáról, miszerint a kortársak egy részéhez hasonlóan Paulet is a végítélet óráit akarta zenébe foglalni. Eszközeit pedig ennek a célnak rendeli alá. A RüYYn első lemezén a ’90-es évek közepét idéző fékevesztett, de korántsem ész nélkül prezentált fekete fém masszáról van szó.

Paulet a lerohanások híve. Bizonyára az indulatai hajtják, ebből eredően pedig nem fogalmaz olyan emelkedett hangnemben, mint azt példának okáért a fentebb már citált, In the Nightside Eclipse korabeli Emperor tette. A RüYYn szerzeményeiben csak elvétve, az agressziót fokozandó van helyük pillanatnyi merengéseknek. A koncepció indokolja is ezt a habitust, a felkorbácsolt indulatokat. Arról nincs információm, hogy a szent cél érdekében a RüYYn gépi dobokat állított-e hadrendbe, vagy a rohamok élő dobosnak köszönhetők, de ha őszinte akarok lenni, ennek nincs is jelentősége. Arra irányuló adatom szintén nincs, hogy az első RüYYn nagylemez konceptalbum-e, jómagam viszont ettől függetlenül akként kezelem ezt, az alkotója által hat fejezetre bontott hangorkánt.

Akinek már volt szerencséje bármilyen, a Les Acteurs de l’Ombre Productions által gondozott megjelenéshez, tisztában van vele, hogy a franciák a nívós, végletekig kidolgozott kiadványok feltétlen hívei. A digipack most is minőségi papírt kapott, hozzáértésről, fanatizmusról tanúskodó munka, ahogy a booklet szintúgy a legapróbb részletekig kidolgozott - nem is beszélve a grafikáról. Ezek a többségnél ma már csak egy vállrándítással elintézhető adalékok, pedig még mindig jelentős minőségi többletet adnak az adott kiadványnak.

A RüYYn nem vezeti olyan ösvényekre a black metalt, ahol még senki sem járt, ha nem tévedek, Paulet feltehetően csak fejet akart hajtani az elődök előtt. Ez utóbbi esetben pedig célt ért a törekvése.