Ha nem ismernéd az 1914-et: adott egy ukrán black/death banda első világháborús témákkal és annak minden szörnyűségével, akiknek sajnos a saját szövegeik biztosan új értelmezést nyertek az utóbbi 2 év alatt. Aktívan harcolnak is a háborúban, ebben az évben pedig végre megkapták a speciális engedélyüket, hogy külföldön turnézhassanak, ezzel is felhívva Európa figyelmét az ukránok szenvedésére. A koncert elég last minute jellegű volt, alig 1 hónapja lett bejelentve, ehhez képest nagyon szépen megtelt a Robot, talán csak a Wormrot-on láttam itt ekkora tumultust.

Az előzenekarok közül sajnos a hazai Spectral Despair-t lekéstem, bocsi! A másodikként érkező ukrán/lengyel tagokból álló Three Eyes of the Void kezdésére viszont már bebetonoztam magam előre. Teljesen ismeretlenek voltak nekem, zenéjük azonban az első pillanatban meggyőzött. Atmoszférikus, kicsit post metálos black-et toltak a srácok, rendkívül magas minőségben. Az tuti, hogy rengeteg Mgła-t hallgathattak, a dobosuk, Arek a legszebb Darkside hagyományok szerint ütötte a cineket, a ride-ról szinte le sem vette a dobverőjét. Öröm volt nézni, az biztos, hogy egy prémium kategóriás dobos van a tarsolyukban, de azért a többieknek sem kellett szégyenkeznie. Warider (vokalista/gitáros) hozta az elszállósabb/melodikusabb díszítéseket, a basszus pedig végig nagyon szépen hallatszódott a háttérben, igazán élettelivé varázsolva a soundot.

A lengyel black metal szcéna összességében is sokat hatott rájuk, annak minden jellegzetességét magán viselte, de én abszolút imádom az ilyet. Az előadásmódról sokat nem tudok írni, viszonylag statikusan zenéltek, de a Robot színpadán amúgy sem lenne hely rohangálásra. A kötezelőt hozták, és úgy tűnt nagyon örülnek a szívélyes fogadtatásnak. Fél órát töltöttek a deszkákon összesen, még szívesen hallgattam volna őket. Eddig egy EP és egy album a repertoárjuk, megyek is bepótolni a hallgatnivalót!

Ha otthon vagy az extrém metálban, valószínűleg találkoztál már az 1914 nevével. Nagyot robbantak 6 éve 2. albumukkal, a The Blind Leading the Blind-dal, a minőséget pedig szerencsére sikerült tartaniuk az alig pár hónappal a háború kirobbanása előtt megjelent Where Fear and Weapons Meet-tel is (amin még Nick Holmes is vendégszerepelt a Paradise Lost-ból). Nem először jártak nálunk, sajnos a szerencsi várban adott koncertjükről lemaradtam, pedig abban a környezetben érdekes hangulata lehetett, de pár hónappal később ellátogattak Budapestre is a Necrophobic előzenekaraként. Már ott is meggyőzőek voltak, de ez a koncert jó pár lapátnyival rátett.

A War In intró után bele is kezdtek a nem túl könnyen megjegyezhető című FN .380 ACP#19074 tétellel (Gavrilo Princip pisztolyának típusa és sorozatszáma, amivel lelőtte Ferenc Ferdinándot), abszolút hidegrázós volt a "Welcome to Sarajevo" felkiáltásaival. Ami meglepett, hogy ezúttal nem hozták magukkal a színpadi kellékeiket, nem volt náluk a puskájuk, és a vokalista, Dmytro sem volt fejbúbig bekenve sárral. Utóbbinak azért örültem, már az első 10 percben a nézőtérre ugrott. A díszletet egy 1914-es és egy ukrán zászló szolgáltatta, a puritánabb megjelenés pedig talán azt szimbolizálhatta, hogy most a való életben fognak puskát és dagonyáznak a sárban, nem a színpadon…

A megszólalásuk végig brutálisan erőteljes volt, annak ellenére, hogy a második gitárosukat otthon hagyták, a belassulós doom-os részek kifejezetten nagyot dörrentek, masírozó tankok robajlását idézve. Dmytro sokat állt becsukott szemmel egyhelyben, ki tudja miket idézett fel benne a zenéje. A koncert fele után felszabadultabbnak tűnt, 2 dalt is a nézőtér közepéről adott elő, folyamatosan lökdösődve az egybegyűltekkel a gyorsabb témákra. Számok közt csak kétszer szólt a közönséghez, természetesen nem nehéz kitalálni mi lehetett a téma, de az mindenképpen pozitív volt, hogy kitörő egyetértés fogadta minden szavát.

A hangsúlyt a 3. albumra helyezték, amiről 5 tétel hangzott el, a debütlemezről nem is játszottak semmit, a The Blind Leading the Blind-ot pedig 3 dallal idézték meg és számomra ezek voltak az egyértelmű csúcspontok is. Elég csak az Arrival. The Meuse-Argonne kíméletlen riffjeire gondolni, miközben Dmytro remegő kézzel ordítja, hogy "For heaven's sake stop it", abban azért eszméletlen erő és érzelmi töltet volt. A legnagyobbat mégis talán az A7V Mephisto szólta, ennek sokan tudták a szövegét is, az egyik legjobb 1914 szerzemény. Tökéletes elegy a málházós belassult riffelés és a kétlábgépes zúzda közt. Közhely azt mondani, egy metal számra, hogy súlyos, de ha valamire nagyon passzol ez a leírás, akkor az ez.

A koncertet a Passchenhell zárta, a másik nagy kedvencem. 2:15-től az "Ashes to ashes, dust to dust" és az utána következő riff a maga egyszerűségével szó szerint szétüt, ha tehettem volna élőben is visszatekertem volna párszor! A hangszerek letétele után a "We are 1914 from Ukraine, fuck wars!" mondattal búcsúztak tőlünk, és utána még percekig nem maradt abba a taps. Hibátlan volt!

Lassan minden beszámolómban leírom, hogy év koncertje gyanús, de tényleg ennyire erős a felhozatal eddig idén! Az 1914 pedig nemcsak egy koncertet adott nekünk, hanem betekintést a földi pokolba.

Köszönet a Cudi Purci Bookingnak a szervezésért!

Képek: Eclipse New Media. (Nem a budapesti állomáson készültek.)