Ahogy megláttam a bejelentést, tudtam, hogy ez egy zseniális koncert lesz. Mind a Wolves in the Throne Room, mind a Gaerea nagy kedvenceim és rendszeres vendégek a lejátszási listáimon. Hozzájuk csatlakozott a death/doom Mortiferum bemelegítésként, akikről pont lecsúsztam 2022-ben, de most már őket is kipipálhattam. Ennyire bitang lineupot kívánni se lehetne!
Atmoblackereink hozták is magukkal a zenéjükhöz illő időjárást, de szerencsére tudtunk fedett helyen várakozni. Zökkenőmentes beengedés, majd gyors merch check - ahol legszívesebben az összes pólót felvásároltam volna, annyi 10 pontos design volt - és már érkezett is a mocsár mélyéről a Mortiferum.
Két albumuk jelent meg eddig, mindkettő lassú-középtempós kriptaszagú döngölés, amelybe néha beiktatnak egy-egy hirtelen felgyorsulást vagy kaotikus szólót. Ezt élőben is tökéletesen bemutatták, remek kezdés volt a Funereal Hallucinations, ami vagy bevonzotta a pultnál állókat, vagy rögtön el is üldözte, tekintve hogy ez a fajta death/doom nem a legváltozatosabb stílus és a Mortiferum nem is lépett ki a kereteiből. Persze, ez nem probléma, én magam kedvelem a stílust, igazi jó értelemben vett gusztustalan zene! A Wolves in the Throne Room tagsága is kedvelheti, legutóbb az Incantationt hozták magukkal, akik érezhetően a Mortiferum egyik főinspirációja. A körülmények viszont sajnos nem álltak teljesen az ő oldalukra, a hangosítás itt még nem volt a toppon, a vokál és a basszus is nagyon halk volt. Szegény basszerosok gyakran pórul járnak, de itt most különösen fontos lett volna, nagy szerepe van a zenéjükben. Annyira a közönség sem vette a lapot pár mániákus kivételével, még igazi "előzenekaros" volt a hangulat, ezt pedig gyanítom a szinte nulla kommunikáció sem segítette. Valószínűleg azért jobban működtek a Robotban 2 éve, de azért én így is élveztem.
Utánuk a portugál Gaerea következett. Legalább ugyanannyira érkeztem miattuk, mint a headliner miatt. A Mirage az egyik kedvenc albumom volt 2022-ből, és most láttam őket 3 éven belül 3. alkalommal és túlzás nélkül mindig letaglózó az, amit a színpadon művelnek. Imádom a gitárosból énekessé előlépett Guilherme ezer közül felismerhető légies, de mégis tiszteletet parancsoló mozgáskultúráját, aki most is megállás nélkül buzdította a közönséget. Meg is lett az eredménye, egyszerre lendült minden ököl. A női tagot is felvonultató zenészszekció is kivette a részét a mozgásból, derékból headbangelés, folyamatos kontaktus a közönséggel. 8 dal fért a műsoridejükbe, a kedvenceimet rögtön a koncert elején egymásután tolták le a Salve és Deluge képében, amelyekre képtelenség nem bemozdulni, én már ezeknél meghaltam.
Volt még a pár hete megjelent új dal is (World Ablaze), ami előrevetíti a banda változását egy "slágeresebb", közérthetőbb irányba, hiszen talán sosem volt még ilyen rövid számuk, de náluk még az is meglepő, ha egy dalnak van refrénje. Az egyszerűsödött logó is ebbe az irányba mutat és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgulok a következő lemezt illetően, de egyelőre a World Ablaze meggyőzött, úgy lett más, hogy még mindig Gaerea tudott maradni. Élőben is ütött, Guilherme a klipben látott kalitkát is a fejére húzta közben.
Látványban is újítottak, a háttérben egy nagy világító Gaerea pecsét volt látható. Játszottak 2 dalt a Limbo-ról is, és persze a színészkedés sem volt hanyagolva, gondolok itt a földön kúszva zokogásra a Mirage alatt. Igaz, a mikrofon kábelével való fojtogatás kimaradt, mert már wirelesst használnak. Természetesen a Laude volt a zárás, egy emberként üvöltötte az Analog-ban összegyűlt nép, hogy "We are Gaerea". Katartikus volt.
Nem csodálkozom, hogy ők napjaink talán leggyorsabban növekvő és legfelkapottabb black metal csapata, otthon hallgatva is zseniális, de élőben még erre is rátesznek egy lapáttal. Érezhetően többen is érkeztek miattuk, a farkasok koncertje alatt már kicsit szellősebb volt a terem. Ha nem ismerted eddig őket, bátran ajánlom, az biztos, hogy sokat fogunk még hallani róluk és az eddigi tendenciát figyelembe véve, jövőre újra találkozunk!
A Wolves in the Throne Room-ot is láttam már korábban, így tudtam mire számíthatok. Előzetesen azon gondolkoztam, hogy meg kellett volna cserélni őket a Gaerea-val, mert azt az intenzitást nagyon nehéz lesz követni… aztán felvonultak Cascadia farkasai, és egyből visszaszívtam minden előzetes kétségemet. Egészen más tudatállapot kell egy ilyen koncerthez, alapvetően jobban szeretem az agresszívabb, arcbamászós zenekarokat élőben, de a Weaver testvérek bandája olyan atmoszférát teremtett, ami rögtön magába szippantott.
Gyertyák, füstölők, fenyőfaágak, pajzsok, és készen is állt minden a rituáléhoz. Ezt nagyban elősegítette a közel tökéletes hangosítás, túlzás nélkül úgy szólt, mint lemezen, elsőre el sem hittem. Emiatt az alapból nyugtató hatású zenéjük sokkal erőteljesebbé vált. A turné apropója a tavaly szeptemberben megjelent Crypt of Ancestral Knowledge EP, ami persze WITTR mércével nézve elég kurta a maga szűk 20 percével, de ott folytatja, ahol a kitűnően sikerült Primordial Arcana abbahagyta. El is játszották róla a 2 metal számot (a másik 2 ambient), és ekkor megint rájöttem miért ennyire zseniális ez a banda. A Beholden to Clan melódiái és a Twin Mouthed Spring törzsi dobjai fejben elrepítettek egy teljesen másik világba, és folyton arra gondoltam, hogy ez a banda mennyire epikus lenne a Fekete Zajon a Mátra ölelésében.
Külön tetszett, hogy most nagyobb elánnal mozogtak a színpadon, mint múltkor, de az is egy plusz volt, hogy mennyire megosztották a vokálokat egymás közt, persze még mindig Nathan volt a fő, de elég sokszor átadta a stafétát. A női énekes részeket sem felvételről bejátszva oldották meg, a basszeros Galen feladata volt, akinek nagyon jó tiszta hangja van, használhatnák többet! Az általa indított tábortűz hangulatú Cleansing volt az egyik kedvencem, de a Vastness and Sorrow jéghideg riffjei is jól estek a füleimnek. Körülbelül 75 percet töltöttek a színpadon, nagyjából minden albumot megidézve 8 dalban. Még párat el tudtam volna viselni, nagyon hamar elrepült a koncertjük. Különösebb cicoma nélkül le is vonultak, a rituálé végével pedig sajnos én is visszakerültem a szürke hétköznapokba. Remélem ők is minél hamarabb visszatérnek, hogy újra átélhessem.
Mindhárom fellépő a maximumon teljesített, a Gaerea leszedte a fejem, a Wolves in the Throne Room a lelkemért jött. Elsőrangú este volt, sokáig nem fogom elfelejteni!
GAEREA FOTÓK: Flávio Almeida
WOLVES IN THE THRONE ROOM FOTÓK: Lányi Kristóf
