Kitavaszodott végre! Ilyenkor én is szívesebben mozdulok ki, és megyek be a büdös belváros közepére a multikulti fellegvárába, a Gozsdu Udvarba, és annak környékére. Tavaly nyár végén tettem már kísérletet arra, hogy megnézzem a GMK-ban az Apeyt, de akkor a hosszas bandázás eredményeként már telt ház fogadott, így elnapoltam a dolgot. Szerettem volna bensőséges környezetben látni őket először, így a jó idő, és az újabb GMK-s koncert, na meg az elővigyázatosság azt eredményezte, hogy ezúttal időben érkezve sikerült jegyet váltanom. Meg kell említenem, hogy már az Obits koncerten feltűnt, mennyire tökéletes hely ez a 100 fő körüli nézősereglettel kalkulálható bandák számára.

Új videóval jelentkezett az Apey And The Pea. A tavaly nyáron Devil's Nectar címmel megjelent debütalbum nyitódalához, a Nazareth-hez készült a videó, melyet Balogh Botond rendezett. A zenekar eközben gőzerővel készül nyáron Hellish címmel megjelenő új lemezére, mellyel remélhetőleg nagy lehetőségek várnak rájuk, ahogy azt a korábban nekünk adott interjúban is elmondták.

Az Apey & The Pea tavaly júniusban jelentette meg debütáló lemezét Devil’s Nectar címmel. Az album hihetetlenül jó kritikákat kapott, mind itthon, mind külföldön. A hol doom-os, hol groove-os, hol grunge-ba hajló zenét játszó csapat énekes-gitárosa Áron Andris állt rendelkezésünkre egy beszélgetés erejéig, ahol szó esett múltról, jelenről és egy fényesnek tűnő jövőről is.

Kezdjük egy rövid visszatekintéssel. Milyen út vezetett a megalakulástól az első lemezig? Korábban ha jól tudom volt egy EP-tek.
A: Nagyjából szerintem ugyan azaz út amit minden mai bandának meg kell tennie ahhoz hogy előrébb lépkedjen apránként, nem mintha bármi gigantikust elértünk volna... röviden rengeteg szar buli, kellemetlen élmény, sok sok pénz és idő, aztán egy két kis remény foszlány, majd újra szar bulik és szar élmények, rengeteg hiba, egy jó buli majd egy újabb leégés, amatőr hibák, pozitív élmények, ezek mind együtt járnak, szóval igen nagyjából így telt az első 3-4 évünk. Nem volt egyszerű de mostanára hála az istennek eleget hibáztunk ahhoz hogy végre tudjunk racionális fejjel fontos dolgokról időben dönteni (nevet).

A magyar stoner/doom/sludge közösség eléggé kicsi. Ezt sajna be kell ismerni, de bízunk benne, hogy folyamatosan nő, hiszen egy ennyire jó műfaj simán megérdemelne nagyobb figyelmet. Mondjuk az utóbbi években azért pár hazai koncertszervezőnek, köszönhettünk jó pár olyan koncertet, mint pl: Red Fang, Black Tusk, Karma To Burn, Down, Kyuss, hogy tényleg csak pár nagy nevet említsek. De most itt nem róluk van szó. Most a hazai színtérre figyelünk. Itt is vannak azért igazi gyöngyszemek, akik megállják a helyüket, még az idő múlásával is. Amióta nincs Remembering The Steel, PanterA tribute, és a Neck Sprain is szünetelt Áron Andris alias Apey addig sem ült a babérjain, hanem megcsinálta először szóló projektjét, majd az Apey & The Pea zenekart, aminek a műfaj kedvelői közt egyértelműen hatalmas sikere van! A srácok most jelentkeztek az új anyaggal, a Devils Nectar-ral, ami egyértelműen fontos mérföldkő a hazai rock életben.

A hazai stoner-doom vonalon mozgó Apey & the Pea két kislemez után jelentkezik a héten az első nagylemezével, amely Devil’s Nectar címmel jelenik meg a június 13-án. A korábbi két EP (The Days Ends, Better) a zenekar hivatalos oldaláról letölthető. A hajtás után az első hivatalos videó a Judas című dalhoz, valamint a tracklist található.További információk a csapat facebook oldalán.

Mielőtt belekezdünk az Apey And The Pea új kislemezének elemzésébe, talán nem felesleges egy kicsit részletesebben bemutatni a zenekart. Természetesen Apey (Neck Sprain, Remembering The Steel, Kelly Hits The Blue Sky) formációjáról van szó, ő tölti be a gitáros/énekes szerepkörét. A dobok mögött a(z) RTS dobos Makai László, a bőgös pedig a Superbuttos Prepelicza Zoltán. Supergroup, side-project, hívja mindenki, ahogy szeretné, mindenesetre kedvcsinálónak nem rossz névsor. Ha hozzávesszük mindehhez, hogy jó kis füstölős grunge/stoner/hard rock/jazz (!) keveréket hallhatunk a triótól, szerintem igazán érdemes meghallgatni. Nem árulok zsákbamacskát, elképesztően jó hanganyag.