RockStation


The Cult - További infók az új lemezről

2012. január 31. - sunthatneversets

Reggel adtunk hírt arról, hogy Choice Of Weapon címmel érkezik a The Cult új lemeze, május 22-én. Azóta nyilvános a lemezen szereplő dalok listája és letölthető a Lucifer című dal, akár itt nálunk is.

A lemezre a következő dalok kerülnek:

01. Honey From A Knife
02. Elemental Light
03. For The Animals
04. Life>Death
05. The Wolf
06. Amnesia
07. Lucifer
08. Wilderness Now
09. A Pale Horse
10. This Night In The City Forever

 

 

Choice Of Weapon címmel érkezik a The Cult új albuma

 

A Cooking Vinyl Records gondozásában május 22-én jelenik meg a The Cult új albuma, amely a Choice Of Weapon címet kapta. A lemez producer-kettőse Chriss Goss (QOTSA, Kyuss) és Bob Rock (Metallica, Aerosmith) voltak.

A RollingStone.com honlapján Lucifer címmel már meg is hallgatható az első új, dal amely alapján talán egy sötétebb, súlyosabb album várható.  

The Cult - Újra Bob Rock-kal

Az utolsó simításokat végzi a The Cult új nagylemezén, melynek megjelenése 2012 áprilisában valószínű a Cooking Vinyl Records gondozásában. A csapat Chris Goss (Masters Of Reality) producerrel vonult stúdióba, viszont az album befejezésén már a legendás Bob Rock segédkezik, aki a Sonic Temple és a Beyond Good And Evil című lemezeknél már dolgozott együtt a The Cult-tal. Hogy a közös munka azt jelenti-e, hogy a Bob Rock az egész lemezt újragondolta vagy csak a munkálatok végén segít be, nem tudjuk, de  a végeredményt kíváncsian várjuk.

Áprilisban jön az új The Cult lemez

Csak áprilisban jelenik meg a The Cult új nagylemeze, amelyen a banda a Capsule I és II kiadványokon már producerkedő, Masters Of Reality főnők Chriss Goss-szal dolgozik újra együtt.

Chris Wyse basszer szavai szerint energikus, rockos hangzásvilágú lesz az új album, amolyan Zeppelin/Stooges keverék, és a mélység új szintjeit villantja fel. A lemez kiadója a Cooking Vinyl Records lesz, ahol olyan előadók lemeze jelenik meg többek között, mint a The Prodigy vagy a Marilyn Manson.   

Alább a Capsule II-ről hallgathattok meg egy dalt.

 

John Garcia egy színpadon a The Cult-tal

A Kyuss frontemberéről John Garcia-ról eddig is lehetett tudni, hogy The Cult rajongó, elég csak megnézni ezt az esküvői videót. A hétvégén azonban a Sonisphere fesztivál olaszországi, Imolában rendezett koncertjén fel is lépett a zenekarral, mégpedig a Love Removal Machine című dalban. Azért valaki egy mikrofont előbb is adhatott volna neki. 4.07-nél érdemes megnézni a hátra szaltót :-)

Új anyagon dolgozik a The Cult

A címben szándékosan az anyag szót szerepeltettük, hiszen a 2007-es Born Into This című nagylemez kiadása óta nem a hagyományos módszer szerint dolgozik az angol banda. A tavalyi év során két, talán EP-nek nevezhető anyag is napvilágot látott a zenekartól Capsule I és Capsule II címmel. Mindkét anyag két új dalt (Every Man And Woman Is A Star, Siberia, illetve Embers, Until The Light Takes Us) és koncertfelvételeket, valamint filmrészleteket tartalmazott és a zenekar nyilatkozatai szerint sikeres kiadványnak is bizonyultak.

A The Cult a napokban ismét stúdióba vonult, hogy új dalokon dolgozzon, a producer pedig ismét a Capsule anyagokon is dolgozó Chris Goss (Kyuss, QOTSA, Unkle). A végeredmény kora ősszel lát napvilágot, viszont azt nem közölték, hogy újból rövidebb kiadványra, vagy egy teljes nagylemezre készülhetünk. 

The Cult - Szeptember 14-én érkezik a Capsule

A The Cult hivatalos twitter profilján közzétettek szerint szeptember 14-én jelenik meg az együttes mindössze 4 számos új anyaga, mely u.n. kapszula formátumban jelenik meg,  és amely nemcsak új zenét tartalmaz, hanem a film, a művészet és a divat világába is betekintést enged. Az  anyag vinilen, digitális, USB, CD és DVD formátumban is megjelenik.

Billy Duffy gitáros az angol Planet Rock rádiónak adott nyilatkozatában elmondta, hogy a rajongók zenehallgatási szokásai az elmúlt években jelentősen megváltoztak, ami arra ösztönözte őket, hogy a szokásostól eltérő kiadást válasszanak. 

The Cult - Az új dal

A The Cult új, négyszámos anyaga egyéb extrákkal az ősszel jelenik meg. Erről a hétvégén jelent meg az Everyman And Woman Is A Star című dal. A csapat augusztus 3-ai Hágai koncertjén már játszotta is a nótát, melyet egy lelkes rajongó vett fel. A videó egy pici kívánalmat azért hagy maga után.

 

 

 Aki egy kicsit jobb minőségben is kíváncsi a dalra kattintson ide.

The Cult - Új single hétvégén

A The Cult soron következő, az angliai Knebworth-ben a Sonisphere fesztiválon sorra kerülő koncerje más okból is érdekes lehet a rajongók számára. Ezen a hétvégén jelenik meg ugyanis az ősszel esedékes új - általuk csak kapszulának nevezett - anyag első dala, az Everyman And Woman Is A Star, mely két hétig csak a iTunes boltjában lesz beszerezhető.

The Cult : új lemezen dolgoznak

Ennek a magazinnak az első írása a The Cult Born Into This című lemezének kritikája volt, de mostanában nagy volt a csönd a zenekar körül. A  The Cult Twitter oldalán azonban érdekes bejegyzésre bukkantunk, miszerint: „in the studio with Criss Goss”. Korábban is csiripelték a madarak, hogy idén új lemezzel jelentkezik a legendás csapat, de innentől ezt kész ténynek is vehetjük, ráadásul Criss Goss-szal dolgoznak, aki zenészként a Masters Of Reality főnöke és producerként olyan zenekarok albumán dolgozott, mint a Kyuss vagy a Queens Of The Stone Age.

Tavaly nyáron Ian Astbury pár számcímet - Heavy Psych Witch DroneOuther Heaven, Death Of A Hipster - is emlegetett blogján.

Rázd, rázd, rázd, rázd, yeah! : The Cult - Fire Woman | Rock/metal himnuszok 13. rész

Az angliai Bradford-ban Southern Death Cult-ként kezdő banda hamar The Cult-ra egyszerűsítette nevét és 1984-ben adta ki első lemezét Dreamtime címmel. A kezdetben alteros, kevésbé rockos hangzás aztán később karcosabbá vált. Két zseniális lemez után (Love, Electric) turnéra az akkor még nevesincs Guns 'N Roses-t vitték magukkal.

Bár az előbb említett két lemezről is számtalan nótát lehetne tenni ebbe a rovatba, én mégis az 1989-ben  Bob Rock producelte Sonic Temple című igazi klasszikusról választottam dalt, ami pedig nem más, mint a Fire Woman.

Tovább

THE CULT: New York City (DVD)

Bár ez a DVD 2007. novemberében látott napvilágot – méghozzá saját gondozásban – semmi köze nincsen az egy hónappal azelőtt Born Into This címmel megjelent friss sorlemezhez. Ha valaki látta az együttest 2006-ban a soproni VOLT Fesztiválon, vagy majd egy évvel később volt szerencséje a Pecsa szabadtéri színpadán a Return To Wild turné keretében elővezetett produkciójához, akkor majdnem ugyanazt kapja vissza ezen a korongon.

Merthogy azok a koncertek is meglehetősen rövidek voltak (Pecsa este tíz, csendrendelet, katasztrófa!), meg ez is. Mondjuk ez legalább tartogat 17 számot. A koncertet 2006 november 13-án rögzítették a new yorki Irwing Plazaban. A bulinak végig hamisítatlan klubkoncert jellege van, ami nyílván a hely nem túl hatalmas méretéből is adódik. Lehetnek vagy kétezren, de a becslés sosem volt az erősségem, úgyhogy lehet, hogy annyian se.

Ettől függetlenül ez egy zsír kis koncert, meg attól is, hogy a rögzítéséhez használtak vagy három kamerát. A dvd-n extrák nincsenek, úgyhogy senki ne keressen rajta életrajzi adalékokat. Ha valaki birtokolja a 2002-ben megjelent Music Without Fear dvd-t, akkor annak azért összehasonlítási alapként megsúgom, hogy ez minőségre még olyan sincs, aztán azt is sokan kritizálták.

Nadehát! A The Cultot azért szeretjük mert széles terpesz, rákenroll, léggitár meg miegymás. Azt meg megkapjuk a közel másfél órában. A most is aktuális felállásban – Ian astbury ének, Billy Duffy gitár, Mike Dimkitch gitár, Chris Wyse basszus és John Tempesta dob – játszó csapat főként a régi korszak dalaira koncentrál, mindösszesen a Ceremony-s Wonderland és a Beyond-os Rise képviseli a későbbi érát. Bár ezek se éppen az új korszak dalai.

A többi is mind hibátlan ezen kár is lenne vitatkozni: Lil' Devil, Sweet Soul Sister, Electric Ocean, The Witch, Spirit Walker, The Revolution, Rain, The Phoenix, Edie, Fire Woman, Peace Dog, Wildflower, Love Removal Mmachine, Nirvana, She Sells Senctuary. Aztán fel is soroltam a setlistet. Astbury hangja - bár egy kicsit kopottabb – még mindig nagyon király, Billy Duffy über faszákat penget, a többiek meg jól alapoznak, különösen Tempesta nyújt a dobok mögött kiemelkedőt.
Azért azt sajnálom, hogy megint nincs Wild Hearted Son, de úgy látszik az már sohasem lesz.

A The Cult az új nagylemez megjelenése óta folyamatosan turnézik. Egy hosszabb amerikai turnét követően a szigetországban majd újra Észak-Amerikában lépnek fel. Aztán minden bizonnyal Európa következik. Ha már így belelendültek még az is elképzelhető, hogy három éven belül harmadszor is tiszteletüket teszik nálunk.


Addig is aki nem bírja The Cult nélkül az szerezze be ezt az anyagot, mert azt a szintet bőven megüti, hogy otthon csutkára lehessen tekerni a hangerőt. Dalok tízes, körítés hatos. Összeadva, osztva kettővel. Az annyi mint ...

8/10

Ez itt a Spiritwalker a NYC '06 DVD-ről:


Hat év után új stúdióalbum a The Cult-tól

 

Kezdésnek rollbekkelünk egyet időben, ugyanis a tavalyi év utolsó hónapjaiban jött ki egy-két olyan album, amik semmiképp nem maradhatnak le erről a blogról. Ilyen például a The Cult új albuma is.

-----------------------

Utoljára 2001-ben vehettünk kézbe új stúdióalbumot az együttestől, ami a változatosság kedvéért szintén 6 évet váratott magára. A Beyond Good And Evilt műsorkazettán sikerült beszereznem, aminek szalagja az akkori nyaralás alatt sikeresen meg is nyúlt a rengeteg hallgatástól.

Ez az album messze többet érdemelt annál, amit kapott, dehát a 94-es cím nélküli korong sem volt egy sikertörténet – nekem mondjuk tetszett az is –, ami némileg érthetetlen volt számomra a Pure Cult válogatáson megjelent The Witch MTV-s sikere után. Persze aki a Cultot ismeri, úgysem az utolsó két lemezük alapján ítéli meg őket. Legalább három albumuk rocktörténelem (Love, Electric, Sonic Temple) és bár barátaim eretneknek neveztek érte, máig tartom, hogy a Guns N’ Roses sem jutott volna nélkülük addig, ameddig.

A két alapítótag - Ian Astbury és Billy Duffy - fémjelezte csapat tavaly kezdett újra mozgolódni, és egy reunion turné keretében a soproni Volt-Fesztiválon is felléptek. A lendület tovább tartott a turnénál és mikor Astbury kilépett a Riders On The Storm féle The Doorsból, már sejteni lehetett, itt bizony lesz 8. lemez is. Június 25-én a Return The Wild turné keretében ismét kis hazánkban jártak, ezúttal a PECSA volt a helyszín.

Ezt is lehet szeretni

Az előzetesek alapján bizonyossá vált, hogy hangzásvilágában a Born Into This messze lesz a Beyond mega-rock hangzásától. Ez a lemez visszakanyarodás a nyolcvanas évek közepi hangzásvilághoz, némi modern ízzel. Mivel azonban soha nem írtak egymás után két hasonló hangzású korongot, nem lepődtem meg túlságosan.

És hogy milyen a lemez? Korántsem olyan, mint azok az albumok, amelyek igazán sikeressé tették őket, de aki ezt várja, az teljesen értelmetlenül várja. Mint ahogy a Metallica sem készít soha újabb Justice-t, vagy a U2 újabb Joshua Tree-t, a The Cult sem fog újabb Sonic Temple-t csinálni. De ettől még ez a lemez önmagában nézve – ellentétben az eddig olvasott kritikákkal – koránt sem rossz. Sőt, legalább tíz hallgatás után kezdi el megmutatni azokat az értékeit, amiért ezt is lehet szeretni.

A nyitó Born Into This, Citizens, Diamonds hármas jól indítja az albumot, különösen a lassan építkező Citizens és a zakatoló Diamonds esik jól a hallójáratoknak. A következő – egyébként első kislemez – Dirty Little Rockstar egy kis gépies felütéssel bír, ami egyébként több nótára is igaz. A lemez első felét a Holy Mountain című lassú tétel zárja, ami nem tipikus Cult, és többszöri hallgatás után sem tudtam vele megbarátkozni. A lemez második felét indító I Assasin ismerős lehet már a nyári pesti koncertről, az azt követő vidám Illuminated pedig a lemez egyik legjobbja. A Tiger In The Sun lebegősebb darab, a gyors Savagesen gyorsan átugrik a hallgató, nem igazán emlékezetes, viszont a lemezt záró „lehúzott ablak, full hangerő” típusú Sound Of Destruction egyértelműen a lemez legjobbja.

Negyvenegy perc zene


A speciális kiadás egy második cd-t is rejt, melyet először a rajongói pénztárca lehúzásának gondoltam, de aztán mivel az ára pár száz forinttal drágább csak a szimpla verziónál, eme véleményemet hamar ejtettem. A lemezről lemaradt Stand Alone és War Pony Destroyer egy picit stílusbeli eltérés a lemez 10 nótájához képest, bár az utóbbi ott is vinné a prímet. A továbbiakban szerepel még az I Assasin és a Sound Of Destruction demó változata, és a lemezen is hosszúnak tűnő Savages még hosszabb, már-már unalmas verziója.

Mindent egybe vetve jó lemez ez, Astbury hangja pedig még mindig fantasztikus. Még ha a mindösszesen 41 percbe gyengébb pillanatok is vegyültek, bátran ajánlom minden rock n’ roll kedvelőnek.

Mi Cult rajongók pedig reménykedjünk, hogy a lemez lesz legalább annyira sikeres, hogy rövid időn belül egy 9. is kövesse, mert ha nem, attól félek itt nem lesz harmadik reunion.

/Ez az írás a zene.hu oldalon jelent meg 2007.10.31.-én. /

süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum