Isten ments, hogy ezt a norvégiai Stavangerben alakult bandát megbántsam, de a The Enigma Of Life most inkább a vészes lemezszegénység miatt szerepel nálunk, mintsem bármi másért. A Sirenia mainstream gothic rockban utazik, már ha van ilyen stílusmegjelölés, mindenesetre nálunk most van. Ráadásul női frontember van a csapat élén, amely tovább ronthat a dolgokon.

A The Enigma Of Life már banda ötödik nagylemeze és a második, amelyet a meglehetősen csinos spanyol származású énekesnővel Ailyn-nal ad ki a Sirenia. A csapat zenéjére a gothic jelző mellett, azért a szimfonikus is ráillik. Sőt néhol elektronikát, egy kicsit rideg indusztriál megszólalást és templomi kórust is bevet a derék norvég csapat. 

A végeredmény egy picit steril, túl egydimenziós album, amelyben – és ezt az igazság kedvéért tegyük hozzá – a női énekhang nem ront a dolgokon. A Sirenia ügyesen lavíroz a néha giccsbe hajló pop-rock és a gothic metál között, inkább több, mint kevesebb sikerrel, viszont ezt 60 percben teszi, ami sajnos egyvégtében sok ebből a zenéből.

Igazából az albumról akár mind a 12 dal is sláger lehetne, de annyira egyformák a dalok a steril hangzás és a hasonló énektémák miatt, hogy még kiemelni is nehéz szerzeményeket. Több nótát a főtéma lehalkított verziójában kezdenek, de amikor maga dal elkezdődik sincs robbanásszerű katarzis és ez inkább technikai hiba, mintsem a zenekaré. Több dalnál pedig olyan érzése támad a hallgatónak, mintha szándékosan puhítanák el még az igazán jó témákat is.  

 
A lemez kiemelkedő dalai közé tartozik a nyitó The End Of It All, a férfiénekkel is bőven operáló Darkened Days To Come, a kicsit keményebben nyitó, de kellemes énektémát produkáló Coming Down, az északi ízeket felvonultató Fading Star. Egyébként a lemez második fele bőven jobb, mint az első.  

A szándék egyértelmű és biztos, hogy lesz is vevő a Sirenia új lemezére, de félő, hogy nem elegen.