A német BRDigung már a negyedik lemeznél tart, de egyáltalán nincs magyar nyelvű irodalma ennek a punkrock zenekarnak. Bevallom, én sem hallottam tőlük egy fél hangot sem, amíg kiadójuk, az SPV fel nem hívta rá figyelmünket egy promóciós csomag segítségével. Ez ugyan nem kötelez bennünket semmire, és bár az anyag koránt sem hibátlan, mégis túl jó ahhoz, hogy csak úgy átlépjünk rajta. Az ismeretlenség homályánál a BRDigung többet érdemel, hiszen jól teljesít!
Bár nagyon jól tudom, az olvasók többsége a nagy nevekre repül rá, mégis nagy örömet jelent számomra azt a néhány nyitott személyiséget, aki most velem tart, bevezetni „Németország Aurórájának” világába.
Pont azután pörgettem le először ezt az In golden Ketten albumot, amikor elérkezett hozzám a hír: A Dal címre hallgató tévés válogató zsűrije esélyt sem adott az eddigi adások közönség kedvencének, a Depresszió zenekarnak, hogy a tévénézők beszavazhassák az Eurovíziós fesztivál koppenhágai döntőjébe. Ismét a nedves bugyis tini lányok döntöttek arról, ki képviseljen minket Európában. Hát akkor erről is megvagyon emlékezve itt a Rockstation blogon. Már túl öreg vagyok ahhoz, hogy az ilyesmit tragikusan éljem meg, csupán rezignáltan konstatáltam: a 30 év alatt, mióta kemény muzsikát hallgatok, nem sok minden változott.
Nos, ebből a tragikus közönyből rántott ki a BRDigung energiával telített, ironikusan vidám muzsikája. Lehet, hogy ennek a zenének ilyesmi a küldetése, mármint, hogy feltöltsön minket egy fárasztó nap után, és mosolyra késztessen.
Pedig a „szigorú” borító, a csellós-gitáros bevezető, majd az első három nóta még semmi jelét nem adja a beígért punkrocknak. Jobban hasonlít egy bizonyos Running Wild nevű formáció zenéjéhez, azt leszámítva, hogy Rock ’n’ Rolfék nem saját – német – nyelvükön szólnak meg lemezeiken.
Az említett, modern misztikus metalt sugalló intro után a címadó nóta a lemez egyik legerősebbjeként valósággal szétb.ssza agyunkat, hogy később egy himnikus refrénbe szaladjon át. A Keiner stirbt allein fokozza a pörgést, de itt már érezhető: lesz ma még elegünk az o-ózós refrénekből. Azonban a Duschen unter Wolken málházása megmenti a helyzetet, hiszen hamarosan ismét egy bombarefrénnel lesz dolgunk.
A következő „blokk” a Sommerlieddel indít, amely sajnos nem tűnik többnek Green Day-ízű idétlenkedésnél. Éppen itt kezd bebizonyosodni a lerágott csont közhely „a kevesebb sokszor több” igazsága. 15 dalt vágtak rá a német fiatalok erre a korongjukra, de van köztük egy pár, ami szerintem nem öregbíti a zenekar amúgy sem öreg hírnevét. Bennem a promó-klippes Wahre Helden sem hagyott túl mély nyomot.
Talán bejövősebb a már echte punk-nóta, a Nicht mein Problem. Még az sem idegesítő, hogy beledolgozták a nászinduló dallamait. Ballada nélkül sem maradunk: Endlose Nacht a címe. Érdekes, hogy engem hangulatában az új Rómeó Vérzik lemez Amíg élünk akusztikus dalára emlékeztet.
A Tanz dickes Kind és a Punkrock Oma - nem nehéz kitalálni – a vidámság szolgálatába van állítva. De aki tényleg valami über jót szeretne hallani, annak – ismétlem – a lemez címadó nótáját, amelyből nem régiben (szó szerint) ütős klip készült, a Duschen unter Wolkent, de leginkább mégis a legeslegutolsó Trügerischer Friedent ajánlom. Ez utóbbi ugyanis egy nagyon fasza, modern rock dal – pont olyan, amilyennek lennie kell egy rock dalnak 2014-ben.
