A Petofi énekesét és basszusgitárosát a Rockmaraton harmadik, szerdai napján sikerült elcsípnünk egy beszélgetésre a Shortscore Pit névre keresztelt színpad mögött, ahol aznap többek között barátaik a Téveszme és a Hanoi társaságában léptek fel. A koncert előtt ültünk le és válaszoltak Bena és Peti a kérdéseinkre.

Sziasztok! Arra gondoltam, hogy első körben bemutathatnátok a zenekart kicsit azoknak akik esetleg még nem ismernek benneteket. Hogyan és mikor alakult a zenekar, hogyan néz ki a dolog a kezdetektől idáig?
Bena: Valahogy 2013 januárjában alakult a zenekar, az ötlet pedig tőlem jött. Én dobtam fel, hogy csináljunk valami ordas paraszt hardcore zenét, magyar nyelven, de mindenképpen elrugaszkodva az általunk is használt káromkodással teli hétköznapi nyelvezettől. Azt a legkönnyebb, ezért ez fontos volt, hogy a zenénkben ne ez legyen mérvadó. Tomasovszki Zolival a gitárossal beszéltem először, vele már régóta ismertük egymást. Ő a H.E.R.O. nevű zenekarban játszott, én pedig a Wait For a Mistake nevű zenekarban nyomtam.
Peti: Amiből egyébként az Orion Dawn nevű zenekar lett. Ahova először átment egy dobos, aztán a gitáros, aztán pedig válaszút következett és akkor lett egy fúzió, aminek a végeredményeként a Hero és a Wait For a Mistake helyett maradt az Orion Dawn. Akiknek a dobosa egyébként a Smid Bandi most nálunk is játszik. Sokáig volt dobos para, mert egy jó dobost nagyon nehéz találni talán az egész országban, mondhatom így, aki tényleg mindent el tud játszani amúgy, és nincs tíz zenekara ahol játszik. Figula Gergővel kezdtünk egyébként az Alvin és a Mókusokból, volt is pár próbánk vele, nagyon örültünk is neki, de ő sajnos el kellett menjen külföldre melózni, és akkor már tudtuk, hogy meg kellene környékezni Bandit, hiszen egy próba terembe jártunk, ismertük meg ilyesmi.
Bena: Aztán a Szabó Lászlót a másik gitárosunkat nem ismertük, őt Toma Zoli ismerte csak. Neki is volt előtte egy bandája, a jó nevű Shlimecore, és mikor felmerült, hogy kéne egy másik gitár, akkor hívtuk el zenélni, így állt fel a zenekar.

Akkor lehet azt mondani, hogy azért van Nyíregyházán is egy kisebb zenei bázis, egy mag, ahol van kölcsönös segítség, átjárás és a többi?
Peti: Igazából ez egy nagyon szűk réteg, minthogy kisváros is vagyunk, nem termel ki ez a hely annyi zenészt, így szükségünk van egymásra valahol, de ez a kis helyeken így megy. Például Esztergom is ilyen hely, vagy Dorog. Kis városok, ehhez képest sok zenekarral, de sok is az átfedés, keresztbe kasul zenél mindenki mindenkivel. Szóval ez nálunk is ilyesmi, de persze ez jó dolog.

Sok zenekarral vagytok jóban amúgy?
Peti: Persze rengeteg haver zenekar van. Például akikkel ma este itt fellépünk a Maratonon, a Defeater kivételével mondhatom, hogy mindenki a barátunk. Például nem olyan rég volt egy Hanoi, Téveszme és mi közös turné, és ez nem valami menedzser szempont alapján lett összerakva, hanem nekünk van közös előéletünk, szoros kapcsolatunk egymással egyébként is.
Bena: Persze, mondjuk Debrecen és Hanoi nincs messze. Mondhatni ez ugyanaz a társaság. De a többi zenekarral is megvan ez a unity. Ami jó nekünk is, nekik is, és a közönségnek is. Úgy értem, mi sokat lépünk fel együtt, ugye ha mi elhívjuk őket, akkor ők visszahívnak minket ez így működik. Miattuk mindig nagyobb számú helyi közönség jön, miattunk úgy szintén. Ez pedig nem csak minket, hanem a közönséget is összébb húzza. Stílusban sem állunk egymástól távol, még ha nem is ugyanazt a zenét játsszuk. Három magyar nyelvű zenekar. Szóval ez is passzol, ez sem zavar be.

Említed a magyar nyelvet. Bennetek meg sem fordult az, hogy angolul kéne nyomni? Fontos nektek, hogy anyanyelven szólaljatok meg?
Bena: Fontos persze. Egyrészt amúgy praktikus oka is van, mert az angolom nem áll azon a szinten, hogy árnyaltabb szöveget tudjak írni, de ugyanakkor én így tudom leginkább átadni, a magyar nyelv szófordulataival azt amit bele szeretnék írni egy szövegbe.
Peti: Ha valaki nem anyanyelvi szinten nyomja angolt, akkor nagyon behatárolt az, hogy milyen szövegeket tud úgy írni, és azt látjuk ebből fakadóan nincs akkora szókincs, és rengeteg hasonló szöveg születik angolul itthon, és külföldi előadóknál is. Persze vannak kivételek is, magyar bandák is akik nagyon jól nyomják, de ahhoz magas szinten kell lenni. Mi így változatosabbak tudunk lenni, ezért van ez így.

Nagy hangsúlyt fektettek egyébként a szövegekre? Mert úgy tűnik, hogy igen. Úgy értem, sokszor egész líraiak vagytok?
Bena: Igen, sokszor túl romantikázzuk az egészet. Egyszerűen én olyan vagyok, aki szeret olvasni és ezen keresztül sok mindent magába szív, amit aztán szeretek más formában persze, de bele rakni, továbbadni vagy valami ilyesmi. Én nem tartom magam amúgy egy jó szövegírónak, vagy egy költőnek, bár sok felől megkapjuk ezt, hogy úgy tűnik mintha ez lenne a cél, pedig nem. Én egyszerűen csak szeretek szépeket írni.

Ugye az egy klasszikus kérdés egy zenekarhoz, hogy milyen más zenekarok inspiráltak benneteket. És fel lehet tenni nektek a kérdést ugyanígy írókkal kapcsolatban is? Kik inspirálnak téged mondjuk?
Bena: Hát ha mondanom kell valakit, akkor nem is biztos, hogy írót tudnék. Inkább a Kezdet Phiai azok akik a leginkább inspirálják a szövegeimet. Ők olyan szövegeket tesznek le az asztalra a kortárs zenében manapság, amire simán mondhatom, hogy ilyet még nem baszott a világ. Nagyon magas szint, akiket nagyon szeretek is, és ők abszolút inspiráló tényezők.
Peti: Meg amúgy az tök érdekes, hogy a hardcore színtér tök elfogadja és szereti őket, pedig ugye ők nagyon más vonalon mozognak, de akiket mi ismerünk, mindenki hallgatja és tiszteli őket.

Hogyan lettetek egyébként Petofi?Honnan jött a név?
Peti: Kezdetben megalakult egy zárt facebook csoport, ahol összegyűltünk az alakuló zenekarral kapcsolatos ügyeket megbeszélni. Ez először "Kisfaludy társaság" néven működött. Amikor a névválasztás elé kerültük sokat vaciláltunk, hogy valami rövid de könnyen megjegyezhető legyen a banda neve. Mivel adott volt a 19 századi forradalmi környezet, kipattant valaki fejéből a PETOFI név szigorúan ékezet nélkül. Különösebb háttere nem volt ekkoriban, de könnyen megjegyezhető és figyelemfelkeltő volt. Később az első dalok megírása során pedig adaptálódtunk az egészhez és kialakult egyfajta forradalmi szellemiség az első EP megszületése közben. Több szám munkacíme köthető volt a 48-as eseményekhez pl "pilvax". Egy megírt számalaphoz pedig jó ötletnek találtam, hogy kézenfekvően feldolgozzunk egy Petőfi verset. Így született a Holttestemen át.

Olyan bandákat ti hallgattatok, mint mondjuk a Leukémia, vagy a Necropsia? Mert bizonyos magyar bandákra azért elég jellemző ez az árnyaltabb, komplexebb szövegvilág.
Bena: Én ezeket a bandákat sokkal később ismeretem meg, minthogy elkezdtem volna zenélni, szóval rám nem hatottak. Bobafett, ha nem is hatott, őt nagyon sokat hallgatjuk, de nagyon paraszt underground, akkor nekem a Rákosi, akiket nagyon bírok, ők mondjuk ezt a régi vonalat viszik.
Peti: Bobafett sokkal inkább hatott ránk. Meg mi tőle is hallottunk ezekről a zenekarokról először. Ugye mi jóval fiatalabbak vagyunk, és minket már nem értek el ezek a régi magyar underground zenék. Bobafett Laci helyi arc, vele ismerkedtünk meg, meg neki ismertük a zenéit is, és volt amit ő mutatott nekünk. Persze tudjuk, ismerjük ezeket a bandákat, meg hogy mit tettek le az asztalra, de inspirálódni, mi nem inspirálódunk általuk.
Bena: Én például imádok olvasni róluk, hogy hogyan jöttek létre ezek a bandák, hogy küzdöttek a rendszer ellen, miket csináltak meg ilyesmi, és nagy tisztelet van bennem, de a hangzás ma már nagyon más, amiken én felnőttem azok már faszán szóltak és talán ezért nem hallgatom, vagy szólítanak engem meg annyira. Meg azt fontos leszögezni, hogy mi nem vagyunk hardcore zenekar, mi nem tartjuk magunkat annak. Más a mentalitásunk szerintem. Van a zenekarban olyan akinek ez közelebb áll a szívéhez, és van olyan is akit ez egyáltalán nem érdekel. Meg mi nem szeretnénk belemenni ilyen nagy megfejtésekbe, azt úgy is megteszi helyettünk más. Odaállni és védeni ennek az egésznek a becsületét mondjuk. Mi is oda tudunk állni dolgok mellé, de mi inkább csendben.
Peti: Meg mi nem szeretnénk hitelesek lenni. Vannak akik ezt nálunk jobban csinálják és mi hagyjuk is ezt nekik, ez nekünk nem kell. Mi is fontosnak tartunk dolgokat, ügyeket, szeretjük az állatokat, de inkább magánemberként éljük ezt meg, ahelyett, hogy a zenekarral buzdítanánk erre másokat. Mi is adakozunk az állatoknak, több bandával is jóban vagyunk akiknek fontos kiállni dolgokért, de mi nem érezzük, hogy ez a mi reszortunk lenne.
Bena: Meg a mi szövegeinkhez, a mi zenénk világához ez nem is igazán passzol. Én kisírom a lelkem a dalokban, amiknek sokkal inkább magánéleti vonzata van minthogy az élet nagy dolgaival lenne elfoglalva, szóval furcsán venné ki magát, ha két ilyen szám között elkezdeném mondani, hogy itt és itt változtassátok meg a világot.

Több szövegetek is elég sötét tónusú? Ezeknek nincs világvége üzenete? Ha mondjuk üzenetről beszélünk.
Bena: Tudom, nem mindenki tud ezekkel azonosulni mindig, meg mondjuk én se hallgatnám magunkat, ha felhőtlenül boldog lennék. Világvégéről viszont szó sincs.

Az új kislemezeteken a Szellemképeknek azért van egy ilyen üzenete.
Bena: Az a szám nem valaminek az vége, hanem sokkal inkább az eleje, ahol valami elkezdődik. A vége az a Pusztulás II. Ott tényleg mindennek vége volt. Akkor halt meg a kutyám, ami porig rombolt. Szakadó esőben temettem el, a saját kezemmel, sírva, körülbelül ilyen filmbe illő jelenet szerűen, és tényleg úgy éreztem, hogy mindennek vége van. Az első kutyám, egy családtag elvesztése, nos ez inspirálta azt a szöveget, ez így jött ki belőlem.

Beszélnétek az új kislemezről. Amit már megelőzött egy. Nem gondolkodtatok nagylemezben?
Bena: Nem. Egyrészt időhiány miatt. Másrészt pedig azért, mert azt gondoljuk, hogy a mi zenénkből ennyi éppen elég. Ez az időintervallum az, ami még befogadható ebből a zenéből, szóval nem is agyaltunk bővebb cuccon.
Peti: Meg az az igazság, hogy ez a zenekar Nyíregyházi gyökerű, de lassan mindannyiunk Pesten él, és egyesével jött fel mindenki. Így volt úgy, hogy a zenekar egyik fele itt, a másik ott volt. Mára meg, merthogy én is jövök fel, egyikünk kivételével mindenki fent van. Így a próbákhoz haza kell utaznunk, amit értelem szerűen minden mással össze kell egyeztetnünk, ami az életünkben van, szóval ez nem egyszerű. Így a szám írás is például sokkal lassabban halad, mint azoknál akik minden hétvégén össze tudnak ülni és dolgozni új dalokon. Reménykedünk, hogy Zoli majd feljön Pestre, de neki meg van egy iszonya a nagyvárostól, jól el van otthon, tehát vannak akadályok, ha mondjuk egy nagylemezről beszélünk. Persze van egy anyagi rész is, de mondjuk mi piszok hálásak vagyunk a közönségnek, mert vesznek pólót tőlünk, és például az új kislemezzel így kijöttünk nullára, nagyjából ebből a pénzből. Mi egyébként minden pénzt visszaforgatunk, ebbe, vagy éppen egy új pólómintába, amiből majd megint kijön ötven, száz darab és a többi. Ezzel is szerencsénk van, mert a Bena tele van ötletekkel, így nem kell mindig másokhoz szaladnunk egy póló mintáért, és valahogy átadni amit gondolunk, mert amit ő megálmodik, meg is tudja csinálni.
Bena: Próbálunk egyedi dolgokat csinálni a pólók mellé. Most is készülünk valami extra dologgal, ami kurva jó lesz, de még nincs kész. Talán mire kint lesz az interjú, addig érdemes lesz odafigyelni ránk, mert addigra már lehet kapni. De ez legyen meglepetés.

Hajtjátok egyébként a koncereteket?
Peti: Itt is az időhiány dominál sokszor, és sok bulit vissza is mondunk ez miatt. Sajnos van olyan, hogy havonta egy bulit engedhetünk meg magunknak, és szortíroznunk kell, hogy hol akarunk, hol tudunk játszani. Az elmúlt két évben körülbelül a koncertjeink nyolcvan százalékát Márkkal, tehát a Téveszmével együtt csináltuk.

Lesz még a közeljövőben nagyobb bulitok?
Bena: Igazából az említett hármas turnénak most ez az utolsó állomása itt a Rockmaratonon, de a Hanoi társaságában még játszunk a Kex Feszten és lesz egy koncertünk augusztus 8. - án a Dürerben egy fesztiválon több tök jó bandával, szóval ezek ilyen nagyobbak lesznek még most a nyáron.
Peti: Aztán ősszel szeretnénk menni tovább, vissza azokra a helyekre például ahol már játszottunk. Ami mindig nehéz, a távolságok miatt. Zoli felhozza egyedül a cuccot Pestre, onnan együtt megyünk tovább, ami logisztikailag ilyen horror amúgy, de próbáljuk mindenből kihozni a legjobbat persze. Csináljuk. A jó öreg munka mondjuk mindenkit nehezen enged, egyedül én vagyok az, aki még nem dolgozik a zenekarba, én suli miatt megyek fel még most is Pestre, de próbáljuk úgy szervezni, hogy tudjunk haladni a zenekarral is.