Vártam már ezt a szerdai napot, mint a Messiást, hiszen a skandináv srácok még sosem jártak felénk, így azon felül, hogy egy kiváló nagylemezzel örvendeztettek meg minket a nyáron, kapóra jött, hogy mindezt élőben is meg lehet majd fülelni.
Évek óta a kedvenc revival bandám, pedig van belőlük felhozatal dögivel. Viszont 3 éve a bécsi Arénában nem tettek rám mély benyomást, az Innocence & Decadence album is elég gyengus lett, majd fel is oszlottak, így el kellett telnie 3 évnek, hogy visszataláljanak arra az ösvényre, ahol kb. 8-9 éve összefutottunk. A Peace-t lassan az év lemezére hallgattam, pedig ez az év bővelkedik elképesztően erős megjelenésekben, elég ha a Sleep, Zeke vagy Hot Snakes neveket említem meg ezzel kapcsolatban. Viszont nap nem múlik, hogy ne szedjem elő az első Graveyardot, vagy a Hissingen-t, esetleg a Peace-t, mert rettenetesen jól esik hallgatni őket. Nem tudom megunni!
Ahhoz képest, hogy elég nagy keletje van ezeknek a tradicionális alapú zenéknek, ráadásul a Graveyard elég jó húzónév - 3 éve Bécsben simán fullra rakta az Arénát, igaz volt mellette Backyard Babies és Imperial State Electric is - a Hajón erős félház jött össze, amit én elkeserítőnek találok, főleg, hogy nagyon baráti jegyárakkal dolgoztak. És ugyan a Bombus nem egy nagy név, de aki ismeri őket, egészen biztosan levegőbe csapott örömében, amikor kiderült, hogy ők lesznek az előzenekar, így ez a két banda szerintem több figyelmet érdemelt volna.
A mindenféle zenekarokból verbuválódott (Troubled Horse, Witchcraft, Burst) csapat, túl 3 nagylemezen, nagyon patent műsort adhatott volna, ha megengedik, hogy én állítsam össze a műsorukat. Faszán kezdődött, nagyon jól is szólt, a 3 gitár nagyon jól tudott érvényesülni, de a rövid programba sikerült két kikúrt rossz balladát belecsempészni, amitől én totál kikészültem. Amikor megismertem őket a The Poet and the Parrot sokat pörgött, a Repeat Until Death egy hallgatás után delete, ettől még úgy éreztem, akár meg is szorongathatják a headlinert, de ez a veszély nem fenyegetett. Jó arcok voltak, egységesnek tűntek, de legközelebb kicsit tökösebb setlis kell!
Graveyardék viszont esélyt sem nagyon hagytak, már a kezdő Walk Onnal úgy köszöntek be, hogy tudtam, itt szál gond nem lesz! A Please Don't és The Fox is totálisan rendben volt, de ez amúgy is pont az a banda, akik jóformán makulátlanok, így az egyetlen gyengébb lemezről is pont a totálisan tökéletes tételt, a Magnetic Shunkot illesztették be, ha jól emlékszem azzal kezdték a ráadást. S mivel lemezbemutató turné volt, hiába nem jártak itt sosem, a Peace uralta az estét, de ez egyáltalán nem okozott gondot, mert a Low a Bird of Paradise, és az összes teljesen egyenértékű a régebbi dalokkal. Azért az nagyon fasza volt, hogy a ki nem mondottan legerősebb lemezükről, a Hissingen Bluesról is bekerült négy tétel, az egész koncert abszolút csúcspontja nekem a címadó Hissingen Blues volt, remegtem közben az adrenalintól.
A hangzás egészen másként festett közvetlenül a színpad előtt, vagy oldalt, közép - középen, és hátul. Én feláldoztam a tökéletes hangzást, és elől vackoltam be magam, mert a zene mellett nagy élmény volt látni, amit összezenéltek a srácok. Ami talán negatívumként róható fel, az a 3 ballada, és nem azért, mert nem illetné meg a tagokat a pihenés, a Siren zárásként meg kötelező amúgy is, de másfél órában 3 majdhogynem tök ugyanolyan nóta talán kicsit sok volt. De ez legyen a legnagyobb probléma ever, és rendben leszünk az idők végezetéig. Ja, igen! Az első lemezről egyetlen nóta sem fért a programba ha jól emlékszem, ez egy fekete pont! Azért tudjuk már, hogy honnan jöttünk! Én még legalább 3-4 nótát simán bírtam volna, rettenetesen élveztem, amit Graveyardék nyújtottak, s ezennel el is felejtettem a 3 évvel ezelőtti botlást. Rossz passzban voltak, a legnagyobbakkal is megesik. Most viszont szemnek és fülnek egyaránt maradandót tudtak alkotni, és a remek lemezt megfejelték egy kiváló koncerttel, szóval már csak az a kérdés: mikor jönnek vissza????
FOTÓK: BODNÁR DÁVID / A38 HAJÓ. További képek ITT.
