Ha most az az első dolgod, hogy elkezdesz valami avokádós poént írni kommentbe, akkor inkább sétálj el a legközelebbi élelmiszerboltba, vegyél egy avokádót és csinálj belőle egy finom avokádókrémes szendvicset. Több értelme lesz, mint az elcsépelt dumának. Ez a duma amúgy is olyan, mint Ossianozni egy külföldi zenekar koncertjén. Mai témánk azonban, hogy milyen a Dave Mustaine életét bemutató könyv.
A Konkrét Könyvek újabb gyöngyszemet tett le az asztalra. Dave Mustaine-nél megosztóbb figura kevés van. Így totálisan egyértelmű volt, hogy érdekel az élete a saját szemszögéből. De amúgy is, ezek a rock zenészekről készült könyvek kit ne érdekelnének? Amit elolvasol azzal csak több leszel, aztán soha nem lehet tudni, hogy mások hibáiból mit tanulsz.
Kezdjük az elején. A borító. Bocs Ákos, nekem nem tetszik. Tök jó a dombornyomott borító, elhiszem, hogy extra költség, és értékelem is az ilyen extrákat, csak számomra a borító olyan, mintha a kétezres években készült volna. Egy sima Mustaine portrét jobban eltudtam volna képzelni. Illetve nekem jobban bejött volna, de a csoportokban olvasva, ezzel egyedül vagyok. Ízlések és pofonok. Ettől függetlenül a könyv szerkesztését tekintve Ákos és csapata (ha van) szintet lépett. Az eddigi legizgalmasabban szerkesztett könyvről beszélünk. Abban semmi újdonság nincs, hogy a támogatók neve bekerült a fejlécbe. DE! És itt jön az extra. Eszméletlen sok archív fotó került a könyvbe (helyes, hogy kronológia sorrendben, ami egyes kiadónál nem feltétlen működött) illetve nekem nagyon tetszik, hogy a fejezetek eleje külön betűtípussal készült. Felhívja a figyelmedet, és izgalmassá teszi ezáltal a könyvet. Oké, a könyv nemcsak emiatt lesz izgalmas.
Nálam az idei év eddigi legjobb életrajzát Rob Halford hozta. Ez most sem változott, de a vörös ördög közel járt hozzá, hogy utolérje az öreg mackót. Az élete érdekes, izgalmas és fordulatokban gazdag. A tini Mustaine már idejekorán önálló lesz és a gyors, könnyű pénzt a drogok árusítása hozta meg neki. Különösen izgalmas rész az, amikor már elkezd zenélni, és megjelenik az ominózus Metallica eset. Biztos vagyok benne, hogy az igazság a két fél vallomása között van valahol. De tuti, hogy Dave-nek a komoly problémáival, függőségével sosem volt könnyű az élete. De le a kalappal előtte, hogy ennyi szar után is tudott pozitív maradni. Azt azért megértem, hogy nem lehetett könnyű úgy az élete, hogy folyamatosan azt látja, hogy "mi lett volna, ha nem baszok be úgy..." Azért lássuk be, a Metallica a világ legnagyobb zenekara, akár szereted akár nem. Az, hogy a saját hibáiból kirúgták és ennek nem lett a része....egy iszonyatos teher. Azért persze nem kell panaszkodni, mert a Megadeth is szép karriert futott. Megtudtam azt is, hogy honnan a név, illetve, hogy Vic albumokon való pózolásának az ötlete honnan jött. Aztán persze jön a hullámvasút ... Zenésztársak jönnek mennek, a rehabról ki, a rehabra be. Egy kis heroin itt, egy kis kokain ott, pár söröcske és a totál széthullás. Nem titok, hogy szó esik arról az esetről, amikor Dave elaludt, és a kezét maga alágyűrve szétcseszte az idegeit és konkrétan lebénult a keze. Ezt, Te hogy élnéd meg? Amikor a világon amit a legjobban szeretsz, ahhoz kell a kezed, amiből élsz (oké, ez most így kicsit perverzül is hangozhat, illetve, ha pornófilm sztár vagy, akkor megérted). Ezen a borzasztó terhen a faszi túl tudott lépni, és meggyógyult majd lerakott olyan albumokat az asztalra, mint az Endgame vagy a Dystopia. Ha mást nem, azt megtanulhatod a könyvből, hogy harcolni kell az álmaidért, és nem szabad feladni. Dave azért a csóróság közepéről jött és lássuk be, nem él szarul, és nem egy huszonhatodik bérzenész, akinek volt egy "jó" dala.
A könyv amúgy olvastatja magát. Erre mi sem jobb bizonyíték, hogy nagyjából két hét alatt elolvastam. Tudniillik, hogy sok időm nincs olvasgatni, de erre valahogy mindig találtam módot. Igazi izgalmas olvasmány, amit csak ajánlani tudok!
Béke, Szeretet, Metal
