Ezen a balzsamos, virágillatú kora tavaszi estén a Dürer Kert már 18:45-től szabadjára engedte a metal démoni katonáit, hogy egy remek bemutatót tartsanak nekünk. Négy kiváló zenekar sorakozott fel a mulatsághoz.
Hétköznap lévén munkából spuriztam a helyszínre, ám minden erőfeszítésem ellenére sem sikerült 19:00 előtt megérkeznem, így jól lemaradtam a nyitányról. Neveltetésem azonban megköveteli, hogy Róluk is szót ejtsek. Szerencsére a bejáratnál blázoló ismerősökbe botlok, ezáltal van lehetőségem megkérdezni, hogy tetszett Nekik az első formáció. Akárcsak a többiek, a los angelesi Drift is végig a Cradle of Filth-szel tartott hosszú európai turnéjuk során. Atmoszférikus-indusztriális ágazatban muzsikálnak, állítólag klassz, összeszedett fellépést nyomtak; eljátszottak egy Gojira számot is, és muris volt az énekes karjára erősített billentyűs hangszer.
Nem szeretnék lecsúszni a második etapról, csörtetek a karszalagomért, pulthoz, erre-arra. Még csupán az est elején vagyunk, máris kihívás közlekedni a Dürer belterében, annyira tele van. Sold out a rendezvény, ezenfelül láthatóan mindenki kíváncsi az összes koncertre, ami nem csoda, erős a line-up. Ahogy futkosva kanyargok a tömegben, lépten-nyomon a Drift tagokba botlom – szó szerint –, nehéz lenne Őket eltéveszteni bukósisakos, gázmaszkos, sátáni kommandót idéző felszerelésükben. Komoly tartással menetelnek szétszóródva, mintha járőröznének. Ilyen, amikor az ember nem zökken ki a szerepéből, legalább a Drift háromötödével összeütköztem.
Macerás elhelyezkedni még a keverőpult környékén is, akkora a tumultus a teremben, mire a Sick N’ Beautiful színre lép. Borzongató steampunk jelmezüket zöld kiegészítőkkel dobták fel, a megjelenésük elképesztően aprólékos, egységes. Ma beöltözős a buli. Kellemes, acélos hangú hölgy van az élen, kedvelem, ha valakit nem pusztán azért pakolnak előre, mert frankón néz ki, hanem énektudást is birtokol. Egyébként világít a melle. Két rátermett gitárossal nyomják az indusztriális-alternatív metalt, a dobok mögött szintén nő ül. Elhangzik egy jól kerekített KISS feldolgozás, a God of Thunder, Mr. Lordinak is ez a kedvence. Big Daddy Ray (igen, úgy tűnik az olaszoknak is van saját Big Daddy-jük) basszeros mindössze húsz másodpercet hergel minket, ennyi elég, hogy Herma átöltözzön. Hatalmas szarvakkal tér vissza, az ujjai pedig lézert lőnek. Rendben van a zene, menő a show, szórakoztatóak, én meg mindig mondom: szeretem, ha szórakoztatnak. A színpad két oldalán magasodó látványos mocsáriszörny-csontvázak állandó elemei a ma estének.
A szünetben szemügyre veszem a kínálatot, rengeteg merch-öt hozott mind a négy zenekar, ráadásul változatos tárgyak, sokféle mintával. Az árfolyamtól eltekintve, igazán nem lehet okunk panaszra, ha fogható emlékkel szeretnénk gazdagodni.
Joseph Michael Poole konkrétan ugrik a pódiumra “Budapest motherfucker!” kiáltással. Az előzőekben sem volt döglött a parti, de még ahhoz képest is robbannak. A dögös horror punk talpalávalót művésznevén Wednesday 13 szolgáltatja, aki ezúttal régi barátaival látogatott hozzánk. Az előadás energikus, egyszerűen jópofa, nem jutott ennél alkalmasabb jelző az eszembe, mintha a Backyard Babies társulatot beoltanánk Alice Cooperrel — természetesen maskarában díszelegnek. A Die My Bride nóta előtt Poole felszólít minket, miszerint “Raise your fuckin’ fist, don’t be a pussy!”, nem vagyok, szóval a “die” részre emeltem mindig, ahogy mondta, mint mások is. A beígért Murderdolls szett alatt táncizik a nézősereg. Tudhattuk már, hogy Poole két egykori zenésztárssal (Roman Surman, Jack Tankersley) lép fel, ebből fakadóan felcsendülnek majd Murderdolls dalok. A Nowhere szerzeményt Joey Jordisonnak ajánlották, a művészt 2021-ben veszítette el a világ. Kapunk ezután egy White Wedding covert, tartalmas a 13 (Wednesday 13, értitek…) trackből álló produkció.
Az előtérben találkozom egy technikus haverral, elmeséli, hogy a szerb határnál szétkapták apró darabokra az egész turnébusz-konvojt. Több órás késéssel landolt a bagázs, ezen okból összvissz másfél óra állt a helyi stáb rendelkezésére építeni, valamint beállítani. Lehozták, a turnémenedzser elismerően veregette meg a vállukat. Teszem hozzá, a Dürer eszményien szólt: szépen, kivehetően elkülönültek a hangszerek. Nagy pacsi a háttérben dolgozóknak!
Eljött a főműsor ideje. Felharsan az intro, méghozzá nem bejátszásról, maga Zoe Marie Federoff zongorázza és áriázza a pokol angyalaként élőben. 2022-ben csatlakozott a most 33 éves Cradle of Filth együtteshez, aktívan kiveszi a részét a vokálokból. Eddig is szenzációs csapatokat és hangzást élvezhettünk, de az Existential Terror valahogy olyan vaskos és masszív, akárha a végítélet jött volna el. Időközben egy cimborám csapódott hozzám, aki úgy fogalmazott – idézem – “nekem a COF a minden”, szóval van egy külön bejáratú szakértőm. Ő makulátlannak nevezte a setlistet. Tény, hogy a tizenhárom lemezből tízről játszanak nótát, a legtöbb érát érintjük. Dani Filth hörgése még ennyi év után is változatos, röfög és visít széles tartományban, könnyedén váltogatja. Mozgása dinamikus, sőt felhergelt, aktívan nyüzsög a színpadon. Cikornyás mikrofonállványát gyakran magára hagyja, megy szanaszét. Szeret konferálni, profin is csinálja, bár érezhetően inkább rutinos mintsem spontán. Mikor nem elégedett a közönség reakciójával “What the fuck?” szavakkal von kérdőre minket, holott baromira igyekszünk. Az 1994-es The Principle of Evil Made Flesh alatt elmerengek, mennyire ugyanaz, valahol mégis milyen más egy régi szerzemény egy újhoz képest, határozottan varacskosabb. Azért a legutóbbi korongról származó Crawling King Chaos gigasláger nagyon baszós így koncerten, azt meg kell hagyni. Nyilván a teljes legénység jelmezben van, miben lenne? Emellett kész virtuózok, precíz és színes bazseválás közepette jut kapacitásuk pózolni, szerepelni, kokettálni kifelé. Itt emelném ki a ritmusszekció pontosságát, mely ilyen darálásnál elengedhetetlen. Marthus Škaroupka szimplán nem hibázott. A Born in a Burial Gown irtózatos döngölésbe torkollott. A visszatapsolás után Zoe újfent megörvendeztetett minket tehetségével; az átvezetőnek, amelyet a Damnation and a Day anyagról bemutatott nekünk, az az érdekessége, hogy a Budapest Film Orchestra, továbbá a Budapest Film Choir közreműködésével került fel az albumra (ezt is a már említett szakértő spanomtól tudom). A legvégére maradtak a megahit sikerdalok, a Her Ghost in the Fog szövegét együtt üvöltötte a publikum. Túlzás nélkül egy tökéletes estét töltöttünk el.
FOTÓK: LÁNYI KRISTÓF. További képek ITT.
