Az 1990-ben alakult finn Amorphis egyik nagy kedvencem, úgyhogy nehéz lesz elfogulatlannak lennem a Skyforger címre keresztelt kilencedik nagylemezzel. Igazából legalább két lemezüknek simán alapművek rovatunkban volna a helye, de sem a még igazi hörgős, de már tiszta éneket is használó Tales From The Thousand Lakes-re, sem az igazi etalonnak tekintett Elegy ismertetőjére nem volt még időm a jelenlegi nagy lemezáradatban.
Az Elegy után több progresszív hatású változatos lemezt készített a banda, a finn népzenei hatások néhol maradtak, de a halálhörgések szép lassan a múlt ködébe vesztek. A 2003-ban kiadott Far From The Sun után Pasi Koskinen énekes megköszönte a lehetőséget és kiszállt a bandából, igaz előtte már többször változott a hangszeres brigád összetétele. Pasi helyére Tomi Joutsen került a Sinisthrából és a 2006 elején megjelent Eclipse-en már ő énekelt. Legutóbb 2007 végén jelentkezett albummal a csapat, a Silent Waters nálam is sokat forgott a játszóban.
Nem egészen két év elteltével itt az új album és azt mondom az Elegy óta a legjobb munkáját készítette el az Amorphis, amire csak ráerősít az is, hogy talán a Skyforger hasonlít hangzásban a legjobban az 1996-os klasszikusra. Újra markánsak a népzenei hatások, több nótában visszatért a hörgős ének, igaz azért a progresszív hatásokat hordozó lemezek hangulata is visszaköszön jó pár dalban. Természetesen most is a Kalevala szolgáltatja az elbeszélés alapját. A kérdés csak az volt sikerül e ezeket a hatásokat egy kerek egésszé összegyúrni?
Sikerült.