Az együttes 1989-ben alakult és első lemezük 1991-ben jelent meg Strap It On címmel. Nagy feltűnést a korong nem okozott, de legalább a névjegy letétele megtörtént. Alig egy évvel később azonban jött a nagy dobás, a Meantime. Igazából a zenekart ez az album emelte a kultikus kategóriába. Page Hamilton jellegzetes monoriffjei a mélyre hangolt gitárokkal együtt egyfajta védjegyévé váltak az együttesnek. Bár az 1994-ben kiadott Betty a zenekar legsikeresebb albuma, ez már korántsem volt olyan összeszedett, mint elődje.
1997-ben a zenekar az Aftertaste című albummal próbált tovább lépni, de elég felemás lett a végeredmény és sem a rajongók sem a szakma nem fogadta kitörő lelkesedéssel az albumot, oszlás is lett a vége. Hamilton 2004-ben új társakkal indította újra a bandát, de a Size Matters címre keresztelt új lemez sok vizet nem zavart, viszont a 2006-ban kiadott Monochrome a nagyon is jól sikerült alkotások közé tartozik. Dalt az általam is legjobbnak tartott 1992-es lemezről választottam. Ez az In The Meantime. Most többször meghallgatva legalább féltucat banda lopta el valamelyik riffjét. (Katt a videóhoz.)