Egyszer fent, egyszer lent, tartja a régi életbölcselet, s a Death To All eddigi magyarországi fellépéseire pontosan ráillik ez. Makulátlan Death-életmű ide, Chuck Schuldiner emlékének életben tartása oda, az ehhez méltó nézettség az ő esetükben sem volt mindig adott. Az előző alkalom legalábbis messze várakozáson aluli eredményt hozott, most harmadszorra azonban a teltházas Dürer nagyteremmel nem pusztán megismétlődött a 2014. évi itthoni bemutatkozás sikere, de egyenesen a hazai diadalmenetüknek lehettünk szem-és fültanúi.

Fullos üzemmódban dübörgött a Dürer Kert ezen az estén. A telepakolt kisteremben vérbeli underground metal mészárlás folyt a Hellripper vezérletével, a keverő mögött lefüggönyözött nagyban pedig a “Blazing Desert Metal” koncepció jegyében keleti és afrikai motívumokkal dúsított dallamos metalt művelő tunéziai-francia Myrath és aktuális turnépartnere, a hazai Roses Of Thieves forrósította a hangulatot.

Ez a buli nem volt tervben. Egyszerűen csak így alakult. Még decemberben, amikor az esemény szembejött velem, akkor felkaptam rá a fejem, mert XXII. Stagediving fesztivál pont olyan underground bandákat vonultatott fel, amikről a Magyar metal antológia sorozatban beszélni szoktam. Nem készültem rá - de egyszerűen az új év első hetének történései annyira megnyomták a fejemet, hogy szükségem volt valamire, ami felér egy soft resettel, amitől egy kicsit fel tudok töltődni. Így egy hirtelen döntés után vonatra pattantam és úton a Dürerbe fáradtan csak egy zúzdára vágytam. /Fotó: Kónya Ferenc, I Love Word Photo/

Az a helyzet, hogy Sebiszabi kollégánk az esemény másnapján fellőtt Lemezvágós élménybeszámoló-videójával minden sajtóorgánumot megelőzött. Ehhez jön még, hogy a koncerten szerzett benyomásaink nagyon is hasonlóak. Ráadásul mire ezeket a sorokat olvassátok, már a bulin készült fotókat is láthattátok. Mindazonáltal volt annyira jelentős a mindenszentek napján tartott beborulós gothic-doom est, hogy ebben a formában is megemlékezzünk róla.

Az embernek igen sajátosan tud alakulni a viszonya egyes régi kedvenceivel. Az első koncertélmény, történjék bármikor, feltétlenül meghatározó. Utána, ugye, sose legyen komolyabb bajunk annál, hogy kisebb-nagyobb rendszerességgel láthatjuk rajongásunk tárgyát. Majd sok évtized elteltével, amikor eleve egymást érik a retrózós, klasszikuslemez-végigjátszós turnék, az adott előadótól is egy-egy efféle esemény lelkesít fel igazán...

A tavalyi Fekete Zajon átélt remek Tengeri Püspök fellépés után alig vártam a nálam addig teljesen radar alatti zenekar ott beígért albumát. Aztán persze kicsit dohogtam, amiért a szintén kiváló Disconnected az év végi listáink leadási határideje után jelent meg... Az Alva ezzel szemben 2024 első napján máris leszállította az elmúlt esztendő egyik legütősebb anyagát, az Out Of This Madnesst. Így aztán az esemény hírére rögtön lelkesen csettintettem, mondván, ezt nekem találták ki.

Több mint két évtizedbe telt, mire Kátai mester a saját kis otthonos alkotóműhelyéből végre színpadra állította Thy Catafalque néven alakot öltött zenei vízióját, amellyel azóta underground legendából túlzás nélkül kulturális jelenséggé vált. A nemzetközi színtéren a nívós fesztiválokon való szereplés és az idén tavasszal lebonyolított Európa-turné igazolja ezt, idehaza pedig a rangosabbnál rangosabb helyeken szériában varázsolt teltház, na meg a Fonogram díj. /Fotó: Bryan Taylor/

Az ember csak ránéz erre a turnécsomagra, és önkéntelenül is arra gondol, itthon ez csakis a Fekete Zaj szervezésében valósulhat meg. A felhozatalból bármely zenekar tökéletesen illik a fesztivállal összeforrt, hasonlóan széles spektrumon mozgó koncertügynökség évközi rendezvénysorozatába, sőt bérelt helyük volna a Mátrában is – ahol az Alcest egy ízben már fellépett.

A Fekete Zaj az ősz végére máris elhozza hazánkba a fehér Havat, sűrű pelyhekben! Persze az időjárás szeszélyei folytán akár november 20-a előtt is kaphatunk némi téli csapadékot az arcunkba, de az igazi nagy és fix történés mégiscsak Neige mester újbóli, immár hatodik eljövetele lesz. (Amúgy a zenésztárs, Winterhalter művésznevének ismeretében pláne nem nehéz a leghidegebb évszak előképét belelátni az eseménybe…)

Pár hete szembesülhettünk azzal, hogy beköszöntött a nyár. Mármint abban az értelemben, hogy a szabadtéri koncerthelyszínek is dübörögnek. Ez alól immár a Dürer Kert sem kivétel, így aztán a Cudi Purci kistermes táncmulatsága mellett (a két fellépő között) belenéztem a budapesti Run Over Dogs felettébb hangulatos kertszínpados műsorába is.

Voltál valaha a Dürer Kertben az Ajtósin? Ha ezt az oldalt olvasod, esélytelen, hogy ne fordultál volna ott meg egy-egy frankó buli kedvéért. Ki mikor, mire, de mind megjelentünk a jól ismert falak között és akár a kis-, a 041-es-, akár a nagyteremben, de kitomboltuk magunkból az éppen bent lévő feszkót, vagy csillogó szemekkel bámultuk a kedvenceinket. Igaz új helyen, de továbbra is üzemel a Dürer, most a Mihaszna filmesek egy egyórás filmben emlékeznek a régi, jól ismert helyszínre. Íme a Dürer Kert - Ajtósi Dürer sor 19-21.!

Az elmúlt hónapokban sok bizonytalanság övezte az Ajtósi Dürer soron megszűnt Dürer Kert pontos jövőjét, bár az már az elejétől majdnem biztos volt, hogy másik helyszínen, de lesz folytatás. És most már tudható is hogy hol.

A hónap végéig üzemelhet a Dürer Kert a jelenlegi helyén, igaz addig is már csak csökkentett nyitvatartással. A csakis péntek-szombatonként, szimpla kocsmaként üzemelő, 2008 óta rengeteg legendás bulinak helyet adott helyszínre viszont addig is el lehet majd látogatni, sőt, aki szeretne, Dürer-kavicsot is tud vásárolni akár saját célra, akár az új helyszínre való átszállításra. Az új helyszínről egyelőre nincs információ.

A hardcore egyik New York-i alapbandájának aktuális, a Best Wishes album harmincadik évfordulója apropójából szervezett európai turnéja szerencsére Magyarországot is elérte, sőt a Dürer középső terme teljesen meg is telt. A No Regret Productions – ez már biztosan kijelenthető – pazar évet fog zárni, mert 2019-ben nem ez volt az első teltházas bulijuk, ráadásul a Leeway után most egy másik HC legendát hoztak el Budapestre, és mindez az ügynökség tagjai által vezetett Touch zenekarnak is újabb alkalmat adott a megmérettetésre.

Azért arra kíváncsi lennék, hogy egy a skandináv metal bandák világában teljesen ismeretlen földi halandó egy tízes skála szerint mennyire vágna hülye fejet, ha egy spontán “Amúgy mit csinálsz kedd este?” kérdésre az “Egy izlandi zenekar koncertjére megyek” választ kapná.

Utoljára Anathema koncerten még 2012-ben, a Weather Systems lemezbemutatójának magyarországi állomásán voltam, akkor még az A38-on. Az a lemez zseniális volt, talán az egyik legjobb Anathema lemez. Most a trve korai rajongókat hagyjuk, akik szerint Serenades után vége a zenekarnak, hiszen az új érában is születtek remekbeszabott lemezek, szóval nem ezért neheztelek a zenekarra, hanem az legutóbbi lemezük, a The Optimist miatt. Enyhén szólva sem voltam optimista a koncert miatt, de akár még jól is elsülhet, ha jól keverik a dalokat.

Brutális várakozás előzte meg a soron következő magyarországi The Exploited koncertet. Ebben az évben lesz majd a punkok punkja – Wattie- 60 éves és ehhez a kerek évfordulóhoz egy csodás turné is dukál. Sajnos főhősünk egészségügyi állapota közbeszólt, hiszen a negyedik állomás után olyan súlyos szívrohamot kapott, hogy ha nincs azonnali orvosi beavatkozás, akkor bizony megtörténik a tragédia. Az öreg kórházban, de ahogy ő is és a zenekar is akarta, nem mondták le a turné további állomásait, így pénteken a Dürer kertben lehetett látni az Exploited-et, igazi, Wattie nélkül.

Az április így is elég húzós lesz koncertügyileg, de erre ráfejel még a Tukker Booking,  Bloody Juice és az Ice- Nine Crew hármas szervezőbrigád grindcore bulija. A srácoknak egy elég erős összeállítást sikerült leszervezniük a Dürer Kertbe. Figyelem, grindcore fanatikusoknak kötelező! 

Számtalan példa volt már arra, hogy az élőzenéért rajongó emberek (legyen az punk, rocker, hardcore fan) összefog egy-egy jó ügy érdekében. Most itt egy újabb remek alkalom, ha egy kicsit is segíteni szeretnél az állatokon.