Igazi meglepetés volt két éve a Smoking Snakes bemutatkozó albuma, most pedig itt a folytatás. Ha kigyúlnak a fények, semmi sem marad rejtve – mondják ők, hát irányítsuk a reflektorokat az All Lights On lemezre!

A kultikus német progmetal csapat elkészítette az 1996-os AcCult akusztikus válogatásalbumának második részét. A munkafolyamat során a tőlük megszokott gondossággal jártak el.

A svéd Evergrey műfaji besorolása prog-power metal, de ezen összetevőkből csak mutatóba jutott valamennyi az új nagylemezükre. 

A svéd Crashdϊet eddigi pályafutása az elkötelezettség iskolapéldája. Bő két évtizedes karrierjük során megszámlálhatatlan tagcserét és kiadóváltást éltek meg, de ők rendületlenül nyomják a glam metalt.

Ha nem hallottál még a Frontline zenekarról, akkor annyit mondok, hogy ők a német Foreigner. Ez persze túlzó leegyszerűsítés, de segít elhelyezni őket a térképen, földrajzi és műfaji értelemben is. 

A Degreed egy svéd hard rock csapat, a múlt héten megjelent Curtain Calls a nyolcadik nagylemezük. Bár itthon (is) kevésbé ismertek, van néhány villanásuk, amivel kiemelkednek a műfaj másodvonalából.

A 75 éves Lou Gramm a Foreigner alapító énekese, az amerikai rockszíntér legendás alakja. A harmadik szólóalbumára bő három évtizedet kellett várni, de amint a címe is mondja, végre megjelent. 

Elkezdődött az év hivatalosan is, jönnek az első fecskék! Akarom mondani, itt vannak az első promó anyagok, amikre le is csapunk egyből. Az első zenekar az Oreyeon névre hallgat, és máris sülhet a nuggets! 

Nemrégiben megjelent a Magic Crumb három dalosra tervezett, végül négy tételre gyarapodott bemutatkozó anyaga, a Snakes From Above EP.  A bő negyed órás EP-n a stoner és a grunge ízei keverednek mélyre hangolt gitárokkal és aránylag magas tónusú énekkel, aminek egyvelege egy igazán finom keveréket ad ki. De nézzük csak, milyet!

Nagyon régóta nem írtam friss anyagról semmit. Nem is igazán hallgattam semmi új lemezt, mert egyszerűen belerévedtem a múltba. A Nuggets cikkek írása meg totál elkerült, hiszen nem volt semmi, ami igazán mozgatott volna ebbe az irányba. Aztán megtaláltam a SeasOf Mars-t, ami mindent átkattintott.

Lehet bármilyen lelkes és elkötelezett a botcsinálta rockfirkász, néha egészen komoly nevek is a radar alatt maradnak. Így eshetett meg, hogy a Demon Hunter munkássága eleddig ismeretlen volt számomra.

Régóta nem volt RockNuggets, itt az ideje, hogy megtörjük a csendet, egy újabb doom zenekarral, akikre a jövőben lehetséges, hogy érdemes lesz jobban figyelni. Ez a zenekar pedig nem mást, mint a Knifesmoke, akik most jelentkeztek az Evil Eye című legújabb albumukkal.

Most egy kanadai zenekarral találjuk majd szembe magunkat. Jöhet a MOOCH bemutatkozó anyaga.

Végre elérkezett az az idő, hogy újra találok izgalmas zenekarokat, olyanokat, amikre felkapom a fejemet és azt veszem észre, hogy újra és újra meghallgatom őket. Most éppen a Belzebitch zenekar legújabb anyagára pörögtem rá teljesen.

Herta Müller A róka volt mindig a vadász című regénye által inspirált Face Without Face a brooklyni székhelyű zenei projekt, a The Do Nothing Machine kilencedik kiadványa. Az EP egy olyan világ hangulatát idézi meg, amelyben az élet Ceaușescu-korszakbeli Romániához hasonló totális rezsim alatt zajlik: ahol az uralom minden árnyalatot eltüntet, az állandó megfigyelés a mindennapok részévé válik, és a magánérzelmek is az állam csataterévé lesznek.

Az idejét se tudom már mikor találkoztam olyan olasz zenekarral, amelyik felkeltette tényleg az érdeklődésemet. A Duocane már a nevével lelővi a poént, hogy csak két ember alkotja a zenekart. Ellenben ez a két ember valami olyat pakolt le az asztalra nekem, amire jó ideig emlékezni fogok.

Vannak időszakok, amikor valahogy nem találok semmi új zenét. Amikor nem kelti fel semmi az érdeklődésemet. Megint máskor azt érzem, hogy amit eddig imádtam mocskot az most idegesít. Aztán ez megfordul és visszatérek valami olyanhoz, amire szavakat találni is nehéz. A finn származású Demonic Death Judge pontosan ilyen!

Irány Görögország, egészen pontosan Thessaloniki!  Ellenben most nem stoner zenét hoztunk nektek! Ugye milyen meglepő, hiszen az ország dúskál a jobbnál jobb stoner zenekarokban. A Rainyard azonban grunge-ban utazik, de nem is akárhogy!

Szeretem a promó anyagokat, mert néha találok benne egy-egy olyan albumot, amivel nem tudok nagyon mit kezdeni, ez pedig kihívást jelent. A zenekarok többsége vagy tetszik vagy nem, de olyan, hogy ne tudjam hova elhelyezni az adott bandát, ritka. Az After Taste megdolgoztatott, de megérte a rászánt időt.

A Warchief nem az a zenekar, aki iszonyat mód kapkod, hogy valamit lepakoljon az asztalra. Ennek köszönhetően a megalakulásuk óta eltelt tíz év alatt mindössze most jött ki a második anyaguk, ami egy négy számos EP és a Ratking nevet viseli.