Május vége felé pazar black / death / doom metal esemény zajlott az Analogban, amelyről annak rendje-módja szerint be is számoltunk. Az est egyik főszereplője a Gaerea volt, amely immár negyedik alkalommal tette tiszteletét Magyarországon. A portugál alakulat legutóbb két éve jelentkezett teljes albummal, ám azóta is folyamatosan érezteti jelenlétét a színtéren, miközben fokozatosan építi a karrierjét és halad előre. A  fellépés előtt a zenekar egy magát megnevezni nem kívánó tagjával ültünk le beszélgetni (az indokokról szintén olvashattok).

A melegben már egyre kevésbé esik jól hordani a maszkot, de azért még csak muszáj. Persze látni már olyan arcokat, akiknek ez meg sem fordul már a fejében, azokra néznek csúnyán azok, akik még a másik közelségétől is pánikrohamot kapnak, de ahogy mindig, az élet most sem fekete fehér. Egyvalami viszont az! A pandamaci-smink! Egy black metalos apuka, Vance Kotrla meghörgi nekünk, hogy igen, leszel szíves a képedre húzni a textilt, akárhogy nem csini, majd lesz idő, amikor újra le, vagy éppen végre ki lehet dobni a 2020-as év egyik legkelendőbb termékét. De addig is...

A hazai underground mozgalmon belül a legmélyebb bugyrokban (értsd: a legextrémebb zenei közegben) is bőven találunk olyan formációkat, akik mind a muzsikát, mind a koncepciót tekintve egyediségre, különlegességre törekszenek. Ide sorolandó a 2012-ben Szentendrén létrejött Nocrul duó is, amely, miközben áttette székhelyét Londonba, egy kislemezt, két EP-t, egy split anyagot, valamint három teljes albumot tett le az asztalra. Utóbbiak közül az itt tárgyalt All Mortal Creatures Must Die még az elmúlt év végén látott napvilágot, de úgy gondolom, most sem késő írni róla.

Mi lenne, ha az éppen idén hatvan éves, ikonikus játékfigura, Barbie black metalosnak állna? Nem is lenne olyan rossz, gondoljatok csak bele! Még apa is szívesen játszana ezekkel az általában igen rózsaszín-központú plasztiköntvényekkel, ráadásul a gyerek is hamar megtudná, milyen is a jó muzsika! Vagy nem...? Mindenesetre egy félkomoly, természetesen nem hivatalos, csupán fanmade videóban eljátszottak páran a gondolattal. Egész komoly lett!

A Marduk fanatikusok biztosan jól tudják, hogy a svéd fekete metal horda június 22. napjára ígért nekünk egy újabb adag gyűlöletet, mégpedig egy "brend nyú" lemez formájában. Kíváncsian vártuk is a fent említett dátum, valamint a Victoria névre fordított-keresztelt lemez elérkeztét. Bár az a tény, hogy én személy szerint eddig még nem csalódtam a svéd veteránokban és muzsikájukban valamelyest megnyugtató, de egy új album mindig okozhat meglepetéseket. Örömmel tudatjuk, hogy a alvilági (mindkét értelemben...) kapcsolatainkat kihasználva egy nap elteltével prezentáljuk is a tisztelt publikumnak. Tehát, kattints a tovább gombra és kezdődhet a pokoli utazás.

Nyár, vízpart, fürcsi, csajok, sör... Mi kell még? Zene! Mégpedig valami jó nyárias! De mi lehet elég megnyerő a sötétszívű metalolosnak ahhoz, hogy egyáltalán kimozduljanak a vízpartra, vagy hogy ott mindenféle megvető tekintet nélkül nyomathassák a kedvenceiket? A kérdésre a válasz a következő: rakd át a black metal dalokat surf-rock stílusba... Ejnye, hát ebből már van is egy sor! Tessék a lenti dalokat benyomni a lejátszóba és már mehetünk is neki a fekete hullámoknak!

A koncert az önfeledt szórakozás helye, ki-ki saját stílusának megfelelően kiválaszthatja annak módját. Van, aki békésen álldogál egy sörrel, van, aki már az előzenekarra sem emlékszik és persze közte bármelyik árnyalat előferdülhet. Meg persze, aki tudatmódosítás nélkül is jól érzi magát, az a legtisztább eset (akár szó szerint is). De a leginkább az tud kellemetlen lenni, amikor látod, hogy a zenész nincs épp a helyzet magaslatán, mert már becsudizott kicsit (nagyon) és azt sem tudja, melyik dalt játsszák éppen. Ilyesmi volt az Azazel nevű black metal csapat Steelfest Open Aires fellépése is, amiről csak ennyit ígérünk előzetesben: szétesett dalok, cicanaci, sörpocak - a többi meg majd alakul.

És ezt akármilyen jó lenne rákenni néhány eszement rajongóra, egyáltalán nem lehet. Mégpedig azért, mert az eset a backstageben történt, egész pontosan Caledonian Darkness nevű black/death fesztiválon, az előző hétvégén. Az egész természetesen csakis a pénz miatt történt.

Ilyen is csak Amerikában történhet meg! John Awesome (micsoda név!) és Nydia Hernandez épp az eljegyzésüket szerették volna emlékezetessé tenni néhány, a telihold fénye alatt lőtt fényképpel, amikor a kaliforniai Holy Jim Canyon erdeiben egy promó fotókat készítő black metal csapatba, a Coldvoidba botlottak.

Nem valószínű, hogy túl sokan ismernék a svéd Grá zenekar nevét itthon. Bár, aki jártas a black metal műfajban, annak tuti ismerősen csenghet a banda neve. Főleg, hogy Cursed13 és Dark Funeral tagok által életre hívott csapásról van szó....

Augusztus 5.-ére úgy vártunk, mint egy ajándék napéjegyenlőségre, ahol bónuszba hull a földekre a lányok gótruhája. Ebben mondjuk az Emptiness Booking előrelátó és szívós, kitartó hirdettetése is közrejátszott... Viszont aki hasítottbőrös-arcfestős agancs- és csontlóbálásra számított, annak csalódnia kellett.

Az Agalloch és a C R O W N népünnepélyszerűen várt pogánykodása épp hogy nem tradicionális, nyers és vad volt, hanem végtelenül kifinomult, modern és meditatív. Már amennyiben ez lehetséges avantgárd metálzenekaroktól.

A 2011 óta aktív délfrank C R O W N 3 húrkurkász, 2 olajrozsdás torok és 1 sátáni dobgép alakulata... Ez utóbbitól már lapoznátok is tovább, mi? Aki ezt teszi, nem tudja, mit hagy ki...

...De úgyse tudom befogni, szóval mondom: elektromos-industrial sludge-ot, vagy villamos black metalt, kinek hogy tetszik. A Yob és a Depeche Mode szodomikus románcát egy Vampire: The Masquarade játékba illő gót nájtklub félsötét mosdójában. És egy repetitivitásában is megkapó zenei élményt, amit, miután élőben is hallottam az Agalloch előtt, annyira meggyőzött, hogy nektek is nyugodt szívvel ajánlhatom... és miután szavamat vették egy angol beszámolóra, hát azzal is megtoldom.

(SCROLL DOWN FOR THE ENGLISH VERSION!) 

Az oregoni Agalloch, bár pontosan kategorizálhatatlan, minden műfajban, amit akár csak futva érintett, már alapvetésnek számít, legyen szó bármiről archaikus folktól kezdve a kísérleti rockon, progon, ambienten, doomon át egészen az (atmoszférikus) black metalig... S most, a The Serpent & The Sphere-rel, eddigi legelmélyültebb, misztikusabb hangvételű, monumentális darabjukkal ők is leírtak egy teljes kört. Megérkeztek oda, ahonnan indultak, mindössze egy sokkal magasabb szinten.

Az úton-útfélen hipster-blackmetalnak gúnyolt, mégis jelentős zenetörténeti irányváltást elhozó Deafheaven 3. albuma, a károgók állóvízét felrázó, rózsaszín Sunbather folytatása, ez év október 2.-án került forgalomba a tengerentúlon New Bermuda címmel, és egy impresszionista Slipknot-portréra emlékeztető borítóval...

Ha nem tűnt volna fel mostanság, pláne az elmúlt 2 évben: kis hazánk az Emptiness Booking és a Dürer fáradhatatlan, félőrült szervezőinek hála totál-tökre el van kényeztetve a keményzenei underground nemzetközi gyöngyszemeivel.

Augusztus 5.-én kitárulnak a füst-marta üvegajtók, hogy - valami druidikus együttállásnak hála talán - köszöntsenek 2 eszelős bandát és a blackséget posztmodern köntösbe (felöltőbe? palástba? hoodieba?) velük bújtatni kész közönséget. A már majd' 2 évtizede a Régiek útján járó, minden tekintetben kultikusnak mondható, kísérleti-neopogány Agalloch és a francia, industrial-blackmetal-lowtempo-depechemode torzszülöttként jellemezhető C R O W N ...és remélhetőleg pár mezei állatkoponya... töltik be a kistermet!

A posztmodern és elszállós zenék kedvelőinek ez az esztendő még sokáig fog élni az emlékezetében... Annyira sok buli van hátra csak ebben a hónapban, hogy még mi sem tértünk magunkhoz, alig győzünk felváltva járni és írni róluk. Most viszont úgy gondoltuk, kedveskedünk Nektek egy kis naptárazással... Íme a hó előrelátható része post-mindenségileg!

Ha imádod a kutyákat, sőt történetesen van is otthon egy házikedvenc, mellette pedig te magad imádod a black metált, akkor ez hiányzott eddig az életből. A black metálos kutyaruházat. Legyen fekete lelkű a kutyuli! Ha ennyire te és a kutyád sem vagytok trve arcok, akkor alább egy lightosabb kivitel. Ja és a legfontosabb: csak 63 dolcsi + postaköltség.

Hozzászokhattunk már, hogy a Skandináv-félszigeten abszolút a hétköznapi élet része a black metal. Az viszont még ezen a szinten sem gyenge, hogy már gyógyszereket is reklámoznak vele. A ZYX nevű kemikália (valami Strepsilshez hasonló szopogatós izé) promóciós spotjában egy black metal banda forgat épp klipet, miközben énekesünk sajnos iszonyúan bereked. A szünetben bedob egyet a bogyóból, és máris minden rendben; talán túlságosan is helyrerántja a torkát a szer. 

Azt hiszed, tudod is te, mi az a blackke?
Azt hiszed, te vagy a telep legtöbb szögének legtrúságosabb tulaja,
oszt közben csak a papa műhelyéből csórikálod a százasokat anyád bőrövére?
Nem tudsz különbséget tenni a skandináv ős-crossover anti-evangelista agressive ambient  és a norvég neopogány fekete thrashgrind között?
Szerinted a Betlehem egy lerúgott nyaralóváros szar gyermekétkeztetéssel a Közel-keleten?
A fordított keresztek is összeszurkálják a kehes kicsi melledet?
A TNBM rövidítésről meg máig azt hitted, hogy Tininindzsa-Batman?
Érezted már magad becsapva egy kanna Perwoll Black Magic vásárlása után,
mikor a neve ellenére nem is voltak a leírásában halottkeltő rítusok?

Egy bakancstapodtat se tovább!
A Rockstation végre megmutatja neked, mi fán terem a trve.
Jól tetted, hogy eddig féltél megkérdezni,
mert e sötét félóra után kiégnek a reléid a Sátán fartüzétől.

A napokban jelentkezett egy új dallal Avril Lavigne. Nos, mi voltunk olyan rossz arcok, hogy erről nem írtunk egyetlen mondatot se... Na, de most! Most írunk róla, hiszen napvilágot látott a Hello Kitty ( ???? ) című dal black metal verziója!