Azon ritka emberek egyike vagyok, akik eddig még nem jártak 3D-s moziban. Sőt igazából az utóbbi tíz évben összesen egyszer voltam moziban, akkor is a Star Wars harmadik részét néztem meg, ami nem volt anno egy rossz élmény. Most viszont megtörtem a jeget, és ilyen hosszú idő után nem csak moziba, hanem IMAX-be mentem el. Miért? Nem más miatt, mint a világ legnagyobb metal zenekara miatt, aki természetesen nem más, mint a Metallica. Kicsit fenntartással ültem le a székbe, hogy még is mit tud még ez a banda, de meg győztek, úgy érzem….
Fura igazából úgy írni egy koncertről, hogy moziban nézed, de még is néha olyan érzésem volt, mintha ott állnék a színpad előtt. Emiatt néha kapkodtam is a fejem, hogy én oda akarok nézni nem pedig ide. Na meg persze totál át lehet élni ebben a „HÁROM D-s” moziban a koncert hangulatát. Tényleg tele vagyok különös érzésekkel, mert koncerten voltam, de közben moziban, és ez fordítva is igaz. A story nincsen túl bonyolítva, de még is valamilyen módon egy tükröt mutat a társadalomnak, amiben segítenek a tipikus Metallica dalok, hogy jobban, élesebben lásd a tükörképedet. A lényeg, hogy van egy srác, akinek el kell hozni egy lerobbant kocsit, amiben van egy különleges táska. Útközben azonban belekerül egy utcai „forradalomba”, aminek persze részese lesz. A lázadók oldalán fejbe vágja az apokalipszis lovasát, közben meg tippeljetek melyik dalt játssza a zenekar? Na, semmi? Vagy mégis? Alap, hogy a One-t, ami totál vissza adja ebben a szituban azt a bizonyos háborús feelinget.
A téboly után tovább áll, és egy eléggé érdekes jelenet következik. Felakasztott emberek/lázadók/forradalmárok lógnak a villanyoszlopokról. Itt első ízben úgy éreztem, hogy talán a Sanatarium fog következni az erős koncertprogramban, ám tévedtem, és egy igazi ritka klasszikust hallhatunk-láthatunk, ami nem más, mint a Justice For All... A zenekar teljesítményére nem lehet panasz. Mondjuk szerintem Lars egy-két helyen igen-igen meg van csiszolva, de hát ez egy koncert DVD, lehet rajta huncutkodni így. Viszont, ami külön tetszett, hogy bizonyos bakikat benne hagytak. Ilyen például, amikor James idegesen a földhöz vágja a rossz mikrofont, amikor az egyik emelőkar, amin lámpák, és reflektorok vannak, beragad. Van egy olyan érzeted ezek által, hogy Ők is emberek. A számlista igazi klasszikus darabokat tartalmaz.
Nothing Else Matters, Enter Sandman, Creeping Death, Cynide, Battery. Nagyon tetszett, hogy a storyzos arány, és a koncertképek nagyon jó összhangban vannak. A film vége felé szegény srácot agyonveri az eddig a rendszer ellen lázadó tömeg, most meg mögöttük ott van a rendszert jelképező lovas. Melyik dal illik ide? Aki a Master Of Puppets-ra tippelt, az most megsimogathatja a buksiját. Pontosan erről magyaráztam, hogy az a bizonyos tükör ezekkel, a dalokkal mennyire összhangba-egyensúlyba kerül. Aztán, ami nekem kicsit vicces volt, hogy a srác természetesen nem hal meg, hanem egy kicsi TOOL hangulatot idéző voodoo babával életre kell, és legyőzi még a gonosz lovast is.
A zenekar is megvillantja színészi képességeit, amik lássuk be, nem a legnagyobbak, de hát nem is ezért szeretjük őket. Hogy még is milyen módon teszik ezt, és mi van a táskában? Látogassatok el a moziba, ha van rá lehetőségetek, és minden kiderül.
A lényeg, hogy a zenekar megint megmutatta a világnak, hogy ők a legnagyobbak. Nem félnek újítani, és készítenek egy olyan koncertfilmet, ami minden eddigitől más, és nem gagyi. Külön tetszett még, hogy az Orion-t a stáblista közben játsszák el, de csak Ők négyen, csak egymás közt. Külön öröm még, hogy Antal Nimród rendező mellett további magyar neveket is olvashatok a stáblistán. Sok ilyen kellene még.. Le a kalappal előttük, és reméljük, hogy minél előbb láthatjuk őket élőben megint.
