Az F.O.System jelenség örökérvényűsége amilyen megfoghatatlannak tűnhet, olyan könnyen meg lehet érteni. Adott egy zenekar ami a ‘80-as évek végén az óbudai panelházak árnyékából a dark rock műfaj első hazai képviselőjeként tűnt fel a Fekete Lyuk színpadán és hihetetlen gyorsasággal egy komplett szubkultúra szemében legendává nőtte ki magát, majd egyetlen demo - Day of the Gloom (1989), egy videoklip és egy műsoros kazetta - F.O.System - (1990) - melyet később CD-n is kiadtak - megjelentetése és fél évtizednyi igen aktív pályafutás után úgy döntött, hogy teljesítette feladatát  és ennyi volt...ezután elvileg a lassú feledésnek kéne következnie, ám mint a mellékelt ábra mutatja, nem így történt.

Az F.O.System másfél évtizednyi csend után végül ismét feltűnt a színen és bár igen ritkán hallat magáról, azóta is hihetetlen népszerűségnek örvend. És, hogy mégis mi lehet a népszerűség titka? Talán az, hogy ösztönösen dalokba öntötték egy teljes generáció borús, nyomasztó és mégis erőt adó gondolatait egy olyan évtized küszöbén, mely sokaknak a lehetőségek tárházát sokaknak viszont a totális kilátástalanságot jelentette. Így talán már senki nem csodálkozik azon, hogy időről időre minden különösebb hírverést nélkülözve képesek tömött sorok előtt koncertezni...és most is ez történt.

Olyan kihalt ez a város, olyan üresek a házak…"

Persze, mondhatnám azt, hogy a telt ház borítékolható volt, de azért erre nem számítottam...még a “fix gyülekezési pontnak” tekinthető közeli kocsma vendégszáma is simán hozta a nemzetközi bulik előtt megszokott formát és a tetthelyre érve bizony tátva is maradt a szám. Már az egyébként igen hangulatos tételekkel készülő Deley műsora alatt is igen tekintélyes létszám gyűlt össze a színpad előtt és mire Matyiék a húrok közé csaptak igencsak problémássá vált a helyváltoztatás. Bármennyire is ellentmondásosnak tűnik ilyet leírni egy dark rock brigád esetében, igazi örömünnep vette kezdetét.

"...a gondolatok majd elszabadulva törnek utat Hideg-hideg agyad mögé..."

Tudatosan kerülöm egy nagy múltú zenekar esetében az elcsépeltnek ható “nosztalgia” kifejezést, ám jelen esetben attól tartok kikerülhetetlen. Konkrét időutazásban volt részünk, önfeledt tánc, éneklés és néhol könnyes szemek kíséretében. A műsor összetétele - kisebb túlzással a zenekar teljes repertoárja - különösebb meglepetést nem okozhatott, akárcsak az előadásmód. Az viszont már annál inkább, hogy az F.O.System milyen könnyeden képes a hallgatóságát kirántani a valóság taposómalmából és a koncert teljes időtartamára áthelyezni azt egy tértől és időtől független, Fekete Lyukon átívelő dimenzióba. Fantasztikus élmény.

Fotók: Pásztor Csaba / Rockvilág.hu , További képek ITT.