RockStation

Exumer - Hostile Defiance (Metal Blade Records, 2019)

Egyszerű, darálós, adrenalin emelő, paraszt, de igényes

2019. április 15. - bönin

51672155_2613802795313401_2295472699008352256_n.jpg

Egyre nehezebb egyedi hangzású thrash-t nyomni, legyél régi, vagy új formáció. Veteránként vagy repetitív leszel, vagy belebuksz valami újító kísérletbe. Új bandaként könnyen lehetsz ötlettelen, mert sokat nyúlsz a klasszikusoktól, vagy egyszerűen csak gyenge, amit hozol. Véleményem szerint nem érdemes sokat agyalni az említett alternatívákon - pusztítani kell és nyomni a rock 'n' roll-t. Egy valamire azért érdemes odafigyelni: a vérforrasztó riffekre és a kegyetlen tempóra. Az Exumer az új lemeze készítése alatt szintén nem gondolkodott sokat, csak belerakta mindazt, ami ösztöni. Egyszerű, darálós, adrenalin emelő, paraszt, de igényes thrash, ahogy szeretem!

2019-ben így kell szólnia egy thrash lemeznek - semmi művészkedés, semmi technikázás, semmi adalék heavy vonal! Az Exumer előző (visszatérő) albuma a The Raging Tides is rendesen szíven ütött már első hallgatásra, de a Hostile Defiance talán még jobban pofán rúgott most. A teuton srácok megtalálták azt az arany középutat, ami a régi klasszikus lemezeik és a mostani éles stúdióhangzás, továbbá a német precizitás összekalapálása. Ha már most elárultam, hogy ez egy kőkeményre sikeredett thrash album, akkor akár be is fejezhetném a kritikát, de azért érdemes kicsit jobban szétboncolnunk a Hostile Defiancet, így kérlek olvass tovább!

A vokálról sokaknak Mille fog az eszébe jutni a Kreator-ból. Igazi rekedt ordítások és agresszív odamondások, itt ne számítsunk simogatásra, vagy szuper énektechnikára. De nem is kell, ez paré thrash, csak hozzárak a zenei armageddonhoz. A gitárok szó szerint gyilkolnak, tulajdonképpen egy unalmas riffet nem hallottam a lemez hallgatása közben, pedig már jó párszor végigmentem rajta, több életszituáció közepette (házibuli, edzés, séta). A basszus keményen aprít mint egy légkalapács - így tökéletes a kaotikus harmónia.

A nyitány rögtön az arcodba vágja a thrasht, nem lötyög introval, vagy valami habkönnyű felvezetővel. A Hostile Defiance tulajdonképpen berúgja az Exumer-motort, ami nagyokat röfögve végigzakatol Veled a lemez végig. A Raptor-nak ugyan kissé Kreator-os a refrénje, de teuton tesók révén, megbocsájtom ezt nekik, illetve a Black Sabbath már megírt anno mindent, szóval tök mindegy. A Carnage Rider és a Trapper gonosz, sötét thrash szerzemények, lereszelik a lelked a penge éles dara riffekkel, míg mondjuk a Dust Eater egy dallamosabb, középtempós betonozás.

Igazából a többi számot már be sem mutatom részletesebben, úgy is hozzák a szintet, ahogy az egész album! Igazi Exumer tekerés egytől egyig, nincs töltelék. Mindegyik számnak meg van az egyedi riffje, így nem folyik egybe az egész anyag. 

Az extrásabb fizikai verzió két bónusz dalt is tartalmaz. Egy indokolatlan Scorpions feldolgozást, ami nem más, mint a He's A Woman - She's A Man... érdekes választás, de kifejezetten jól sikerült így "thrash-esítve". A második már keményebb dió, hisz egy klasszikus death metal himnuszt nyomtak át a saját műfajukra: talán a legjobb Entombed művet, a Supposed To Rot-ot. Révén, hogy az eredeti fölött halálszagú dicsőségglória lebeg, igen nehéz dolguk volt a fiúknak. Hallgassátok meg!

Minden thrash-ben utazó jampinak erősen ajánlom az új Exumer-t! Ha egyáltalán nem ismered a bandát, akkor pedig gyorsan szánj időt arra, hogy beleásod magad az egyik legfaszább germán thrash bandába!

45kop.png

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr1614759159

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum