Amikor valaki kategorikusan kijelenti, hogy "én nem hallgatok magyar zenekarokat", rendszerint kikerekedik a szemem. Nem, semmi nacionalista dolog nincs a háttérben, hanem az villan át a fejemen, hogy egész egyszerűen, szinte huszárvágással szeparál el magától az illető olyan formációkat, akik több, mint érdemesek akár a nemzetközi porondon való szereplésre is. Ezek egyike az egyik kedvencem, mondhatni, "titkos gyöngyszemem" a Perihelion, akik lemezről-lemezre, sőt, egyenesen dalról-dalra szállítják a minőségi, sok egyébhez nagyon nem hasonlítható zenéjüket. Ezt a gyönyörű sorozatot folytatja a most, a hetekben megérkezett Agg, mely ugyanolyan felsőkategóriás, blackben gyökerező, de post és folk elemekkel is bő kézzel megszórt dalokat szállít, mint ahogy azt az eddigiek alapján elvárnánk. Kicsit talán még sötétebben, de az eddigi lécet is magasan megugorva!