Decemberi nyalankságok, avagy mit hallgass a fa alatt? Hát lényegében death metalt, szóval készülj fel, ez nem lesz egy könnyű gyomornak való menü. Bár a töltött káposztát és a bejglit jó lesz vele lebombázni. Nagyinak óvatosan mutasd, bár a Sodom mehet neki. Kellemes Ünnepeket!
Sodom – Out Of The Frontline Trench [EP]
Már az előző két új számos Partyisan EP-n érezhető volt a Sodom fejlődése és az old schoolabb, de egyben erősebb hangzás kialakulása. Blackfire és Tormentor órási vérfrissítésőként érkeztek az amúgy is szolid veterán zenekarba. A három új szerzemény megerősített abban, hogy Angelripper és brigádja új sátáni erőre kapott. Legnagyobbat a címadó dal szól, ami simán elférne a legendás Agent Orange lemezen. Ez azért mindent elárul. Energikus, paraszt és mocsok old school! 2020-ban pedig várhatjuk az új lemezt, ami a Genesis XIX néven fog majd a frontra lépni.
Bölzer – Lese Majesty [EP]
A Bölzer pár hete járt nálunk, ahol ismét bebizonyították, hogy ketten is képesek porig rombolni a Dürert egy óra alatt. Az utolsó lemezén, a Heron lazított a banda, főleg a morcos első két EP-n robaljó reszelő hangzáshoz képest - megjelentek a könyedebben emészthető riffek és a heroikus, tiszta ének. A megosztott hallgatóság nyomta a hideget, meleget rájuk. A Lese Majesty EP (ami a fél órájával, majdnem egy LP) tökéletesen keresztezi a gyökereket az új Bölzer hangzással, amivel megtalálták a svácjiak az arany középutat. Az anyagból hihetetlen mód sugárzik az engergia és elmondhatjuk, hogy napjaink egyik legegyedibb black/death fúziója a cucc.
Pentacle – The Spectre Of The Eight Ropes
A Pentacle bár szeptemberi megjelenésű, muszáj voltam megemlíteni ebben a pakkban, mert valahogy kimaradt nekem, hogy új lemezzel rukkoltak elő a kemény kiállású holland death metalosok. Pár hallgatás után az album felkúszott az idei top3-jaim közé, ugyanis igazi kompromisszum nélküli, mocskos, rideg megszólalású pörgős death metal, amit marhára komálok. Az ős Pestilance és az Ashpyx által képviselt holland típusú földbe döngölő death mocsokról van itt szó. Nem meglepő a hasonló hangzásvilág, úgyanis Wannes Gubbels frontember nyomta is (ének/bassz) az Asphyx középső időszakában, amikor Von Drunen nem volt a bandában.
Blood Incantation – Hidden History Of The Human Race
A death metal univerzumában ezek a fiatal arcok elég nagy teret hódítottak maguknak pár év alatt az undergroundban. A kozmikus necro death banda veszélyesen kever a zenéjében alapvetően is szélsőséges irányzatokat, mint a death/doom a tech death és a pszichedelia. Az eredmény egy sötét lyuk, mely magába cuppantja a hallgatót, átlökve ezzel egy másik dimenzióba, ahol az emberi elme által felfoghatatlan entitások erőszakolják meg a hallójáratokat. Az egyik legizgalmasabb és legkülönlegesebb lemez 2019-ben – egyszerre nyújt újat, de közben mégis a death metal tradicionális útját járja (Morbid Angel, Incantation).
Wolfbrigade – The Enemy: Reality
Igazi svéd tahóság, ízig vérig crust/d-beat förtelem, természetesen csakis a legjobb értelemben. A Wolfbrigade nem igazán változtat a recepten, bár ezen a lemezen többször vágott pofán egy heavy metalos, vagy akár Motörheades kiállás. Az egyik legnagyobb svéd crust csapat nem igazán lép ki a komfortzónájából, de úgy érzem nem is nekik kéne belenyúlni valami modern hülyeségbe és kísérletezésbe. A lemez emiatt nem unalmas, sőt, hatalmas tekerés, ami élőben valószínűleg a legvadabb moshpiteket fogja életre kelteni. Riszpekt, hogy 10 nagylemez után, ugyanilyen jó minőségben tudják hozni az elvárt szintet.
Sentient Horror - Morbid Realms
Régi Morbid Angel és svéd típusú death metal összegyúrva? Hibátlan páros, ahogy a Sentient Horror eddigi összes kiadott cucca. Idei korongukkal ezúttal egy teljesen másik síkra taszít át a zene, főleg hogy a Morbid Realmst nem lehet megszakítani – annyira végiggyalul, hogy muszáj letolni az egész lemezt. Elejétől a végéig földbepasszírozó súlyos death, fincsi tempóváltásokkal és brutális riff cunamival. Bár amcsi banda, de simán letagadhatnák és nyomulhatnának a svéd OSDM bajtársaikkal.
Nem véletlenül került egymás mellé ez a két lemez. A Flashcrawl egy kis túlzással a német Dismember, de ha ez egy erős kijelentés, akkor maradjunk a legrégebbi svéd típusú death-ként üzemelő germán zenekarnál. A 91 óta aktív zenekar 2007-ig elég termékeny volt, majd vakvágányra kerültek. Azóta most rukkolnak elő újabb nagylemezzel, de úgy hallom nem igazán fogott rajtuk sem az idő, bár ezt sejtettem, hisz tavaly láttam őket az OEFen ahogy lecsavarták a fejeket. Szolid, klasszikus, „semmi extra” régisulis death metal, nincs rajta mit szépíteni. Korrekt anyag, élőben meg úgy is gyalulni fognak!
Diabolic Night - Beyond The Realm
A germán formációra a demóik miatt kaptam fel a fejem, mert első hallásra úgy levitte az agyam a black/speed tornádó, mint a rüszök. A kezdetben egy személyes projectnek induló Diabolic Night igazi old school gyöngyszem, mely a 80-as évek meghatározó műfajait mixeli egy igazi heavy metal-alkimista módjára. Agresszív, soha le nem nyugvó speed/thrash metal keveredik a Venom féle első hullámos black metal sötétségével. A végeredmény egy éjfekete vágtázó lovas, aki kard helyett egy Gibson Flying V-vel kaszabol. Olykor a még a német klasszikus zene oltárán is áldoz a Beyond The Realm, amiről főleg a gitárszólók és a zongorabetétek gondoskodnak.
Revel In Flesh - The Hour Of The Avanger
Németország egyik legerősebb underground death metal zenekara a színtéren. Az Entombed dalról elnevezett formáció már sok lemezen túl van és mindegyik kőkeményen élve elás. Agresszív, nyers és old school. A mostani lemez sem lóg ki a sorból és bár ebben a műfajban nehéz teljesen újat mutatni, még is tele van a The Hour Of The Avanger egy adag friss ötlettel. A mély hörgés és a sikoltó vokál sebészi pontossággal váltja, vagy egészíti egymást a lehető legjobb időközökben. Felbukkan megannyi fülbemászó dallam, de még sem annyi, hogy átcsapjon egy melodeath masszába, bár a banda brutális nyersségén ezzel lazít a lemez.
Sun Of The Sleepless / Carnivrous Gate [Split]
Marcus Stock aka. Schwadorfot a témában jártasak az Empyriumból és a The Vision Bleakből ismerhetik. A germán black metal költő egyszemélyes projectje igazi erdőjáró muzsika, tele atmoszférával és gyönyörű akusztikus átvezetőkkel, mely már a debütáló korongon (To The Elements) is azonnal megvett. Az idei split is zseniális, a The Lure Of The Nyght számomra az idei év black metal dala. Tulajdonképpen még egy darab teljes szám van még a spliten. A Carnivrous Gate a Helrunaros Alsvartr szintén egyszemélyes projectje. Izmos black metal death/doom elemekkel, amitól szépen szétmegy a hallójáratod!
Köszi, hogy végig olvastátok, remélem tudtok belőle szemezgetni. Én idénre elbúcsúzom, találkozunk 2020-ban. 2019 nagyon erős volt extrém metal ügyileg, legyen a következő is hasonló! Boldog Karácsonyt és metalban gazdag új évet minden Rockstation olvasónak és kollégámnak! Bejgli és pálinka rohadásig!
