Miskolcot a hőskorban már a P. Mobil és az Edda Művek is megénekelte. A 70-es és 80-as évek fordulójának rockzenei életéből - életkoromnál fogva - kimaradtam, az egy évtizeddel későbbi helyi történések viszont telibe találtak. Miről is van szó?! A borsodi megyeszékhelyen a 80-as évek vége felé - szinte szinkronban a nemzetközi underground aktuális történéseivel - figyelemre méltó thrash mozgalom bontakozott ki, melynek képviselői közül három zenekar (Atomic, Eclipse és a jelen cikk tárgyát képező Almighty) korabeli felvételei a mai napig is rendszeresen előkerülnek nálam.
Ha most, bő három évtized távlatából megpróbálnánk visszaásni a megyeszékhely thrash metaljának gyökereihez, minden bizonnyal az Atomic-nál kötnénk ki. Szilágyi Tamás és a korai időszakban tagcserékkel alaposan megterhelt, 1983-ban alapított formációja feltehetően nem csak régiós szinten, hanem országosan is az elsők között volt, akik ebben a műfajban mozogtak. Kicsit el is kalandoztam, bár az Atomic ezer szállal kötődik az Almighty-hez...
A fentebb emlegetett trió közül ezen utóbbi zenekarnak jutott a legkevesebb, mind a felvételek száma, mind pedig a népszerűség terén. A helyi egyetemisták kvázi hobbi zenekaraként funkcionáló Almighty mindössze négy évig volt aktív, mely időszak alatt egyetlen demo kazettájuk készült. A helyi Artisz Kisszövetkezet stúdiójában 1990 nyarán rögzített három dalos szalag ott van a számomra legkedvesebb tíz hazai demo felvétel között. A Perényi Dénes gitáros/énekes, Gyurcsán Szabolcs basszusgitáros (ma mindketten az Atomic muzsikusai), Bostyán Lajos gitáros és Kiszty Roland dobos nevéhez köthető zenekar a stílus azon ágában mozgolódott, melyet akkoriban techno thrashként emlegettünk. Az Almighty zenei világa talán a helyi Eclipse és a kazincbarcikai The Bedlam épp aktuális demóihoz állt a legközelebb. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy demo felvételről van szó, mely annak ellenére, hogy nem a próbaterem sarkában felállított négysávos magnóval lett rögzítve, nem szól, nem is szólhat úgy, mint egy kortárs nyugati csapat felvétele. A három angol nyelvű szerzemény meglepően tartalmas dalszövegekkel rendelkezik, olyanokkal, amelyek akkoriban nem voltak elvárhatók egy, a húszas évei elején járó tagokból álló metalbandától.
A nyitó The Only God egy középtempós, szerkezetileg leginkább a Megadeth-tel, illetve az …and Justice For All korabeli Metallicával párhuzamba hozható nóta, dallamos betétekkel, váltásokkal. Deni énekhangja közel áll Mustaine orgánumához, a levezető szólóorgia is a Rust In Peace időszakot juttatja eszembe. Az alaposan megtördelt szerkezet ellenére sem egy áttekinthetetlen, céltalan hangszeres bemutatóról van szó, hanem egy kreativitása teljében lévő társaság szárnypróbálgatásáról. A személyes kedvencem, a Pain Games egy rövidebb, tempósabb nóta, egyszerűbb szerkezeti elemekkel, remek riffekkel. A hosszúra nyúlt instrumentális bevezetővel kezdődő Transmigration sem a tipikus dalszerkesztés szabályai szerint lett összerakva, az ének szinte csak asszisztál az ötletekben bővelkedő hangszeres játékhoz.
A miskolci Hunug Records a harminc éves jubileum tiszteletére tavaly újra megjelentette a Demo I.-et, bónuszként hozzácsapva egy korábban nem publikált dal (Be Free Again) élő felvételét. A friss kazetta változat egyébként az eredeti verzió újragondolása, az LP verzió viszont Pain Games címmel, új borítóval jelent meg. Fentebb már emlegettem a dalszövegeket, az újra kiadott kazetta borítójában magyarul is lehet ismerkedni velük.
Az Almighty szökőévenként – vagy annál is ritkábban – össze szokott állni egy-egy nosztalgia fellépésre, illetve volt szó arról is, hogy esélyes a korai dalok újrafelvétele. Az utóbbi kapcsán komoly tételben nem fogadnék, de tartogasson bármit is a jövő, az Almighty demoja számomra a magyar thrash underground egyik kiemelkedő felvétele. Ahhoz meg kétség sem férhet, hogy a korabeli magyar undergroundban kinek volt a legmenőbb zenekari logója!
