Kevés olyan hazai thrash megjelenés létezik, melynek mindhárom fizikai formátumot sikerült megélnie. A Moby Dick: Ugass kutya! és az Atomic: Slashing Victory című lemezei mellett csak az Undertaking demo felvétele az, ami LP, CD és kazetta változatban is begyűjthető. A Fekete Terror Productions fanatizmusának hála, ezt a rövid felsorolást még egy kiadvánnyal egészíthetjük ki, a fővárosi Tremor: A falakon belül című egyetlen nagylemezével, mi több, kapásból egy komplett gyűjteménnyel...

A Tremor neve azoknak lehet ismerős, akik manapság legalább alulról karcolják a negyvenet. A budapesti trió ugyanis az ezredforduló utáni első évtizedben volt aktív. 2000 körül kezdték, és 2010 környékén tették le a hangszereket – úgy tűnik, hogy végleg. A Balogh Norbert énekes/gitáros, Lichtmann Sándor basszusgitáros és Dobó Tibor dobos alkotta formáció azokban az években játszotta klasszikus germán alapú thrash metalját, amikor a nemzetközi mezőnyben már megtörtént a műfaj rehabilitációja (Schmier visszatért a Destruction frontjára, illetve a Kreator is visszatalált a thrash-hez), de itthon – emlékeim szerint – erre a német vonalra a Tremoron kívül senki sem csatlakozott rá. Jómagam pár évvel később a Metal Hammerben akadtam rá a zenekarra és az akkor aktuális Thrashtamentum demóra, de Norberték azt megelőzően már leszállítottak két szintén szerzői anyagot.

A 2001-es Elveszve szinte teljes egészében feledésbe merült, a két évvel későbbi, nagylemeznyi terjedelmű Homályba menet című CDr-t azonban rövid utánajárást követően sikerült begyűjtenem. A történet záró akkordja pedig az A falakon belül című nagylemez volt. A Dudás Attila nevéhez köthető kiadó most a legelső demo kivételével az összes Tremor felvételt leporolta, és egy kazetta-gyűjtemény formájában tette elérhetővé, sőt a kiadványhoz időzítve egy tematikus mini-fanzine is készült. Utóbbi nem más, mint egy minden részletre kiterjedő kérdezz-felelek.

A beszélgetés során Norbert és a kiadó végigmentek a teljes sztorin, érintve a stúdiózásokat, a koncertezést, a korabeli underground helyzetét, magukat a dalokat, és az esetleges aktualitásokat is. Akinek volt már szerencséje bármelyik Tremor felvételhez, tisztában van vele, hogy a korabeli mezőnyben a srácokat miért emlegették a magyar Kreator-ként. Norbert szövegköpködése, hisztérikus rikácsolása szinte egy az egyben Mille, és a zenei oldal is alapvetően a Kreator, a Destruction és a Sodom által alkotott háromszögből táplálkozott. A magyar Kreator megjelölést egyébként a ’90-es évek elején a szintén trióban muzsikáló veszprémi Mirror is megkapta, azonban a Tremor – szinte kizárólagos jelleggel – magyarul vezette elő a szerzeményeit. Norbert pedig tovább látott a bevett tematikáktól, a Tremor szerzemények úgy voltak refrén-centrikusak, hogy akár több síkon értelmezhető mondanivalóval is bírtak.

Norbi az aktuális interjúban emlegeti az őt ért okkult hatásokat, ezek valóban kivehetők a szerzemények szövegeiből, de nekem eddig sosem szúrtak szemet. Terjedelmi okokból nem kivitelezhető, hogy most végigmenjünk a három kazettán helyet kapott kéttucatnyi szerzemény mindegyikén. A lényeg, hogy a trió korelnöke, Dobó Tibor – aki a hőskorban a mezőkövesdi Anubis és Armageddon zenekarokban már nyomta a thrash metalt – mindig is ügyelt a sebességre, de nem a céltalan száguldozás híve volt. A tempók tekintetében is változatos játéka nagyban határozta meg a lerohanás-jellegű dalok összképét. Norbert pedig hajlamos volt megtördelni a tempókat, a trió nem spórolt a riffekkel és a kiállásokkal sem. Az itteni első anyag, a Homályba menet a megszólalás szempontjából jelen gyűjtemény leggyengébb láncszeme, a dalok tekintetében viszont állja a sarat.

Az underground thrashereknek komolyabb hiányérzetük a hangzás kapcsán sem lehet; minden hangszer kivehető, a basszusgitár talán túlságosan is elől van, de maga az átütő erő hiányzik a felvételből. Ennek miértjére a gyűjteményhez csatolt fanzine-ben egyébként maga Norbi is kitér. A legerősebb kiadványnak megszólalás és nóták tekintetében magam is a középsőt, a 2005-ös Thrashtamentumot tartom. Ugyan csak négy (plusz kettő) nótáról van szó, de azok a kerekre írt refrének ellenére – vagy éppenséggel ezek miatt is – rendesen odavernek. Személyes kedvencem a nyitó T-error energialökete, illetve az angol verzióban is felvett Földjeim embere térdre (Gaia). A budapesti hármas csak tesztelte magát az itteni angol változatokkal, a Tremor sztori záró darabja, az A falakon belül egy teljes egészében magyarul felrántott dalcsokor volt.

Szövegi szempontból a zenekar mindig is adott a minőségre, de a kétségtelenül több síkon értelmezhető gondolatok itt kerültek dalszövegekbe. A videoklipet is kapott címadó, a Nyugat lángja és Az idő foglyai azok a tételek, amiket a zenekar ismerői talán legtöbbször emlegetnek. A személyes kedvencek között azonban ott van a kazetta B oldaláról a két utolsó darab, A vadon árnya (Sakál) és a Vad szabadság is. A zenekar történetét jómagam kereknek érzem, jóllehet, a megérdemelt köröket nem futották be – hivatalos kiadványuk nem készült –, de a korabeli fanzine-ek emlegették őket, illetve a jellemzően fővárosi koncertek mellett a Kalapács előzenekaraként egy országos turné is kijutott nekik. Ahogy a Tremor indulásakor a klasszikus germán thrash metal sem járt a népszerűsége csúcsán, úgy a zenekar fennállásának évtizedében a kazetta formátum is mélyrepülésben volt.

A Tape Collection 2003-2008 című kiadvány a zenekar örökségéhez méltó memento, egy olyan megjelenés, ami a magyar nyelvű thrash metal híveinek manapság is szerezhet néhány kellemes percet. A kiadó kreativitását jelzi maga a kivitelezés is, a piros-fehér-zöld kazettatestekkel, a bőséges fotóanyaggal és a minden részletre kiterjedő háttérinfókkal. Rendelés: feketeterrorzine@gmail.com