A komlói Malediction története a hazai underground viszonylatában is egy rendhagyó fejezet. A lassan három évtizedes múltra visszatekintő zenekar neve mögött mindössze egyetlen nagylemez sorakozik, noha papíron az 1996-os alapítás óta folyamatosan léteznek.

Várhalmi Ákos alapító gitáros, valamint a szintén az ősidők óta a fedélzeten lévő Gábor András basszusgitáros körül rendszeresen cserélődtek a zenészek, és az évtizedek során kis túlzással a mikrofon is kézről kézre járt. A két hivatalos Malediction kiadványt, a 2002-es Whirl Evoken By Prayers EP-t és a hat évvel későbbi egyetlen nagylemezt – Reductio ad Absurdum – egyaránt a négyhúrosért felelős Andro által vitt Death Trap Productions (lásd még: Blizzard, Cultic Pulp, Gylliath) jelentette meg.

Be kell valljam, annak ellenére, hogy a nagylemez CD-n is a gyűjteményem része, az ország másik felében, azaz néhány száz kilométerrel keletebbre fogalmam sem volt arról, hogy a banda egyáltalán még létezik, ebből eredően arról sem, hogy alkalmanként fellépéseik is vannak. Ahogy kiadóként a Death Trap Productions is a baranyai undergroundot hivatott támogatni, úgy a kazettákra szakosodott sásdi Fekete Terror Productions szintén ápolja a helyi extrém metal értékeit.

A vérben áztatott kazettatest – ez most akár szó szerint is érthető – egy olyan szalagot rejt magában, melynek létezése egy az egyben a kiadónak köszönhető. Egy (fél)hivatalossá tett bootlegről van szó. A komlói death metalosok tavaly celebráltak egy fellépést a Blue Hellben, a kazetta pedig mindenféle trükközések nélkül, a maga pőre valójában ezt a koncertet dokumentálja. A kazettához ezen információk tudatában érdemes közelíteni - tehát egy nyers, de korántsem zavaros vagy hallgathatatlan cuccról van szó. Ákos és Andro társai a felvétel idején Rákosfalvi István gitáros, illetve Cseresnyés Balázs dobos és a banda frontjára 2022-ben visszatért Dinnyés István voltak. A Malediction death metalja minden egyéb jelző és szókapcsolat nélkül az old school halmazhoz sorolható.

Ha szükséges, viszonyítási pontokként olyan hazai kor- és sorstársak említhetők, mint a Monastery, az Age Of Agony vagy az Extreme Deformity. A négy fejezetre rúgó diszkográfiából a nagylemezt elég jól ismerem, a demókat a maguk idején minden bizonnyal hallottam, sőt, talán az EP-hez is volt már szerencsém. Az ötös aznap a Reductio… első három tételével melegítette be a közönséget, illetve az este folyamán a Hymn to Destroy és a Flood is műsoron volt – tehát a nagylemez fele elhangzott. A további darabok kapcsán viszont hiányosak az ismereteim, így a szalagot hallgatva több, számomra ismeretlen tételbe is belefutottam. A 2000-es kazettáról exhumált Nammtar és az Ashes című levezető darab témái az évtizedek alatt már törlődtek a memóriámból.

A vérrel fröcskölt mintázatú kazetta borítója egy poszterré hajtogatható, melyen több fotó kíséretében minden háttérinfó helyet kapott. Amit ebből az anyagból ki kellett és ki lehetett hozni, azt a Fekete Terror sikeresen ki is pipálta. A kiadvány értelemszerűen a fanatikusok szűk köréhez szól, a maroknyi érintettet viszont indokoltan szólítja meg. Kontakt: feketeterrorzine@gmail.com