Régi berögződés, egyúttal bármikor puffogtatható közhely a harmadik nagylemez jelentősége, kvázi vízválasztó jellege. A világ peremén című friss CD kapcsán pedig a két év múlva már az alapítása harmincadik évfordulóját ünneplő Dying Wish esetében is felhívható ez a bizonyos harmadik albumos dolog.
A zenekar ugyanis a 2005-ös korongot követően lemezes-fronton egy bő évtizedre jegelte magát, majd a nevet megtartva, de egy felfrissített felállással, némi stílusigazítást követően, immár magyar nyelvű dalokkal tért vissza/kezdte újra a pályát - ez volt a 2016-os Tükörország lemez időszaka. A felfrissített Dying Wish, vagyis a zenekar jól elkülöníthető második korszaka az egykori névadóval (a zenekar az Anathema: The Silent Enigma című lemezének egyik dala után választott nevet) zeneileg már alig vállal közösséget.
Az utóbbi évtized Dying Wish-e már végképp nem a ’90-es évek közepének nemzetközi undergroundját uraló doom-os death metalban utazik, sőt nem is az ezredforduló időszakára jellemző, skandináv vonalas egydimenziós melodikus death metal csapat, hanem egy modern extrém metal formáció.
A legtávolabbi múlttal való kapocs pedig az alapító gitáros, Papp Lajos személyében keresendő, aki az idei lemezt fő dalszerzőként is jegyzi. Amúgy a másik hathúros felelőse, Ács Sándor is már közel negyedszázadot húzott le a bandában, hozzájuk pedig a 2005-ös lemez előtt csatlakozott a frontember, Dömötör Balázs. A zenekar magja tehát stabil, ahogy mára a ritmusszekció is véglegessé vált. Belá Olivér basszusgitárosnak és Herczegh Csaba dobosnak egyaránt A világ peremén a második Dying Wish nagylemeze.
A bemutatkozásukat jelentő Üvöltő sötét maradt az előző lemez irányvonalán, a dalok azonban legutóbb slágeresebbnek, könnyebben befogadhatónak tűntek. A zenekar underground-léptékben - azaz relatíve - sokat is koncertezett, a folyamatos aktivitás ellenére a harmadik magyar nyelvű nagylemez mégis lassan érkezett. Ahogy maga a csapat, úgy a háttér is megingathatatlan lábakon áll, a H-Music és jogelődje szinte a kezdetektől fogva gondozzák a zenekar kiadványait, a felvételek helyszíne pedig újfent a Denevér Hangstúdió volt. Sőt, a zenekari merch minőségéért az egykori dobos, Moldoványi János pólóbirodalma felel.
Ez a stabilitás, kiegyensúlyozottság érződik is a lemezen. A csapat továbbra is az első magyar nyelvű lemezen megkezdett irányvonalon mozog, finomhangolások természetesen vannak, de gyökeres változásokra senki se számítson. A tizenegy tételes korongtól voltaképpen nyolc teljes értékű új Dying Wish darabot kapunk, illetve itt van a hangulatos bevezető, a 2005-ös lemezről átdolgozott/magyarított Forgotten Dead, valamint a négy évvel ezelőtti Kalapács tribute anyagról ismert Idegen világ.
A Presidium bevezetője után a címadó darab fel is skicceli, hogy mire számíthatunk az ideális terjedelmű, LP-hosszra kalibrált idei dalgyűjteménytől. A modern thrashes riffeléssel elővezetett, lendületes darab a maga váltott énektémáival, ötletes hangszerelésével és melodikus szólóbetétjével mindazt felsorakoztatja, amiről a Dying Wish 2024-ben szól. A döngölős Legyen sötétség a korai Soilwork dolgait idézi, mind megszólalása, mind pedig szerkezete révén. A Felejtés melodikus death metal, inkább a finn, mint a svéd vonal mentén tálalva, melyben az extrém vokálok is nagyobb szerepet kapnak. A kevésbé direkt Leszegett fejjel egy lassan építkező, kimért, végképp nem nyilvánvaló szerzemény, kontrasztban a folytatásban érkező, zeneileg a Colony/Clayman-korszakos In Flamest megidéző Felemészt című darabbal. A középtempós Hamvakból alapvetően ugyanezen az ösvényen halad tovább, Az ár esetében pedig egyértelműen az extrém vokálok dominálnak. Az újdonságok sorát személyes kedvencem, a külön introt kapott Idegen zárja, mely egy lassan kibomló, groove metalos riffekkel dobálózó, a csapattól szokatlan, epikus szerzemény.
A világ peremén egy határozott állásfoglalás arról, hogy alkotói tisztában vannak a fémzene utóbbi három évtizedének történéseivel, legyen szó groove-okról, modern thrashről, melodikus death metalról, vagy akár az utóbbi kettő keverékéről; ebből a munícióból pedig a dalszerzés során okosan tudnak építkezni. Egy erős harmadik – magyar nyelvű – nagylemezről van tehát szó, mely voltaképpen már az ötödik, a hazai pályás lemezbemutatóra pedig a Salvus társaságában március 31-én, Karcagon kerül majd sor.
