Ha egy zenekar a Lesson In Violence nevet veszi fel a tűzkeresztségben és lemezét The Thrashfall Of Mankind címmel jelenteti meg, nem kell kétlábonjáró rocklexikonnak lennünk ahhoz, hogy kitaláljuk, miféle muzsikával is futottunk össze. Nem a német kvintett az első, akik az Exodus debüt ezen klasszikusa után nevezték el magukat. Egy demós amerikai thrash (mi más?!) banda már elsütötte ezt, de még ott a névbe került az „A” előtag is, addig a németek elhagyták azt. Sebaj, így is tudjuk, hogy miről van szó.
Természetesen hagyományos thrash metal szerepel az étlapon, németek által tálalva, de az amerikai, bay area-beli csapásvonal mentén szervírozva. A német Iron Shield Records neve számomra az olasz Punishment18 kiadóhoz hasonlóan egyfajta garancia arra, hogy szinte bármelyik kiadványukat elindítva jóféle, de az egyéniséget messzire száműző thrash-sel lesz dolgom. Csalódás most sem ért, egyben a reveláció ezúttal is elmaradt, bár az utóbbi részemről ebben a zenei világban nem is elvárás.
A baváriai Schweinfurtból útjára indított ötösfogat minden előzmény nélkül hozta ki a bemutatkozó korongját, tekintélyes múlt Lesson In Violence logó alatt egyébként sem áll a hátuk mögött, hiszen ezen a néven 2019-ben ragadtak hangszert. A csapat négyötöde egyébként időszakosan érdekelt volt a bő egy évtizede aktív, inkább a power metal vonalon mozgolódó Brain Damage soraiban is; szóval nem nyeretlen tinédzserek vágtak bele a thrash metal megmunkálásába.
A borítóképet gyorsan felejtsük el, vagy legalábbis próbáljuk meg túltenni magunkat rajta! A tizenegy dalt rejtő debütálás ugyanis az európai másod-harmad vonal egy jól sikerült újabb alkotása. Zeneileg legalábbis annak, aminek szánták, maximálisan rendben van. A nótacímek és a dalszövegek természetesen kimerülnek a kezdőknek készült thrash metal kézikönyvben szereplő lehetséges szöveg variációkban. Magvas gondolatokat, megszívlelendő sorokat nem ebben a műfajban kell keresni, egy ötven fős klubkoncerten azonban garantált a katarzis. A Lost In Yourselffel bele is csapnak a közepébe, az Exodus hatások minden megmozdulásukon kitapinthatók, azonban nem a Bonded By Blood korszak, hanem elsősorban az első Zetro-időszak (pontosabban a Pleasures Of The Fleshtől az Impact Is Imminentig terjedő album trió) zenei világa köszön vissza. A háttérből persze itt is érződik az AC/DC hatása, amit maguk Gary Holték sem titkoltak. A Lesson In Violence elsősorban nem a sebességre koncentrál, hanem a megszaggatott riffekre építik fel a szerzeményeket. Az olyan rövidebbre faragott tételek, mint például a kvázi címadó Thrash Metal Mankind vagy a Social Madness, netán az Inside bizonyos részletei azért felpörgetik a tempókat is. A zabolátlan száguldozások azonban távol állnak a csapattól. Zárásként pedig a német ötös is megírta a maga leckéjét az erőszak témakörében. Az énekes Florian a lehetőségeihez képest igyekszik változatos formában hozni az acsarkodásokat, egyébként a vokálokba a másik Florian, azaz az egyik gitáros, illetve a négyhúrost kezelő Roland is besegítenek. A dobhangzás kissé élettelenre sikerült, illetve a basszusgitár hangja is el-eltűnik a hangképben, de ezek is tipikus dolgok a thrash metalban.
Tízes skálán hét és fél pontra értékelném a Lesson In Violence debütálását, ezt viszont az ötpontos keretre nem tudom leképezni, így maradjunk egy gyenge négyesnél! Az eheti thrash bevitel mindenesetre letudva, úgyhogy kérem a következőt!
