RockStation

Mudi - Kényszermegoldás (2022)

Nem harap a kutyus!

2022. szeptember 06. - KoaX

mudi.jpg

Nem bánt a kutyus, ne félj! Istenem, hányszor hallottam ezt gyerekkoromban mielőtt a bokámba mart a kutya, vagy habzó szájjal felkergetett egy fára....De hát akkor ez volt a Kényszermegoldás. Azt meg már akkor is tudtam, hogy a Mudi egy agresszív faj. De most inkább nézzük meg, hogy mi a helyzet a budapesti kutyussal és a harmadik megoldással.

A Mudival pár éve találkoztam először, amikor valahol szembejött az Animalism borítója és azt mondtam, hogy ez annyira paraszt, hogy csak jó lehet! Noha a mangalicás, első albummal nem lettünk örök barátok, azért okozott néhány kellemes percet. Az első anyag után egy évvel már jött is a Minimalism címre hallgató második anyag, ami nekem totál kiesett és most egy kicsit nagyobb csend után itt van ez a Kényszermegoldás. A cím és az albumborító nálam telitalálat! Iszonyatosan bejön a felszeletelt kis malacka, ami nekem egy olyan klasszikus malacperselyt juttat az eszembe. Az ilyen borító az, ami miatt megéri vinylt vásárolni és gyönyörködni benne. Ettől független kicsit félve álltam az anyaghoz, mert emlékeim szerint okozott pár fejvakarós percet az első lemez.

mudi1.jpg

Tudni kell, hogy nem szeretem "kritika alkotás" előtt szénné hallgatni a lemezeket. Vagy betalált három-négy hallgatásból, vagy idő kell neki, de akkor az már egy neccesebb téma, vagy pedig egyszerűen nem nekem szól a lemez. Rossz lemez nincs, maximum olyan, ami nekem nem tetszik. A Mudi, ha a zenei palettát nézzük, akkor a Mudfield és az Isten Háta Mögött törvénytelen gyereke akar lenni, egy jó adag Pepper Keenanes Downos riffeléssel. A hangzás, modern? Lehet ilyet mondani, vagy inkább úgy fogalmazzak, hogy érezni rajta a stúdiós munkát, ami nem válik hátrányára, ellenben a stoner ízt kicsit megnyesi, és ez által sokkal metalosabb soundot kapunk.

Ettől függetlenül a riffek nagyon tudnak hasítani. A nyitó Minden Szar egy tipikusan olyan tétel, amitől kedvet kapsz az egész lemezhez. A dal nincs két perc, ettől függetlenül olyan zsíros, karcos refrént kapunk, amit csak imádni lehet. Nagyon királyul szólnak a dobok és a wah pedálos mini szólót kimondottan imádom a dal végén. Halkan megjegyzem, hogy a dobsound tényleg annyira kerek és jó, hogy arra még Makai Laci is biztos elismerően csettint. A következő dal a legerősebb szövegileg. A Kvázi Jó Hír olyan képekkel dolgozik, amit akár Palika is szívesen használna az IHM könnyedebb korszakában. Nagyon tetszik ahogy a dob és a gitárok együtt mozognak, ahogy követik egymást. És a dal felé haladva jön az, amire nem voltam felkészülve. A funky-s lüktetés nagyon nem áll jól a dalnak. Kiveszi azt a dögöt az egészből, ami miatt csípőből headbangelnék koncerten.Ezek után meg visszahozni a húzós témát egyszerűen csak időhúzás. És ez baj, hogy a második dalnál már ezt érzem és kicsit félve kanyarodok rá a következőkre, pedig a Kényelemből is egy annyira jó témával indít....A legnagyobb sárréti párhuzamot itt fedeztem fel, de ettől függetlenül jó a dal. Nem kiemelkedően jó, hogy minden havernak ezt mutassam, de kellemes hallgatnivaló. És jönnek az olyan dalok, mint az Alvás a Küszöbön Innen, aminél azt érzem, hogyha instrumentális lenne a dal, akkor sokkal többet tudna nekem adni. Pláne, olyan refrén van ebben a dalban, és annyira elkapták a srácok a hangzást is, hogy sajnálom az egészet. Innentől pedig jönnek a komolyabb problémák, mert a Hívő egy unásig hallott riffekre épülő dal, ami annyira kilóg amúgy az ének miatt a sorból, hogy ennek nem feltétlen találtam volna helyet a lemezen. Az Impériummal hasonló a szitu, mint a küszöbös dalnál. Ráadásul a refrénnél azt érzem, hogy az ének nagyon vissza van fogva és ez visszahúz engem is. 

Összességében a Mudi nem egy rossz zenekar. Nagyon sok jó ötletük van, nagyon sok jó alapjuk van. A probléma néhol az énekkel van a részemről, illetve a dalok hosszával. Nagyon sok dal túl van nyújtva és nincs bennük annyi, mint ameddig hallgatjuk. Nekem nem az a fontos, hogy egy lemez húsz perc vagy negyven. Sokkal inkább az, hogy a játékidő alatt ne legyen hiányérzetem, és a végén azt érezzem, hogy még egyszer! Erre például a hazai Chief Rebel Angel vagy a Beerzebub tökéletes példa. Egyáltalán nem írom le a zenekart, kíváncsi lennék rájuk élőben is, ha Miskolcra eszi őket a penész, és várom majd a következő anyagot.

Béke, Szeretet, Metal

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr517924737

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum