RockStation

Alestorm, Gloryhammer, Wind Rose, Rumahoy @ Barba Negra Red Stage, Budapest, 2023.01.08.

Boborján és a kalózok

2023. január 14. - viliricsi

alestorm_1.jpgE sorok még a buli előtt íródnak…
Családom külhoni érdekeltségei okán nálunk most értek véget az ünnepek. Évzárónak, utószilveszternek jobbat ki sem lehet találni, mint egy Alestorm/Gloryhammer koncertet, ahol a Rumahoy az egyik előzenekar. (Az imént a Wind Rose-zal is kísérleteztem. Így youtube-ról nem túlságosan bejövős, remélem, élőben nagyobbat üt majd.) Ez így mindenképpen jobb szórakozás, mint december 31.-én a Vörösmartyn kényszeredetten trombitálni. De ha valaki nem ismeri a résztvevőket, annak csak annyit, hogy ezen zenekarok koncertjeire nem azért indul az ember, hogy az élet értelmét célzó kérdéseire választ kapjon.

Az Alestorm „pirate metalt” azaz kalózos folk metalt tűzött halálfejes zászlajára. Azt nehéz elképzelni, hogy a tenger farkasainak hajdan lehetett-e valamiféle muzsikája, mondjuk két öldöklés között elnyomtak egy nótát, de inkább maradjunk annyiban, hogy ez ír pubzene metállal bőven felöntve. A legénységnek 2015 óta magyar tagja is van, Bodor Máté (Leander Kills, Wisdom) szólógitáros személyében. Mondhatnánk: nemzeti dicsőség, ha a magyar mainstream média vele is foglalkozott volna érdemben, nem csak azzal, ha elfingja magát valamely valóságshow hős.

A nap másik hőse pedig feltehetőleg Chris Bowes lesz, aki amellett, hogy az Alestorm énekes-frontembere, a másik headliner, a Gloryhammer billentyűse is. Túltolt science fiction és fantasy világukkal, és erre rásegítő jelmezeikkel ők a másik „komoly” résztvevői az estének. Ráadásul nemrég énekest váltottak. A (viszonylag) új srácokkal még egyik zenekart sem láttam (hallottam). Szóval mi kell még, hogy családilag, kalózsityakban kivonuljak a rendezvényre? Komolykodni ráérek márciusban, amikor Geoff Tate látogat majd hozzánk. Horgonyt fel, indulás!

A fb-on megszaporodtak a „jegyet vennék" kommentek, miközben eltűntek az „eladnék" jellegűek. Ez, és a helyszín előtti jó pár száz méteres sor a teltház egyértelmű jele volt. A kapunyitással egyidejűleg beindult a menet, de a Rumahoy produkciójának elejét így is ruhatári sorban állás közben élvezhettük.

rumahoy.jpg

Bevallom, mind elhelyezkedés, mind design szempontjából hiányzik nekem az eredeti Barba Negra épület, de szemmel is láthatólag a csepeli „sátor" vagy másfélszer annyi rajongót képes befogadni, és ez jó. Egy lenémított videofelvételből is következtetni lehetett volna a (szintén) skót bemelegítő zenekar „komolyságára". Hátul a led falon egy majom tankóharmonikált, még a zenészek mintha Jack Sparrow és a „Viszkis" közös gyermekei lettek volna sí maszkban, kalózsapkával. Zenéjük is hasonlóan eklektikus volt. Mintha a 80-as, 90-es évek disco-technóját öntötték volna nyakon metállal. Mindezt megkoronázva egy „űrlény" is beszaladt a színpadra, a mi Pandacsöki Boborjánunkat idéző mozgáskultúrával. Hogy miért éppen egy Erdei partyról szóló dal alatt, az ugyanolyan rejtély maradt, mint az űrlények (nem) létezése. Mivel Rumahoyék a főzenekar (Alestorm) által kitaposott ösvényen járnak, lehetséges, hogy ezzel az örök előzenekar szerepére kárhoztattak. Hangulat alapozóként viszont nagyon beváltak ezen az estén.

Az itáliai Wind Rose epikus speed metálja, ahogy várható volt, élőben jobban hasított. A magam részéről azonban kispóroltam volna őket az amúgyis bazi hosszú programból. A hiba azonban bennem lehetett, mivel nemcsak hogy többen feszítettek a zenekar nevét hirdető pólókban, de együtt énekelték velük a nótákat. Az olaszok Budapesten uszkve negyven percen át azt érezhették, hogy ők az Iron Maiden.

wind_rose.jpg

Az általam várva várt Gloryhammer blokkja furcsa közjátékkal kezdődött. Egy lírai Tom Jones dal folydogált a hangszórókból, miközben az öreg dalnok kartonpapír alteregója nézett farkasszemet a közönséggel a kivilágított színpadról. Vicces volt, de felesleges. Végre megszólalt az igazi, szokásos intro. A The Siege of Dunkeldel kezdett be a zenekar. Chris Bowes a dal közepén érkezett meg billentyűs hangszeréhez – most még varázslónak öltözve. Direkt figyeltem: a dupla buli ellenére sem spórolt az energiával. Másodikként érkezett a zenekar nevét viselő nóta. A közönséghang viszont egyelőre nem érkezett olyan mértékben, mint az előző zenekar programja alatt. Talán kifárasztotta a népet a Wind Rose, vagy a Tom Jones-szos gegg.

De az unikornisok földjén tett zenei látogatás már elkezdte tűzbe hozni a szépszámú érdeklődőket. Az új termésből kiválogatott Fly Away sem gyengítette ezt a tüzet. Rövid intermezzo után megismerhettük a galaxis urait (Masters of the Galaxy), majd Angus McFifeot. Számomra a Gloryhammer-blokk, sőt, az egész este csúcspontját az Universe on Fire című nóta programba illesztése jelentette. Tapasztalhattam, hogy ez a nóta nem csak az én kedvencem, hanem még minimum pár ezer emberé.

gloryhammer_1.jpg

Az új énekes Sozos Michaellel először láthattam a bandát. Fazonilag és hangban nagyon rendben volt a srác. Azonban kicsit hiányzott Thomas Winkler állandó jókedve, bohóckodásai. Természetesen az új dalnok is megküzdött a zenekar névadó Dicsőséges Kalapácsért. Egyszer a már megemlített űrlénnyel, egyszer pedig Chris varázslóval.

Akinek mindez nem volt elég abszurd, az a Gloryhammer űrbéli, fantasy történetei után megkaphatta a kegyelemdöfést a színpadon felfújódó többméteres gumikacsák láttán. A szinte zenekari jelképpé vált mindhárom jószág létrejöttét egyaránt ováció fogadta.

gloryhammer_2.jpg

Végül az intro után az este főattrakciói is színpadra kerültek. Rögtön elsütötték legnagyobb ágyúgolyójukat a kalózok: ez a 2009-es Keelhauled volt. Az amúgyis lelkes hangulatot a Pirate Metal Drinking Crewval bizosították be.

Ezúttal kalóz uniformis helyett mintha strandra készültek volna a srácok. Természetesen Christopher Kapitány ténykedése mellett Bodor Máté kapta tőlünk a legmélyebb figyelmet, akit a keytar nevű hangszeren (nyakba akasztható szintetizátor) is játszó énekes többször is megemlített. Ő pedig nem csak egyszerű „matrózként" szántotta a „fedélzetet”, hanem nagyon úgy látszott: egyenrangú társa a „vezérnek", és a többieknek. Igazi csapatként lüktette végig az öt ember a koncertet. Ch. Bowes átvezető szövegei alá Elliot Vernon, a második billentyűs mindannyiszor szép hangszőnyeget varázsolt. Sor került természetesen a „kacsás" dalra (Shit Boat), és az új lemezes Pirate Party is elhangzott. De olyan is előfordult, hogy Mexicoba utaztunk.

Csaknem nyolc éve láttam a bandát. Akkor is, most is a Nancy the Tavern Wench alatt a földön ülve eveznünk „kellett" – nem mindennapi látványosságként egy kemény rock koncerten. A hangulat is olyan felfokozott volt, mint '14-ben – beleértve a „letaglózok mindenkit, mert most van a kedvenc számom / kimegyek sörért" magatartásformát.

alestorm_2.jpg

Az Alestorm hatodik tagja a Rumahoy testes dalnoka volt. Mostmár tényleg megnézem a nevét: Yarrface kapitány (sic!) vokálozott több dalban, rap-pelt a Tortugaban, sőt, a ráadás blokkban helyet kapó Zombies Ate My Pirate Shipben (!) szőke hölgyként (!) varázsolta el a publikumot. Láttunk már szebbet :)

A „ráadás ráadásában", Máté bevezető szövege után elhangzott az új lemez Magyarországról írodott dala, amit nyilván a 2015-ben csatlakozott új gitáros személye inspirált. De már előzőleg is harsogott a „pá-lin-ka, pá-lin-ka" skandálás. Ez az egy szó közös nyelvet jelent külhoni metal muzsikusok és magyar rajongóik között, miután Joakimot, a Sabaton énekesét sikerült egyszer koncertje alatt berúgatnunk e nemes égetett szesz segítségével. A „pá-lin-ka" a „vissza/we want more" helyett is bevált.

Ha valaki valamilyen okból csak a legeslegutolsó dalnál – Fucked With an Anchor – tévedt volna a terembe, furcsa látványban részesült volna: több ezer rajongó középső ujját magasba tartva csápolt, majd Christopher Bowes is egy fuck you, Budapesttel búcsúzott.

Igazából csak másnap reggel szembesültem a „rock cunami" fárasztó mivoltával. Az öt órás ácsorgás okozta lábizommerevséget egy kis futással leoldottam, de az előző esti dalok foszlányai hosszú órákon át visszhangoztak koponyámban. Meg is fogadtam: legközelebb Geoff Tate-re megyek csak márciusban (mégha ott homlokegyenest más élmény is vár). De rock-kal kapcsolatos fogadalmaimat eddig mindig sikerült megszegnem, úgyhogy találkozunk már hamarabb!

alestorm_4.jpg

Fotók: Barba Negra. További képek ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr9518025888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum