Steve Vai a meglepetések embere. Legutóbb a szürreális Hydra gitárral állt elő, a közelmúltban pedig egy igazi meglepetést húzott elő a kalapjából. 2023-ban már nem létező kategóriának tűnt a „fiókban ragadt lemez”, mint gyűjtőfogalom. A Vai / Gash név alatt az idei év elején kiadott lemezanyag ugyanis – tudtommal – a hivatalos megjelenés előtt semmilyen formában sem csúszott ki abból a bizonyos fiókból, sőt én még a létezéséről sem tudtam.

Steve Vai köztudottan az instrumentális gitárzene egyik innovátora. Ebben a szerepben ismertük meg, és ekként is könyveltük el őt. A Johnny „Gash” Sombretto énekessel közös lemezének megjelenéséig fogalmam sem volt arról, hogy az egyik utolsó gitárhős amúgy szenvedélyes motoros, illetve a ’90-es évek legelején volt is egy ilyen jellegű zenei kilengése. A bő három évtizedig Steve stúdiójában porosodó Vai / Gash daloknak kb. semmi közük a gitárosról kialakult képhez, ez a nyolc nóta ugyanis tét és bizonyítási vágy nélküli örömzenélés a néhol blues-os, néhol rock ’n’ rollos (pl. Woman Fever), de minden ízében motoros hard rock vonalon.

Vai és Gash a legenda szerint a motorozás révén akadtak egymásra, a gitáros számára csak utóbb derült ki, hogy Sombretto a saját szórakoztatására énekelget is. Mivel Vai afféle ujjgyakorlatként összehozott egy szűkebb lemeznyi – alig félórás terjedelmű – zenei anyagot, mely a korszak szellemében íródott, de magát nem tartotta alkalmasnak arra, hogy felénekelje a nótákat, a motoros cimboráját kérte fel, hogy legyen a zenekarként amúgy nem létező formáció frontembere.

Gash pedig első – és tudtommal egyetlen – stúdiómunkáján oda is tette magát. A vérbeli ’80-as évekbeli hard rock dalok a ’90-es évek legelején a ’70-es évek szellemében, csuklóból íródtak, és a felvételeket sem agyalták túl. Karcos, nyers, ösztönös amerikai hard rockról van szó, de a dalok között a Flowers Of Fire képében akad azért lírai darab is.

A nyolc szerzemény a sokat hivatkozott hard rock (hajmetal) – grunge őrségváltás okán a maga idejében nem jelent meg, majd Gash 1998 őszén bekövetkezett halálos kimenetelű motorbalesete miatt végképp okafogyottá vált a dalok kiadása.

Az idei megjelenésnek pedig Gash halálának negyedszázados évfordulója szolgáltathat szomorú apropót. A színtér mai állapotára nyilván nem vet különösebben jó fényt, hogy egy három évtizeddel ezelőtt rögzített lemezt tartok az idei hard rock kínálat legjobbjának, de vállalom a dolgot.