A Black Veil Brides legutóbbi anyaga a 2021-es The Phantom Tomorrow konceptalbum volt. Bár lassan esedékes a folytatás, még előttük áll egy komplett Európa-turné. Ennek apropóján beszélgettünk Lonny-val, a zenekar basszusgitárosával, de szóba kerültek más témák is, sőt, egy pár kulisszatitkot is megtudtunk. 

Rockstation: Amikor legutóbb nálunk jártatok, inkább fesztivál-jellegű szettet játszottatok, néhány kritikában szóvá is tették, hogy milyen rövid volt. Mit várhatunk a novemberi koncerten? Bestof műsor lesz, lemezbemutató, vagy ismét fesztivál-szett?

Lonny Eagleton: Szerintem mindegyikből egy kicsi. Igen, akkoriban épp egy fesztiválos kanyart tettünk, játszottunk a Download fesztiválon, a Nova Rockon, meg egy csomó európai fesztiválon. A műsort és a technikát ezekhez lőttük be, de most egy kicsit másmilyen lesz. Azt tervezzük, hogy hamarosan új zenével jelentkezünk, és jó esély van rá, hogy a koncerteken is bemutatjuk. Természetesen eljátsszuk az összes slágerünket, amiket mindenki hallani akar és együtt-énekelni. De lesz néhány kevésbé ismert dal is, a fanatikus rajongók kedvéért. Próbáljuk a legjobbat nyújtani, és a lehető legjobb műsort összeállítani. A zenekar élő teljesítményére igazán büszkék vagyunk. Nem számít, hogyan érezzük magunkat, vagy mennyire vagyunk fáradtak, ha fenn vagyunk a színpadon, mindig legalább 200 százalékot nyújtunk. Ez az, amit a leginkább szeretek ebben a zenekarban, hogy mennyi energiát, mennyi szenvedélyt adunk bele a koncertjeinkbe. Garantálom, hogy mindenki jól érzi majd magát, beleértve saját magunkat is.

Novemberben már másodszorra érkeztek Magyarországra, ezúttal a Halestorm társaságában. Ha jól tudom, ti lesztek a főzenekar, ezt hogyan döntöttétek el?

Ez mindig közös döntés, amiben sok szempontot figyelembe veszünk. Természetesen mindkét zenekarnak jó sok követője van a világ minden táján, de ez technikai, logisztikai döntés is, amit a kiadók és a menedzsment egyeztetnek le. Mi csak kiállunk és játszunk, és ha valaki eljön, hogy együtt zúzzon velünk egy jót, annak nagyon örülünk.

Az egész turnén ti lesztek a főzenekar, vagy váltogatjátok, mint a Def Leppard és a Mötley Crüe?

Ha jól tudom, váltogatjuk majd. Attól függ, hogy az adott piacon melyik zenekarnak van nagyobb követőtábora. Nagy rajongója vagyok a Halestormnak, már vagy 12 éve, hogy először láttam őket, amikor az Avenged Sevenfold előzenekara voltak. Szeretem a zenéjüket, és nagy megtiszteltetés, hogy most együtt turnézunk velük. Fantasztikus csomag lesz, nagyon izgatott vagyok.

Szóval mondhatjuk, hogy ez egy co-headliner turné lesz?

Pontosan!

Már utaltál rá, hogy új zenék várhatók tőletek, meg aztán a The Phantom Tomorrow már két éves. Mondhatsz már valamit a következő lemezről? Egyáltalán, albumban gondolkodtok?

Igazad van, a legutóbbi nagylemezünk, a The Phantom Tomorrow már nem igazán mondható újnak, bár mi még mindig frissnek érezzük. Néhány nappal ezelőtt volt egy koncertünk itt Amerikában, és volt ott egy anyuka, aki elhozta a kislányát is. A lány neve Scarlett volt, és elmondta, hogy a The Phantom Tomorrow egyik karaktere után nevezte el, a Scarlett Cross dalunk hatására. Ekkor ébredtünk rá, hogy hűha, már nem olyan új ez a dal, hiszen amióta megjelent, megszületett ez a lány, akit utána neveztek el, és most eljött és meghallgatta élőben. Szóval, azóta rengeteg dalt írtunk, és még több is van készülőben. Ha minden jól megy, valamikor jövőre lesz majd új lemez, de ahogy mondtam, egy új dalon is dolgozunk, amit szeretnénk még az Európa-turné előtt kiadni, egyfajta meglepetésként. Abban még nem vagyok biztos, hogy jövőre rendes albummal vagy egy EP-vel jövünk, de annyit mondhatok, hogy valamilyen kiadványunk biztosan lesz.

A legutóbbi két nagylemezetek konceptalbum volt. Várható, hogy a következő is az lesz, vagy ezt még túl korai megkérdeznem?

Talán korai még erről beszélni. Tudod, Andy, az énekesünk szereti a történetmesélést, a karakterépítést, illetve fiktív világok megteremtését. Nagy rajongója a képregényeknek, sorozatoknak és hasonlóknak, és gyakran beépít ilyen elemeket a zenénkbe is. Lehet, hogy az új dalok szövegei is kiadnak majd egy történetet, de ahol most tartunk, még korai erről bármit mondani.

Nem igazán gyakoriak manapság a konceptalbumok, szerintem ez mindig valami extra a rajongók számára.

Így van! Mi is ezeken a nagyszabású konceptalbumokon nőttünk fel, az én egyik kedvencem a The Wall a Pink Floydtól – hatalmas konceptalbum. Imádom az ilyesmit, az pedig külön jó, hogy készíthetsz hozzájuk kapcsolódó képregényeket, akciófigurákat, olyan extrákat, amik végül is a zenét támogatják. Szóval majd meglátjuk, hogyan alakul a következő lemez.

Alig hogy csatlakoztál a zenekarhoz, nemsokára kitört a covid-világjárvány. Hogyan tudtatok megbirkózni ezzel az őrült időszakkal, egyéni, illetve zenekari szinten?

A járvány a zeneipar minden szereplőjének kemény időszak volt. Igazából az egész világnak, remélem, hogy már túl vagyunk rajta. Ami a zenekart illeti, egy teljes évnyi koncertprogramot kellett elhalasztanunk, de elhatároztuk, hogy kihozzuk a körülményekből a legjobbat. Sok időt töltöttünk együtt a stúdióban, online közvetítéseket szerveztünk, és újravettük az első albumunkat a 10-éves évfordulójára, ez lett a Re-Stitch These Wounds. Szóval elég termékenyek voltunk. Persze inkább szerettünk volna turnézni és koncertezni a világ különböző pontjain, de azt semmiképp nem akartuk, hogy csak üljünk otthon és ne csináljunk semmit. Sosem tudhatod, mit dob eléd a sors, de fontos, hogy mindig a legjobbat hozd ki belőle. Bármilyen kemény az adott helyzet, valami pozitívat biztosan lehet találni benne. Ezt próbáltuk mi is a covid alatt, és szerintem egész jól sikerült. De azt elmondhatom, hogy nagyon boldogok vagyunk, hogy végre újra turnézhatunk.

Van bármi, amit a covid tanított nektek? Például a dalszerzés és -felvétel folyamatában van, amit most másképp csináltok?

Az egyik dolog, amit a covid megtanított a világnak, az online távmunka lehetősége. Dalokat írhatunk, vagy akár fel is vehetünk videóchat segítségével. Nem azt mondom, hogy előtte ez nem volt lehetséges, de azóta sokkal inkább elfogadottá vált. Például Jake, a gitárosunk a szólamai nagy részét a házi stúdiójában szokta felvenni, és a kész sávokat elküldi e-mailben a producerünknek, aki beszerkeszti az anyagba. De bizonyos fokig mindannyian hasonlóan csináljuk: Andy-nek is van egy felvevő cucca a vokálokhoz, és Jinxx is otthon rögzíti a hegedűszólamokat. Semmi nem vetekszik azzal, amikor egy helyen lehetünk mindannyian, de óriási dolog, hogy akkor is tudunk alkotni, amikor nem vagyunk együtt.

Mondhatjuk, hogy ma olcsóbb felvenni egy lemezt?

Határozottan! Mondjuk 10-15 éve még az összes albumot profi stúdióban vettek fel. Ki kellett bérelni a felszerelést, kifizetni az óradíjakat, míg manapság szinte minden zenésznek van valamilyen otthoni felvevő eszköze. Amikor turnézom, én is egész komoly felszerelést viszek magammal. Vannak mikrofonjaim, erősítők, szimulátorok, ilyesmik. Nem szokatlan, hogy a zenekarok a turnén is dolgoznak. Ami azt illeti, az új dalt, amiről meséltem, Jake, a gitárosunk az öltözőben keverte meg pár napja, közvetlenül a koncert előtt. Van néhány hordozható hangszórója, és szó szerint, még az öltözőben is a mixen dolgozott. Szóval igen, ez határozottan olcsóbb, mint kibérelni egy professzionális stúdiót. Továbbra is ha csak lehet, stúdióban szeretünk dolgozni, de nem ijedünk meg, ha útközben, egyszerűbb cuccon kell felvennünk valamit, ha azzal felgyorsíthatjuk a munkát.

A ti szinteteken megtehetitek, hogy csak a zenére fókuszáltok, vagy muszáj, hogy egyszerre videószerkesztők, közösségi média-szakértők is legyetek? Tudom, hogy neked is van Youtube-csatornád, szóval nagyon érdekelne, hogyan látod ezt.

Büszkén mondhatom, hogy a zenekarban mindenki több lábon áll, és máshoz is ért a zenélésen kívül. A zeneipar teljesen megváltozott az internet miatt. Ha most a 80-as években lennénk, akkor biztos vagyok benne, hogy csak koncerteznénk és dalokat vennénk fel, semmi több. De ahogy te is mondtad, manapság posztolunk a közösségi médiában, van Youtube-csatornánk, még a drágán felvett videóklipeket is a Youtube-on mutatjuk be, amit közösségi médiás posztokkal vezetünk fel. Nem úgy, mint régen, amikor felvetted a klipet, a tévék meg leadták, ma már saját magadnak is promózni kell. Nyilván segítenek a kiadók és a menedzserek, de amennyire lehet, mi is szeretnénk részt venni ebben. Minél több képességünket adjuk bele a közösbe, annál jobb a zenekarnak. Az egy dolog, hogy kiállunk játszani, de ha a saját csatornáinkkal segítjük a promóciót, az még jobb. Amikor találkozunk a rajongókkal, ők is sokszor mondják, hogy mondjuk Twitch-streamen láttak először, vagy valaki a Youtube-on ajánlott minket. Régen úgy találkoztál egy új bandával, hogy hallottad őket a rádióban, ma sokkal több találkozási pont létezik, amin keresztül rajongókat szerezhetünk. Véleményem szerint ez jobb így.

Session-zenészként is dolgozol, illetve részt veszel filmzenék elkészítésében is. Mennyire más egy ilyenen dolgozni egy rock-metal albumhoz képest?

A pályafutásom elején több popzenét játszottam, amit igazán élveztem. Fontos egy zenésznek, hogy sokoldalú legyen, és több minden érdekelje. Én például jazz gitározásból diplomáztam, és jó sok jazzt játszottam az évek során. De a szívem mélyén mindig rocker voltam, és nagyon örülök, hogy most metalt játszhatok a Black Veil Brides-szal. Az a legjobb, amikor rohangálsz a színpadon, sokkal több energia áramlik, mint egy popkoncerten. Ugrálunk, headbangelünk, megy a piró, igazán jó móka, hogy ennek részese lehetek. Imádok metalt játszani, az a kedvencem!

Van örök kedvenc zenekarod vagy zenészed?

Engem elsősorban a 70-es, 80-as évek klasszikus rock zenéje rántott be, amikor tinédzser voltam. A kedvenc zenekaraim a Led Zeppelin, a Van Halen, a Pink Floyd és a Fleetwood Mac voltak. Akkor ők forradalmasították a zenét, minden zenekarnak más hangzása volt. Ki tudja, milyen okból, de manapság több zenekar nagyon hasonlóan szól. Mi azt szeretnénk, hogy amennyire csak lehet, kitűnjünk a tömegből. Például nálunk van hegedű, amit nem gyakran látsz ebben a műfajban. Nagyon széles a zenei érdeklődésünk, amibe belefér az EDM, a popzene, ezek hatását hallhatod is a dalainkban.

Nemrég olvastam egy interjúban, talán  Steven Wilsontól, hogy manapság a zenészeknek műfajokba, kategóriákba kell tagozódni, hogy kiszolgálják az algoritmusokat, és nem könnyű megtalálni a saját közönségüket. De talán elmondhatjuk, hogy a Black Veil Brides az ellenpélda: sokat változtatok, sokféle műfajba belekóstoltatok, nem lehet a zenekart két szóval jellemezni. Hogyan látod ezt? Tényleg csak címkék és sablonok léteznek?

Mára a streaming szolgáltatók lettek a zenehallgatás legfontosabb platformjai. Igen, a Spotify meg az Apple Music bekategorizálják a zenéket, hogy kiszolgálják az algoritmust. De amikor zenét írunk, nem igazán figyelünk erre. Ez nem befolyásolja a döntéseinket a stúdióban, mi csak szeretnénk, hogy a zene a legjobban sikerüljön, a tőlünk telhető legjobb művészi értéket hozzuk létre. Csak eljátsszuk a zenét, ahogy mi akarjuk, és hagyjuk, hogy az algoritmus tegye a dolgát. Ha az emberek szívesen hallgatják, az szuperjó. De végül is, mi csak öt srác vagyunk, akik együtt zenélnek, közben jól érzik magukat, és ez fantasztikus! 

A Black Veil Brides november 20-án játszik az Arénában, a különleges vendég a Halestorm lesz. További részleteket és jegyeket ITT találtok. Köszönjük a Live Nation-nek az interjú megszervezésében nyújtott segítséget!