A ’80-as évek első felében a tengerentúlon és Németországban alakultak ki azok a színterek, melyek néhány éven belül nemzetközi hírnévre tettek szert, széles körben elterjesztve a thrash metalt. A legfontosabb gócpontok New Yorkban, a san franciscoi Bay Areában, illetve a Ruhr-vidéken (Essenben és Gelsenkirchenben) valamint Frankfurt környékén alakultak ki. A németek az amerikai zenekarok sarkában jártak, a bemutatkozó lemezeik egy-két év elteltével követték a tengerentúli társak debütáló anyagait.

Az amerikai mozgalom kezdeti éveiről könyvek (Murder In The Front Row, illetve Thrash Metal) és dokumentumfilm is készültek. A német színtér viszont még adós volt önmaga dokumentálásával. A feladatot az a Daniel Hofmann vállalta magára, aki maga is átélte a hőskor eseményeit, és azóta sem sikerült kinőnie ebből a zenéből - az extrák között maga a rendező is nyilatkozik arról, hogy mit jelent számára ez a muzsika. Ez a rövid vallomás pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy szívvel és lélekkel készült a végül egy és háromnegyed órányi terjedelmű hang- és képanyag.

Természetesen lehetetlen bő negyven év eseményeit ilyen időkeretben elmesélni, Daniel azonban minden részletre odafigyelt. A végeredmény ismeretében bennem, a mozgalom fanatikus rajongójában, egyben távoli szemlélőben legalábbis semmilyen hiányérzet sem maradt.

A nagy nevek (Destruction, Kreator, Sodom és Tankard) mindannyian képviseltetik magukat legalább egy interjúalannyal. Schmier még az egykori „hivatalos” fotózások helyszínét is bemutatja, a Destruction frontemberéhez hasonlóan Ventor, Angelripper és Gerre pedig szintén minden témakör kapcsán meg lettek szólítva. Daniel azonban kamera elé ültette az olyan egykori Sodom muzsikusokat is, mint Josef Dominik, Andy Brings vagy a nagy visszatérő Blackfire. Szívet melengető, ahogy Dominik a fiával, Joshuával együtt nyilatkozik, aki szintén zenész.

Minden egykori szereplő persze nem lehet jelen, de a muzsikusok mellett olyan arcok is vállalták a közreműködést, akiket mi magyarok legfeljebb az egykori kazetták és LP-k borítóit olvasgatva ismerhetünk, gondolok itt a hangmérnök Harris Johnsra vagy a grafikus Axel Hermannra. A sajtó részéről a Rock Hardos Holger Stratmann is meg lett szólítva, ahogy a kiadók képviselői, az egykori szervezők és a mezei rajongók is vállalták a szereplést.

A film időrendben viszi végig a sztorit, ami még ma is íródik. A lényeg pedig valahol az előző mondat második felén van. Az egykori másodvonal képviselői (pl. Darkness, Assassin, Protector, Deathrow) mellett itt vannak azok, akik 2001 körül a háttérből közreműködtek a műfaj feltámasztásában (Dew-Scented, Desaster, Fatal Embrace és társaik), illetve a mai bandák is, melyek közül egyesek már kiléptek az underground legmélyebb bugyraiból (Dust Bolt, Space Chaser vagy Traitor) vagy jelenleg is ott tanyáznak (Antipeewee, Ravager, Reactory, Pripjat…).

Ezek a nevek már így leírva is soknak tűnhetnek, de a bemutatott, illetve megszólaltatott zenekarok listája több tucatnyi szereplőre rúg. A filmet a német mozikban is bemutatták, a DVD, illetve Blu-ray változatok pedig még tavaly jelentek meg. A kiadvány a tartalma miatt hiánypótló, de a forma miatt is jár neki egy kalapemelés. Az extrák között szerepel is a borító grafikájának háttere. A kép az Iron Maiden: Best Of The Beast válogatásának frontját juttatja az ember eszébe, melyen az összes nagynevű zenekar kabalafigurája helyet kapott. Knarrenheinz, illetve a Mad Butcher mellett itt van többek között a Kreator jól ismert démona és az Exumer karaktere is.

Ja, el ne felejtsem, hogy a német nyelvben kevésbé járatosak részére a beállítások között lehetséges opcióként ott az angol felirat is; szóval ha bármilyen szállal is kötődsz a germán thrash metalhoz, nehezen kerülheted meg a Total Thrasht. Rendelés: daniel@totalthrash.de