A nyár egyik csúcspontja volt számomra, amikor Kassán láthattam a Year Of The Cobra nevű doom zenekart. A házaspár zenéhez való hozzáállása megreformálta a gondolkodásmódomat és sok dologra rávilágított. Seattle-be való hazatérésük után is tartjuk a kapcsolatot a zenekar dobosával, Johan-nal, így egy hosszabb beszélgetést tudunk most nektek is megmutatni.
RS: Nemrég fejeztétek be az EU turnét. Hány országban jártatok, milyen volt a közönség?
Jon: Németországban, Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában játszottunk, a legtöbb fellépés Németországban volt. Két fantasztikus fesztiválon játszottunk: a Summer Dying Loudot és a Prophecy Fesztiválon. Mind a két helyen hatalmas tömegek voltak. A kisebb klubbokban is megmutattuk azért magunkat. Csak egy koncertünk volt alacsony látogatottsággal Kassán, de ez egy hétfő volt, és először játszottunk Szlovákiában. Ez egy gyönyörű város, és nagyon jó volt látni.
RS: Milyen élményekkel gazdagodtatok?
Jon: Ez volt az első alkalom, amikor visszatértünk Európába a járvány óta, így ez még különlegesebbé és tartalmasabbá tette az egész utat. Olyan jó volt visszatérni. Láttunk régi barátokat és rajongókat, és rengeteg újat is szereztünk. Erre a túrára nem vittünk sofőrt vagy crew-t, így nem volt sok szabadidőnk városnézésre, hiszen mindent magunk csináltunk. A vezetés egyik előnye, hogy az összes vidéket és kisebb városokat láthatja az út mentén ilyenkor az ember, amik néha gyönyörűek.
RS: Volt esetleg mélypont a turné alatt? És mi volt az egyik legjobb dolog?
Jon: Egyáltalán nem voltak mélypontok, nagyon jól éreztük magunkat. A turné csúcspontja a két fesztivál és a Barak ismételt fellépése volt Slavonicében, Csehországban. Ez a világ legmenőbb barkácsműhelye. Van néhány életre szóló barátunk, akiket ott szereztünk az évek során, amikor turnéztunk, és olyan jó volt újra látni mindenkit.
RS: Milyen érzés az,hogy egyik este több száz ember előtt játszotok aztán pl, Kassán eléggé családias volt a hangulat.
Jon: Ugyanúgy játszunk, és minden előadásba mindent beleadunk. Szeretünk ebben a zenekarban játszani, és nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy azt csinálhatjuk, amit tényleg szeretünk. Kassán volt a legkevesebb ember, aki előtt játszottunk, kivéve a legelső fellépésünket, de akkor is imádtuk. Valószínűleg soha nem utazhattunk volna Kassára, hacsak nincs ez a zenekar. Szóval, mindig hálásak vagyunk.
RS: Nehezen viselítek ezeket a hosszú utakat?
Jon: Mindketten nagyon régóta turnézunk, úgyhogy megszoktuk. Egyikünk alszik, a másikunk vezet. Aztán cserélünk és megyünk tovább!
RS: Kassára még visszatérve, mi történt ott a basszus erősítővel?
Jon: Amy két Ampeg SVT erősítőn játszik, amelyek sok áramot vesznek fel. Egyes kisebb klubok nehezen tudják kezelni ezt, és ettől nem működött az egyik.
RS: Amúgy ezen a turnén segített nektek valaki vagy végig ketten voltatok? Azért azok a gitárládák nem kicsik....
Jon: Általában hozunk magunkkal embereket a turnékra, de ez a turné csak két hetes volt, ezért úgy döntöttünk, most csak ketten jövünk. Igen, a ládák és az erősítők nehezek, de nagyszerű edzést biztosítanak, haha.
RS: Kóstoltatok meg helyi kajákat, söröket?
Jon: Ó igen! Minden városban. Ez az egyik a sok közül, amire számítunk, amikor Európában turnézunk. Az ételek, a sörök és a vendégszeretet csodálatos.
RS: Meg lehet élni ebből manapság a Ti szinteteken?
Jon: Két gyermekünk van, akiket nagyon szeretünk. Tehát manapság korlátozott a turnézás lehetősége emiatt. Ha gyakrabban lehetnénk úton, akkor könnyedén. Mostanában sokkal többet visszük a gyerekeinket turnéra, mióta elég idősek lettek ahhoz, hogy velünk jöjjenek, és kezdik élvezni is!
RS: Amúgy hova soroljátok magatokat, mert számomra kicsit olyanok vagytok mint a Monolord, egy viszonylag friss élőlegenda
Jon: Köszönöm a bókot! Monolordék jó barátaink és egy csodálatos zenekar. Amy-nek van egy mellékprojektje Esbennel a Monolordtól, a SLOWER – Slayer dalok doom metal stílusban játszva.( az interjú közben jött ki a zenekar War Ensemble feldolgozása, a szerk.) Úgy tartjuk magunkat a radaron, hogy minél többet turnézunk, fesztiválokon játszunk és lemezeket készítünk. Szerencsésnek érezzük magunkat, hogy az emberek törődnek a zenekarunkkal.
RS: Én nem sokat tudok rólatok, házaspár vagytok,vannak gyerekeitek és zenéltek. Mi volt előbb köztetek? A zenélés vagy a szerelem?
Jon: Amikor először találkoztunk, külön zenekarban játszottunk és folyton turnéztunk. Sok év telt el, amikor megszületett az első gyermekünk, és Seattle-be költöztünk, amikor végre együttest alapítottunk. A YOTC-ot szórakozásból indítottuk el, és azért, hogy új emberekkel találkozzunk egy új városban. Arra gondoltunk, hogy évente néhányszor játszunk helyi koncerteken, és családot alapítunk. Soha nem gondoltuk volna, hogy kivirágzik, és azzá válik, amivé mostanra sikerült. Nem tudok mást mondani, szerencsésnek és hálásaknak érezzük magunkat minden nap!
RS: Hogy jött az ötlet, hogy alapítsatok együtt egy ilyen típusú, stílusú zenekart?
Jon: Újak voltunk Seattle-ben, és nem ismertünk senkit! Mindketten írtunk dalokat, azt akartuk, hogy súlyosak legyenek, és minden szándékunkban állt, hogy legyen egy gitárosunk is. De amint elkezdtünk jammelni, minden egyszerűvé és természetessé vált.
RS: Nem is gondolkodtatok azon,hogy be vegyetek még valakit?
Jon: Csak amikor elkezdtük. Lehet, hogy alkalmanként hozunk néhány „különleges vendéget”, de a YOTC csak mi ketten vagyunk.
RS: Melyik az a zenekar, akivel a legszívesebben turnéznátok?
Jon: Nehéz kérdés! Ez a lista elég hosszú. De szerencsénk volt turnézni és együtt játszani néhány nagyszerű zenekarral és a hőseinkkel az évek során.
RS: Hogy zajlik nálatok egy lemezírás? Vasárnap kész az ebéd és mondjuk, Amynek eszébe jut egy riff és mentek a garázsba?
Jon: Néha igen! Egyes dalok nagyon organikusak, és egy gyors jamelésből származnak, de sok abból fakad, hogy egyedül írunk valamit, és megmutatjuk egymásnak azokat a felvételeket, amelyek szerintünk a YOTC-hoz illene.
RS: Jon, ugyanúgy hozol ötleteket gitárra,mint Amy ? Vagy ez csak az ő feladata?
Jon: Igen, a témáim nagy részét gitáron írom. Néha basszusgitáron is írok, hogy (remélhetőleg) jobban érezhessem, hogyan fog beleilleni a zenekarunk összképébe. Amy nagyon jó abban, hogy jobbá tegye a dalaimat, mint az eredeti, haha.
RS: Mi van akkor,ha egyikőtöknek nem jön be amit a másik kitalált? Van ilyen sértődés esetleg?
Jon: Nem igazán. Korán megállapítottuk, hogy úgy kezeljük ezt a zenekart, mint bármely olyan zenekart, amelyben a barátaiddal együtt vagy – tartsd a személyes és kapcsolati dolgokat az ajtó előtt. Ha egy ötlet nem működik, nyugodtan tesszük a polcra sértődés nélkül.
RS: Hogy választjátok külön a családot és a munkát?
Jon: Ez a legnehezebb a zenekarunkban – a család és a munka egyensúlyának megteremtése. Elsődleges célunk az, hogy ez ne legyen túlzottan hatással a gyerekeinkre. Reméljük azonban, hogy ez inspirációt is jelent számukra – látva, hogy szüleik megvalósítják céljaikat és az ehhez szükséges munkától sem riadnak vissza.
RS: Az első két anyag a stoner/doom körökben osztatlan sikert aratot, de mikor jön a következő lemez?Jon: Már majdnem készen vagyunk az írással! Januárban tervezzük a felvételt, így remélhetőleg 2024 nyarán új lemezzel fogunk megjelenni.
RS: Miben különbözik mai szemmel a két studio anyag egymástól?
Jon: Dinamika és összetartás. Imádom az első lemez nyerseségét, de szeretjük, ahová eljutottunk az előző anyaggal.
RS: Mikor tértek vissza ismét Európába?
Jon: Az előzetes tervek, hogy 2024 második felében, talán a nyáron.
RS: Mennyire nehéz Amúgy egy ilyen Eu kört leszervezni?
Jon: Van egy nagyszerű koncertszervezőnk Európában – a Ricky/Swamp Booking. Ő intézi mindent.
RS: Szerintetek mitől lesz vagy marad hiteles ebben a stoner/doom közegben?
Jon: Nincs titok, a dalok önmagukért beszélnek.
RS: Mi a varázsa ennek a szubkultúrának?
Jon: Maguk az emberek, nincs semmi titok benne, mindenki barátságos és félre rakják az egójukat.
RS:Miben kellene változzon ez a műfaj,hogy még nagyobb lehessen, még több emberhez eljuthasson?
Jon: Szerintem tökéletes úgy ahogy van. Vannak bandák, amelyek ebből tudnak megélni, és vannak kisebb zenekarok, amelyek virágoznak és növekszenek a szépen lassan. Hatalmas fesztiválokon játszanak zenekarok ebben a stílusban is, ami egy fantasztikus dolog!
RS: Kik és mivel tették számotokra legendássá ezt a műfajt?
Jon: BLACK FUCKING SABBATH!
RS: És hol van a következő generáció,kire érdemes oda figyelni?
Jon: Mindig fejlődik és növekszik. Seattle-ben most nagyszerű a felhozatalt, és rengeteg olyan banda van, amelyek nagyon menők. A Witch Ripper, a Heiress, a DeathCave és a Sun Crow néhány, ami eszembe jut. Bewitcher Portlandből. Nekünk is az egyik kedvencünk.
A FOTÓK A ZENEKAR FACEBOOK OLDALÁRÓL SZÁRMAZNAK!
