A belga Wolvennest neve mára a hazai underground megfelelő köreiben is jól cseng. Jelen sorok így figyelemfelhívás helyett inkább csak az emlékeztető szerepét hivatottak betölteni. A Ván Records neve jól működő iránytű a kortárs földalatti mozgalom innovátorai felé. A The Dark Path To The Light pedig a brüsszeliek eddigi legrövidebb lemeze - a mondat azonban semmiképp sem fejezhető be azzal, hogy egyben a legkönnyebben befogadható is.

A Wolvennest ismét feladja a leckét a hallgatónak. Erőltetettnek érzem az egyes rétegek visszafejtését, de ha mégis belevágunk a dologba, a legfelső zenei burok az érdes gitárhangzás révén minden bizonnyal a black metal lenne. Az extrém vokálok azonban a Wolvennest holdudvarában nem kötelező elemek, de ahol feltűnnek, ott a hangképben képesek minden egyebet maguk alá temetni. Vokálok terén az énekesnő, Shazzula nem evilági dallamain van a hangsúly.

Az alkotóelemek között ott találjuk a doomot, a pszichedeliát, az experimentalizmust és az ambientet is, azonban ahogy ezeket a Wolvennest formába önti, a kész mű már minden tekintetben huszonegyedik századivá válik. Az időtlenség érzetét maga a borítókép is erősíti. Értelmetlen, és minden valószínűség szerint felesleges hasonlat is, de a Wolvennest világában nem járatos hallgatóknak úgy írnám le a belgák lemezét, mintha a Dead Can Dance zenéje metalos hangszerparkkal szólalna meg.