A The Clamps anyagát még tavaly év végén kaptam meg. Mivel a tavalyi év számomra egyértelműen az olasz stoner zenekarokról szólt, így alap volt, hogy szépen elteszem és a 2024-es év elején előkapom a Megamouth-ot.

Magukat speed stoner rock’n’roll ként aposztrofáló trió megnevezésében van valami. Érezni egy jó adag Truckfighters és Motörhead hatást. Ez a zenekar harmadik albuma, ami összesen tíz dalt tartalmaz. Az album eleje sok meglepetéssel nem szolgál, de a negyedik Bill Jenkins’ című szerzemény kimondottan kecsegtető! Megtalálható benne tényleg az a gyilkos Lemmy hangulat, ami oly kevesekre jellemző ebben a szakmában. És igazából a negyedik daltól indul be a számomra az anyag. Pont jókor, hiszen már kezdtem feladni a reményt, hogy bólogatós lesz az anyag. Innentől viszont tényleg jönnek a menő dalok, mint a Blood vagy a Cubomedusa fuzzal átitatva. Ha a srácok kicsit rövidebbre hagyták volna az albumot és mondjuk hat dalban kiegyeznek, akkor egy sokkal erősebb lemez született volna, de így sem rossz az anyag. Január 12-étől pedig bárki meghallgathatja az egész lemezt!