Ez a Rotor nem az a Rotor. Tehát most nem a miskolci heavy metalosokról lesz – pár – szó, hanem a kizárólag névrokon német zenekarról. A játék neve stoner rock. Annak is egy kockázatosabb verziója, mely jelleg abból adódik, hogy ez a Rotor énekmentes szerzeményekben gondolkodik.

A cím nélküli anyag egyébként a három (egyes források szerint négy) főt számláló csapat hetedik nagylemeze. Amúgy hét dalról van szó, az utolsó szerzemény pedig épp a Sieben (azaz Hét) címre hallgat. A stoner rockerek az irányzat hőskorában, a ’90-es évek vége felé kezdték a gitárok búgatását. A kiadó pedig azzal reklámozza ezt a még tavaly megjelent anyagot, hogy ha Ennio Morricone stoner zenekart alapítana, épp ilyen zenét játszana…

Akár még igazuk is lehet. Mindenesetre groove központú, heavy-nek mondott, az irányzat nagy átlagához képest kifejezetten technikás stoner rockot kapunk a nyakunkba. Szabad, kalandozós muzsikáról és persze stonerről lévén szó, a cél a hallgató utaztatása. Ennek érdekében, ha már német zenekarral van dolgunk, némi krautrock is bevetésre kerül, de relaxációs céllal akad itt egy kis spacerock is.

Akár még a filmzenés jellegre is ráismerhetünk; ha más körülmény ugyan nem, a dalok énekmentessége mindenképp ebbe az irányba mutat. Filmzene meg ugyebár manapság már bármi lehet. A lényeg számomra annyi, hogy a tétnélküliség és az örömzene-jelleg átjön a szerzeményeken, melyek szabadon áramlanak. Ez a műfaj meg elvileg épp erről szól.