RockStation


Sepultura tagok a Cavalera Conspiracy brazíliai koncertjén

2010. október 21. - sunthatneversets

Egyenlőre mégcsak nézőként, de Andreas Kisser (gitár), Paulo Xisto Pinto Jr. (basszusgitár) és Derrick Green (ének), tehát a jelenlegi Sepultura háromnegyede is tanúja volt az ex-tagok (Max és Igor Cavalera) által alapított Cavalera Conspiracy első Brazíliában adott koncertjének, melyet a banda  október 11-én az SWU Music and Arts Festival-on adott Sao Paolo-tól nem messze Maeda Farm in Itú-ban.

A dolog abból a megvilágításból lehet érdekes, hogy nemrégiben Andreas és Paulo a brit Terrorizer magazinnak adott interjúban nem vetette el egy esetleges újjáalakulás lehetőségét.

Cavalera Conspiracy – Elkészültek a felvételekkel

A Max és Igor Cavalera által fémjelzet Cavalera Conspiracy befejezte új albumának felvételeit. Úgy látszik Max a pihenés szót nem ismeri, hiszen másik bandájának a Soulfly-nak új albuma Omen címmel hamarosan megjelenik.
A Cavalera Conspiracy új albumának producere ismét Logan Mader volt, megjelenés valamikor év végén várható a Roadrunner gondozásában. A csapat előző Inflikted című lemezről itt írtunk.

Értelmiségi tufa kűmetál : Sepultura - A-Lex

Bármennyire is szeretnék a kitartó Sepultura rajongók, hogy a klasszikus felállás egyszer újra összejöjjön, úgy tűnik erre még várni kell meghatározatlan ideig. Sőt az A-Lex az első olyan lemez, amelyen már egy Cavalera sem játszik a bandában, lévén, hogy a sokáig kitartó dobos, Igor is kibékült a már régebben lelépett bátyóval és ennek örömére sebtiben ő is lepattant. 

Mégis, akinek a Sepultura név hallatán még megdobban a szíve az jó évet tudhat maga mögött, hiszen tavaly megjelent a Cavalera tesók konspirációja (Rock STATION kritika: Első osztályú gumicsizmás parasztmetál: Cavalera Conspiracy - Inflikted) és a Soulfly Conquer-je is (Rock STATION kritika: Nem elég paraszt! : Soulfly - Conquer).  Most pedig itt az új lemez, új dobossal, bizonyos Jean Turrer Dolabella-val.
Tovább

Beszámoló: NOVA Rock 2008 - Ausztria

Az alábbi beszámolót egyik olvasónk, M. Péter állította össze nekünk és természetesen Nektek az ausztriai NovaRock 2008 fesztiválon látottak/hallottak alapján. Olvassátok és ezúton is köszönjük Péter!

----------

A mai modern "rock" képviselői mellett néhány klasszikust is felvonultatott idén az ausztriai Nova Rock fesztivál rendezősége. Ők jegyzik egyébként a Two days a week megmozdulást is. Ha egymásra vetítjük a két rendezvényt, akkor egy meglehetősen erős felhozatallal találjuk szemben magunkat.
..de, egyelőre Nova Rock.

Kezdjük talán a dolog árnyoldalával.

Sex Pistols
A sokak szemében félistenekként létező punk klasszikus úgy jelent meg a színpadon, mintha az egykori boksz klasszis hatvanévesen térne vissza revansot venni.. Nem volt túl hiteles a konszolidálódott anarchistáktól a God save the Queen, vagy az Anarchy in the UK. Ha igaz, akkor a Szigeten is tiszteletét teszi a csapat, így mindenki maga is mintát vehet a nagypapás tempójú produkcióból.

A foci és az osztrákok
Valahogy minden zenekar kötelességének érezte, hogy egy jó nagyot rúgjon szegény sógorokba, megvilágítva, mennyire nem focinemzet az övék. Egyesek ennél messzebbre is merészkedtek a germán népek kifigurázásában.
 

..és ha már itt tartunk: NOFX
Aki szereti a Toy Dolls féle vidám punk zenét, az feltehetően jól szórakozott ezen a koncerten. Ahogy feljebb említettem nem túl konformista a csapat. "Germans are people too?", vagy "Austrians can't score goals." beszólásokkal édesgették magukhoz a helyi közönséget a fiúk. Talán kicsit több is volt az átkötés a műsorban a kelleténél. Amúgy egy vidám és szórakoztató koncertet láttunk.

Volbeat

 
A dán Volbeat csapatot nem ismertem korábbról és azt gondolom, hogy minden produkció pozitív savtesztje lehet, ha a dalok ismerete nélkül is érzi a zenét az ember. Kellemes karakterű énekhang, változatos dalok és masszív hangzás.

--= Itt hívnám fel a figyelmeteket arra, hogy a dán csapatot az idei SZIGET fesztiválon is meg lehet nézni, szerintünk mindenképpen érdemes, mert nagyon jók! Augusztus 13.-án 20:00-kor lépnek fel a HammerWorld színpadon. - a szerk. =--

Airborn
:) - sokat mosolyogtunk ezen a koncerten Péter barátommal. Egy tradicionális Heavy Metal alapokra építkező AC/DC klón formáció robbant be a színpadra. A kezdés és a teljes produkciót végigkísérő lendület meggyőző volt. Sajnos a Volbeat-tel ellentétben nem éreztem elég érdekesnek a muzsikát.

Jonathan Davis (Korn)
 

 



Egy hatalmas trónszékben rángatózva adta elő szóló produkcióit Jonathan. Talán ha két Korn nóta csendült fel, köztük a Got the life, amit a mester úgy vezetett fel, hogy nem vagy igazi Korn rajongó, ha nem szereted ezt a számot. A saját dalai egyébként messze nem tűnnek olyan erősnek, mint a műfajteremtő zenekari darabok, azért kellemesek. Jonathan nagyon élvezte, hogy a közönség jól mulat a koncertjén, ráadásul egy tökéletes (faltól-falig) szivárvány is segített neki vizuális vonalon.

Cavalera Conspiracy
Dzs dzs dzs dzs.

Opeth, In Flames
Erős, zúzós, de sablonos koncertek voltak. Aki nálam átfogóbb ismeretekkel rendelkezik a csapatokról, biztosan jobban szórakozott (volna).

Gavin Rossdale
Nem mondanám, hogy szeretem a Bush zenéjét. Ez szólópróbálkozás egy jó példája annak, hogy mikor éri meg egyedül is nekifutni. ..ha valami újat kapunk. Megkaptuk.

Bad Religion
Oda és vissza vagyok értük, de nem taglózott le a koncert. Hozták az összes kötelező klasszikusukat, de semmi plusz.

Skinred
Az új arcok közül ők nyújtották a legtöbbet. Minden lejött a színpadról. Volt a másik 50 bandához hasonló zúzás, de ez hitelesen és érthetően.

Disturbed
Megint egy banda, aki valamivel színesíteni tudott az általa képviselt vonal egyhangúságán. Némileg náluk is összefolynak a dalok és érezni lehet, hogy ha túl akarnak élni, akkor még egy-kettőt előre kell lépniük, de egyelőre le a kalappal.

Kid Rock
 

 

Számomra az egyik, ha nem a LEGjobb produkció volt. Tökéletesen felépítették a műsort, egyre erősödtek a dalok, felvonultattak néhány blúzos, hard rockos témát és lassan kibontakozott a hip-hopos zúzda is. Kid Rock jól kommunikált a közönséggel, voltak táncos lányok, ..szóval minden a helyén.

Incubus


Otthon, autóban, vagy munka közben nagyon sokszor nyúlok az albumaikért. A koncerten hozták a számokat, ahogy kell, szépen szóltak, lejött a hangulat a színpadról, de nem sorolnám a legjobbak közé a koncertet. Egyszerűen ez a zene nem ide való.

Judas Priest
Ők sem mai gyerekek már, de a Sex Pistols-nál fényévekkel hitelesebbek voltak. Rob Halford ugyan minden komolyabb feladványnál mereven leszegett fejjel préselte ki magából a magas hangokat és fel-alá sétált, mint akinek elgurult a gyógyszere, azért megszólaltak a dalok. ..és meg lett a gyógyszer is (péjnkilör).

Rage Against The Machine



Érzékelhetően sokan kifejezetten ezért a produkcióért látogattak ki a Pannonia fields-re. Nagyon egyben volt. Mindent megkaptunk. Ott volt az energikus ének, monolitikus ritmus szekció és a Tom Morello féle kivételes gitárjáték. Egyedül talán a kapcsolat hiányzott a nézők és a zenekar között. Ennek ellenére elégedetten szálltunk autóba a műsort követően.

Összességében remek felhozatallal, drága étel- és italkínálattal és jó szervezéssel jellemezhető a fesztivál. Akinek sikerült kedvet csinálni, annak még nem késő jegyet keríteni a fent említett Two days a week eseményre.

----------

Az említett Two Days A Week fesztivál 2008. augusztus 28.-29.-én kerül megrendezésre az ausztriai Wiesenben.  A fellépők listája:

  • SLIPKNOT
  • LIVE
  • SERJ TANKIAN
  • PENNYWISE
  • SOULFLY
  • GOGOL BORDELLO
  • LESS THAN JAKE
  • BACKYARD BABIES
  • DREDG
  • THE LOCOS
  • JULIA
  • 3 FEET SMALLER
  • ANIMAL ALPHA
  • DISCO ENSEMBLE
  • BLACK TIDE
  • BLIND
  • DEDICATED TO

Jegyek pl. a helyi ticketexpress (oeticket) oldaláról rendelhetők.

 

 

Elsőosztályú gumicsizmás parasztmetál - Cavalera Conspiracy : Inflikted

Ez már majdnem reunion! Ha Andreas Kisser a Sepultura gitárosa hajlott volna rá szerintem lett is volna. Makacs ember ő, azt mondta szó sem lehet ilyenről, a másik őstagot Paoló Jr.-t meg nem kérdezte senki. Azért gyanítom nincs ez még lefutva, mert hát valljuk be a Sepultura szekere már régóta nem fut túl jól és lesz még az a pénz, amikor Andreas sem mondd majd nemet. Mert ne kételkedjünk benne, hogy egy újjáalakulás nem művészi kérdés. Lóf.....t! Pénzkérdés ez kérem, sok pénzzé.

A két Cavalera tíz évig állítólag nem is beszélt egymással. Kibékülésük egy új lemezben öltött testet. Ha stílusos akarok lenni, akkor konspirációkat ne gyártsunk arról, hogy Igort a nagy testvéri szeretet netán a békülékenység hajtotta-e a Sepuból a tesó ölelő karjaiba és nem a fent említett zseton. Nézzük inkább mit alkottak!

Amit összehoztak nem kicsit masszív. Aki szereti a Soulfly-t vagy az Arise, Chaos A.D. fémjelezte Sepulturat itt nagyot nem csalódhat. Ha ehhez még hozzáteszünk egy kis hardcore-t, meg trash-t kész is a leves. Plusz van itt egy gitáros csákó akit úgy hívnak Marc Rizzo – mellesleg a Soulflyból – aki rengeteget tesz hozzá a két tesóhoz. A basszust pedig Joe Duplantier-re bízták. A producer pedig a Machine Headban nem sok sót megevő Logan Mader volt, aki itt jó munkát végzett.

A címadóval kezdenek, akkora mellbevágó riffel, hogy a klaviatúra mögül majd elugrottam ijedtemben. Rizzo gitárjával igen cselesen díszíti a dalt, kiváló kezdés. A kettes Sanctuary kétszázas tempóval kezd és úgy is rohan végig, jó sok hardcore beütéssel és Igor nagyszerű dobjátékával. Az alábbi idióta klipet is erre készítette a csapat.


A Terroize nem vesz vissza a tempóból. A trashes nóta sok klasszikus gitárszólammal operál. A Dark Ark törzsi dobjaival akár Soulfly is lehetne. Húzós egy darab, bika riffekkel. Az Ultra-Violent megint böszme riffekkel bír, elég zaklatott tétel, ahol a szóló ismét kitűnő.
A hatos Hex hardcore punk szerűen kezd, tiszta kapkodás az egész, a gitárt követni is nehéz. Aztán a közepén visszavesz a dal és trash-es zakatolásban folytatódik. A The Doom Of All Fires megint kiválóan dübörög végig a maga két percében. A nyolcas Bloodbrawl húz, mint a gőzmozdony, az egyik legjobb dal a lemezen, meg a leghosszabb is a közepén egy Roots -féle Sepus leállással, de a végén az akusztikus betét se sámli. A Nevertrust ismét hardcore húrokat - a Rizzo gyerek meg nem gyengéket - penget.



A trashmetal Hearts Of Darkness rendesen beindítja a bólogató kutyát, eszméletlen húzós riffekre épít. A tizenegyes Must Kill tipikus záró nóta ismét gőzmozdony riffekkel és a végén a már lassan védjegyszerű „um, dois, três quat' garagara garagara” fejem leszakad befjezéssel. Aki ismeri a Sepulturát tudja miről beszélek.

Nincs mit szépíteni elsőosztályú gumicsizmás parasztmetál ez, zsigeri énekkel, bika riffekkel technikás gitár- és ritmusjátékkal. Kicsit mindenből van benne amit a Cavalerák idáig csináltak. A Sepulturahoz meg nem mérem. Majd, ha lesz reunion, mérem azt.


9/10   
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum