Bármennyire is szeretnék a kitartó Sepultura rajongók, hogy a klasszikus felállás egyszer újra összejöjjön, úgy tűnik erre még várni kell meghatározatlan ideig. Sőt az A-Lex az első olyan lemez, amelyen már egy Cavalera sem játszik a bandában, lévén, hogy a sokáig kitartó dobos, Igor is kibékült a már régebben lelépett bátyóval és ennek örömére sebtiben ő is lepattant.
Mégis, akinek a Sepultura név hallatán még megdobban a szíve az jó évet tudhat maga mögött, hiszen tavaly megjelent a Cavalera tesók konspirációja (Rock STATION kritika: Első osztályú gumicsizmás parasztmetál: Cavalera Conspiracy - Inflikted) és a Soulfly Conquer-je is (Rock STATION kritika: Nem elég paraszt! : Soulfly - Conquer). Most pedig itt az új lemez, új dobossal, bizonyos Jean Turrer Dolabella-val.
A 2006-os Dante XXI után az A-Lex is konceptlemez, ezúttal Anthony Burgess A Clockwork Orange (Mechanikus Narancs) című novellája az alap. Hát nem tudom ki, hogy van vele, de énszerintem vajmi kevés tufa kűmetálos mélyed bele abba, hogy egy lemez milyen koncepció alapján íródott. Valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy egy Sepu rajongó otthon a bookletbe borulva próbálja megérteni kedvenc zenekara mélyenszántó gondolatait, miközben a hangfalakból kiömlő zene fölszedi a szalagparkettát. Lehet persze az egészet értelmiségi köntösbe burkolni, de ez a Sepultura lemez sem több, igaz nem is kevesebb subás, fehér gumicsizmás jobbágy-metálnál. És pont ez benne a jó.
Nagy megfejtésekre nem kell tehát számítani: tizennyolc nóta, többnyire kétperces vadulós zúzdákban, melyet pár hosszabb track, és négy instrumentális (A-Lex I-IV), hangulati átkötő egészít ki. Változás talán, hogy most az elmúlt lemezekhez képest több primitívebb zúzdát (Moloko Mesto, Forceful Behavior, Enough Said, Paradox) írtak a srácok, de a mélyre hangolt Roots korszakos témák (We've Lost You, What I Do!, Conform, The Experiment) is megmaradtak a törzsi dobokkal együtt. A zenei teljesítmény is ott van a szeren, kezdve Derrick Green néhol HC-s üvöltéseivel, Andreas Kisser idegbeteg szólóival, és a két ritmusmeiszter Paulo Xisto Pinto Jr. basszer illetve a dobos Dolabella pontos játékával. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem változatos és okosan felépített lemez az A-Lex, de mégsem a néhol előbújó harmóniákról (Sadistic Values), vagy majdnem komolyzenei megoldásokról (Ludwig Van) fogunk rá emlékezni, hanem az igazi vadulásokról.
Bár a lemez eléggé szétszabdalt és több olyan zenei elemet is tartalmaz, ami nem tipikus egy metál lemezen, mégis a korong lényegét adó dalok az utóbbi évek legjobb Sepultura termését eredményezik, amelyet bátran oda lehet tenni a Cavalera Conspiracy és a Soulfly tavalyi lemezei mellé.
A lemez már a megjelenés előtt meghallgatható a Sepultura brazil weblapján.
Sepultura : What I Do!
