RockStation


Do Not Look Down - Még egy új Meshuggah dal

2012. február 17. - sunthatneversets

A múltkor már mutattunk nektek egy új Meshuggah dalt, most mutatunk egy másikat. A Do Not Look Down című tétel természetesen a svéd kult brigád március 26-án megjelenő Koloss című lemezén kap majd helyet. 

Meshuggah a Hegyalján!

A svéd hideget hátrahagyva érkezik a Hegyaljára az extrém metál úttörő Meshuggah, a matek metál pápáiként ismert svéd Meshuggah a mértani precizitással játszott fémzene igéjét terjeszti majd. Lesz rockos post hardcore és screamo, ami a walesi Funeral For A Friend rajongóinak hozhatja el a megváltást. A Texas In July tagjai pedig az amerikai metalcore legjavából adnak ízelítőt a vájtfülű zenei hívőknek.

Persze a magyar bandák elkötelezettjeinek is lesz oka imába foglalni a szervezők nevét: a Kowalsky meg a Vega a májusban megjelenő új korongjáról a legtöbb vadiúj számot a hegyaljásoknak játssza el. A banda frontembere kétszer is színpadra áll idén Tokajban: a fesztiválok közül csak a Hegy'-en játszik eredeti felállásban, Kowalskyval a mára már kultikussá lett Black-out. A stoner metál-felelős az idei tokaji bulin a Wrong Side of the Wall lesz, az egykori Insane-es Knapp Oszkár mesterien összepakolt bandája. A Subscribe-os gitárosnak, Reich Tominak is duplán van is jelenése a fesztiválon, hiszen a szintén fellépő Grand Mexican Warlock-ban is ő szórja a riffeket.

A kőkemény rock- és metálfelhozatal mellett az elektronikus zene szerelmeseinek is van miért visszaszámolni a napokat július 14-ig. Olyan nagy nevek veszik kezelésbe őket mint a londoni rappermágus, Roots Manuva, aki a legmenőbb angol klubokat hagyja hátra, hogy Tokajon adjon hatalmas élő koncertet zenészeivel. A hegyaljás hip-hop különítményben a magyarok is odateszik magukat: jönnek Akkezdet Phiai, szabad hangsávot kap az NKS, és jönnek a Hősök is Veszprémből.

Meshuggah – Jön az első DVD

A Nuclear Blast gondozásában február 5-én lát napvilágot a komplex metáljáról elhíresült svéd Meshuggah első dvd-je Alive címmel. A felvételek a csapat 2008-2009-es észak-amerikai és japán turnéján készültek és a dvd mellé egy 60 perces cd-t is kapnak a rajongók.

 

 

 

 

 

DVD:
01. Begin
02. Perpetual Black Second (Tokyo)
03. Twenty Two Hours 
04. Pravus (Tokyo)
05. Dissemination
06. Bleed (NYC)
07. Ritual
08. New Millenium Cyanide Christ (Montreal)
09. Cleanse 
10. Stengah (Montreal) 
11. The Mouth Licking What You've Bled (Montreal)
12. Machine
13. Electric Red (Tokyo)
14. Solidarius
15. Rational Gaze (Tokyo)
16. Moment
17. Lethargica (Toronto)
18. Communicate
19. Combustion (Toronto) 
20. Humiliative (Montreal) 
21. Infinitum 
22. Straws Pulled At Random (Toronto) 
23. End
 
Bonus: 
01. "Bleed" Music Video
02. The Making Of "Bleed"
03. Micha Guitar Tour
04. Tomas Drum Tour 

CD:
01. Perpetual Black Second (Tokyo)
02. Electric Red
03. Rational Gaze
04. Pravus
05. Lethargica
06. Combustion
07. Straws Pulled At Random
08. New Millenium Cyanide Christ
09. Stengah
10. The Mouth Licking What You've Bled
11. Humiliative
12. Bleed

Csak egy klikk és máris nézhetitek a DVD kedvcsináló videóját (mondjuk, ez elég vékonykára és érdektelenre sikeredett, dehát a fanoknak úgysem kell marketing...).

Tovább

Sziget fesztivál 2008 fellépők | 9. rész : Meshuggah

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 16.,  szombat,  21:30 | Meshuggah]

A zenekar 1987-ben alakult egy svéd városban, Umeĺben. A három alapító tag Fredrik Thordendal (gitár), Peter Nordin (basszusgitár), Jens Kidman (vokál) volt. 1991-ben csatlakozott hozzájuk Tomas Haake dobos, aki manapság a zenekar egyik védjegyévé vált technikás játékával. Ezévben felvették és kiadták az első albumukat a Contradictions Collapse-et, ami sokak szerint Metallica hatásokat tartalmazott. 
 

A következő lemezük 1995-ben jelent meg Destroy Erase Improve címmel, ami azóta a modern metál egyik alapműve lett. Pár év szünet, egy Fredrik Thornedal szólóalbum és Gustaf Hielm basszusgitáros csatlakozása után nekiálltak a Chaosphere albumnak, ami 1998-ban került a boltokba, és erősen megosztotta a rajongókat, többek között engem is. Többen kaotikusnak, zavarosnak, nehezen emészthetőnek találták az előző műhöz képest. Habár a csapat szekere jól futott (turné amerikában a Slayerrel, később a Toollal), a nem túl rég csatlakozott Gustaf Hielm tisztázatlan okok miatt kilépett. 2002-ben felvették és kiadták a Nothing című albumukat, ami ha lehet, még jobban megosztotta a rajongókat. 
  

A következő kiadványuk az I című, egyetlen számból álló EP, amivel ezúttal jobb fogadtatásban részesült, mint két elődje. Mint kiderült, ez az EP csak egy ízelítő a soron következő albumhoz a Catch 33-hez, ami a változatosság kedvéért szintén egy nótából áll, azonban több részre osztva. 2008-ban Obzen címmel megjelent friss lemezükről itt írtunk. Egy kicsit nehezen emészthető kiadvány ez is, de az értékei elvitathatatlanok. 

A Meshuggah immáron visszatérő vendég Magyarországon. Az öttagú metálzenekar legutóbb tavaly ősszel játszott nálunk, amikor is a hazai koncertszervezés történetében először egy spontán koncertet adtak az azóta megboldogult Kultiplexben, természetesen teltházzal. A HammerWorld Színpad egyik legzúzósabb koncertjét adják majd a Szigeten az biztos.

 

Meshuggah : Bleed

/A biográfia egy része a nuskull.hu segítségével készült/

 

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 16.,  szombat,  21:30 | Meshuggah]

 

 

Monoton riff-orgia – Meshuggah : obZen

Úgy döntöttem bunkó leszek! Tököm várja ki míg március 7-én megjelenik. Legalább én is beállok abba a sorba, hogy már a megjelenés előtt írok róla, mint más rockzenei portálok. Azért ezt nem letöltéssel teszem, hanem ha már  felrakták a myspace-re az egészet, gondoltam meghallgatom ott. Cseppet furcsa módja a kritika írásának, ezt elismerem, de úgy sincs elég „kedvem”, hogy megvegyem. Meg aztán …...  

Meg aztán kezdem azt hinni, hogy a lelkesedésemet én már egy kicsit elvesztettem az ilyen zenék iránt. Mert az kétségtelen, hogy a 95-ös Destroy Erase Improve a modern  metál egyik alapműve lett, de valahogy azóta nem az igazi ez az egész. A Destroy után nagy lelkesedésemben beszereztem a Chaosphere-t, aztán vagy kétszer forgott a játszóban. Nekem az már egy kicsit tömény és magának való lemez volt, egyszerűen befogadhatatlan és én még sokakkal ellentétben a művészetet sem láttam ebben.
Az ezután kiadott lemezek el is mentek mellettem, de mivel a mai metal színtéren a svéd banda megkerülhetetlen, nézzük az Obzen-nel mit alkottak.

A Combustion egyfajta rifforgiaként robban be. Jens Kidman énekes(?) izzó lávaként hömpölygő üvöltésfolyamával. A kettes Elecric Redben Tomas Haake szétdobolja az agyát, amúgy furcsa, ritmustalan, szaggatott, beteges tétel ez, néhol Tool-os leállásokkal. A Bleedben mintha hárman ülnének a lábgép mögött. Az ember el sem hisz, hogy ezeket a géppuska-ritmusokat számítógép segítsége nélkül négy ember hozza ki magából. A vokál itt is üvöltés és megmondom őszintén pont ez a monotonitás zavar az egészben a legjobban. Pedig ebben a dalban több hangszert is sikerült felvonultatni. A Lethargica a kettes Electric vonalát viszi tovább szaggatott nyújtott riffek címhez méltó hangulattal a középrészen megint leállással. Úgy látszik ez valami recept.
A címadó megint gépuskaropogással nyit és eszméletlen riffhegyeket halmoz egymásra a  Thordendal, Hagstrom kettős. Ez az első tétel amelyre úgy igazán felkapom a fejemet. A This Spiteful Snake szintén a szaggatott riffekel operál, a vokál nem változik, viszont a szinte jazzes szóló nem semmi. A Pineal Gland Optics kiválóan nyit és a furcsa ritmusú dal valahogy meg is ragad a fülben. A zárás überkirály.
A Pravus őrült tempóban kezd és ki megnyugvásokkal abban is folytatódik. Itt is mintha kis jazz keveredne a metallal, Dick Lövgren basszer kiválót domborít.
A záró Dancers To A Discordant Systemben Kidman előbb kis blackes beütéssel károg, aztán visszatér megszokott stílusához. Ez is könyörtelen tétel - csakúgy, mint az összes többi – szintén jazzes elemekkel.



Egy biztos: ennyi riffet normális banda egy élet alatt használ el, nem pedig egy lemezen. A hangszeresek technikai felkészültsége elvitathatatlan, még ha néha úgy is tűnik, mindenki mást akar játszani. A világ feketeségét megüvöltő énekes sem lehetne kifejezőbb, mégis az egész valahogy túl monoton, szinte számonként visszaköszönő hangzáselemekkel.  Elismerem szinte utánozhatatlanul eredeti amit csinálnak, és ha tömeggyilkolni indulnék valamelyik este, biztosan ezt tenném fel előtte, hogy megfelelő hangulatba kerüljek. De ahogy tömeggyilkolni sem fogok, úgy az obZent sem teszem fel túl sűrűn az biztos. Vagy utálod vagy szereted. Én még nem döntöttem.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum