[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 16., szombat, 18:00 (vagy 20:00) | Punish Yourself]
Tudom, hogy sokat foglalkozom a franciákkal mostanában, de hát mit csináljak ha a Sziget szervezői ennyire kultiválják az idén a francia rockzenét? Mondjuk, a Punish Yourself csapata éppenséggel egy kicsit kilóg mindenféle rockzenei kategóriából. Persze, meg is hazudtolnák francia mivoltukat, ha nem tennének egy-két meglepő csavart a művészetükbe.
A PY által képviselt zenei világ leginkább a cyber/techno punk elnevezéssel jellemezhető, ami egyébként csak részben fedi a valóságot, de a világ már csak így van összerakva, hogy valahogy nevezni kell a dolgokat. A négyes által tálalt hangorgia gyakorlatilag a punk- illetve tágabb spektrumon értelmezve: a metal- és az elektronikus zene találkozását valósítja meg, méghozzá olyan közelségbe hozva azokat egymáshoz, amennyire csak lehetséges. Az elektronikus effektekkel bőven nyakon öntött keményzenei alapok azután valami egészen zavarba ejtő egyveleget hoznak létre: punkzenének túl gépi, gépzenének meg túl punkos, fémes a produkció, úgyhogy most hirtelen nem is tudom, hogy a zenerajongók melyik táborát célozták meg, hiszen zenéjük a punkerek és a raverek számára egyaránt befogadhatatlannak tűnik.
A csapat egyébként komoly szakmai múltra tekint vissza, hiszen eddig összesen hat sorlemezt csináltak, melyből az első 1998-ban (Feuer Tranz System), az utolsó pedig a tavalyi évben (Cult Movie) jelent meg. Úgy látszik találtak bőven befogadó közönséget maguknak, hiszen Európa nyugati felén nemcsak a hazai, francia klubok rendszeres vendégei, de szívesen hívják Őket Svájcba, Hollandiába és Németországba is. Rockfesztiválokon viszonylag ritka vendégek, így a mostani szigetes fellépés ebből a szempontból különleges alkalomnak számít.
Szóval, ahogy a Sziget egy másik, illusztris, szintén francia honból származó fellépőinél, az ETHS-nél is láthattuk (Sziget fesztivál 2008 fellépők | 15. rész: ETHS), a francia zenekarok nem mennek a szomszédba kéregetni, ha szabad szellemű művészi kreativitásra vágynak. Épp ezért, a PY zenéjét csak többszörös értelemben is nyitott füleknek ajánlom, azoknak, akik tudják értékelni az ilyesmit. Mármint a szabad szellemben fogant kreativitást és művészetet.
A Punish Yourself eséllyel indul azon zenekedvelők kegyeiért is, akiknek például a Die Krupps és a legendás német csapat nyomában haladó industrial metal zenekarok munkássága közel áll a szívéhez - ha már valahova be akarom illeszteni őket, leginkább ebbe a vonalba illenek.
A színpadi showelemek tekintetében azonban mindenképpen különböznek, minden, a mai mainstream közelébe jutott bandától. Az intenzíven, már-már bántóan túlzásba vitt, a színpadi fények alatt túlvilági színekben pompázó, fluoreszkáló testfestés és egyéb látványelemek (pl. ipari flexszel előállított szikraeső, az együttes női tagja által prezentált exkluzív, fluoreszcent cici-show) nem mindennapi látványban részesítik a közönséget. Szóval, a négy színes zombi műsorának megtekintését csak saját felelősségre ajánlom. Néha biztos, ami biztos alapon, ketrec mögé zárják őket fellépéseiken (természetesen ez is a show része). A hivatalos szigetes hatórás korai kezdési időpont (Figyelem! Zenekari infók szerint a koncert este 8-kor kezdődik - szóval van itt némi ellentmondás - ezért javasoljuk hogy mindenki a helyszínen kiadott hivatalos programfüzetből tájékozódjon majd. - a szerk) önmagában egy kicsit visszafogottabb, talán ketrec nélküli(?) produkciót sejtet, de pont ez az, amit a PY esetében sosem lehet tudni. Mármint, hogy mi fog történni a színpadon... Minden esetre, akinek kenyere az extremitás és kicsit büntetni szeretné magát ilyesmivel, az legyen ott a Punish Yourself koncertjén augusztus 16.-án szombaton a Hammerworld színpad előtt.
Ízelítőnek két koncertfelvétel:
Punish Yourself - Rock'n'Roll Machine
Punish Yourself - Primitive
Linkajánló:
Punish Yourself hivatalos website
Punish Yourself MySpace oldal
[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 16., szombat, 18:00 (vagy 20:00) | Punish Yourself]
A csapat még 1999-ben kezdett alakulgatni Marseilleben, akkor még What's the fuck néven. Egy igazán ütőképes formáció csak sok tagcsere után alakult ki és végül a nevük is ETHS-re változott. Kőkemény hardcore metal, amit játszanak, pontosabban a hardcore és nu-metal elemeket ötvözik betonszilárd, death-re hajazó brutalitással. Ahogy hallgatom őket, az a benyomásom, hogy a francia rockszcéne tehetségesebb szereplői közé tartozhatnak, és tulajdonképpen már maga a tény, hogy franciák, magával hoz egy kis egyedi ízt – elég ha azokra a jellegzetes francia művészfilmekre gondolok, amiket mai napig nem sikerült kibogoznom. Na ez valami hasonló, csak rockzenében. Franciául lökik a szövegeket és az egészen élvezhető, hallhatóan értelmiségi igényességgel összegyúrt zenei megoldások mellett van még egy ász a kezükben az énekes, frontgirl Candice személyében. Esküszöm, én ilyet még életemben nem hallottam: néhol ártatlan hangon csilingelő dallamok, másutt hátborzongató hörgés és sikoltozás hagyja el a torkát. Egészen elképesztő! Nem, nincs férfi énekesük elbújva a kulisszák mögé. Mindezt ő tudja egyedül. Ha másért nem, már ezért érdemes megnézni őket.
A grindcore nagy előfutárának számító liverpooli brigádot '85-ben alapította Ken Owen dobos, akihez később Bill Steer társult, aki korábban a Napalm Deathben is megfordult.
Az Exodus, a Bay Area Thrash Metal egyik alapítója. Az együttest 1982-ben alapította Tom Hunting, Kirk Hammett és Gary Holt. Énekesnek Paul Baloff érkezett. Ha valakinek a sorban második ember neve ismerős valahonnan, akkor igen, ő az a Kirk Hammett aki ma a Metallica-ban nyomja.
A Pro-Pain-ről a metalzenét ismerőknek szerintem elsősorban a debütalbum az 1992-ben kiadott Foul Taste of Freedom ugrik be. A hardcore-t a metallal vegyítő zenéjükben legalább akkora potenciál volt, mint a szintén New York-i Biohazard-éban, de akkora sikereket sohasem értek el. Maradt az underground szcéna, ott viszont mind a mai napig jól teljesítenek tizenegynéhány albummal a hátuk mögött.. Mindig is a szókimondó csapatok között tartották őket számon, amely amúgy is műfaji sajátosság. Legutóbbi, Age of Tyranny: The Tenth Crusade című lemezük sem mentes a politikai felhangoktól, a Bush kormányzatot rendesen kiosztják.