A svéd Meshuggah az elmúlt években szépen lassan módszeresen a kultikus státuszba verekedte magát. Egy biztos zenéjük igencsak megosztó, hiszen nem mindenki bírja idegekkel ezt a technikás apokaliptikus matek metált. Az obZen-ről mi is írtunk itt az oldalon és bevallom bennem azóta sem tisztult a kép. Eddig.

Az teljesen világos, hogy a Jens Kidman – ének, Fredrik Thordendal – gitár, Marten Hagström – gitár, Tomas Haake – dob, Dick Lövgren - basszusgitár felállású ötös zsenik gyülekezete, ha lehet ilyet olyan zenében utazó emberekről mondani akiknek az a feladatuk, hogy megegyék reggelire a hallgatót. A 20 éve aktív bandának ez az első dvd kiadványa, így igazán itt volt már az ideje, hogy a pályafutásnak ez is lenyomata legyen. 

 

A Meshuggah lemezen sem puhány, de élőben ledarálja az ember agyát ez a muzsika, mégis valahogy itt lélegzőbb a produkció és azt hiszem, hogy ez a csapat élőben az igazi.  A kétlábdob és a basszus folyamatos pulzálása olyan lendületet ad, amely csak nagyon kevesek sajátsága és egyre biztosan rávilágít, mégpedig arra, hogy a hangzását honnan nyúlta a Fear Factory. A lendület pedig párosul egy olyan kifinomult brutalitással, amely élből tudatosítja mindenkiben, hogy ebben a kegyetlen, szinte apokaliptikus zenei világban senkinek nincs kegyelem. Erre ráadásul még Jens Kidman énekes is rátesz egy lapáttal, aki élőben sokkal változatosabban ordibál, mint lemezen.
 

A kiadvány nagyon okosan szerkesztett, nem nyomja agyon a hallgatót ez a töménység egyvégtében, hanem interjúk, backstage jelenetek, visszaemlékezések lazítják fel a mészárlást. Több esetben pedig osztott képernyőre vált a dvd, mert annyi minden történik egyszerre a színpadon, hogy azt képtelenség befogadni. A csapat japán és észak-amerikai turnéján rögzített dalok mellé bónusz anyagok is járnak. Megtalálható rajta az obZen-es Bleed klipje, a készítéséről egy rövid filmecske, valamint Michael Lansink gitártechnikus és Tomas Haake dobos rövid szakmai „előadása”.
 

Egy biztos, ez a dvd bebizonyítja, hogy a Meshuggah hogyan tudott underground kultusszá válni. A metált így senki nem csinálja és ez a stílus biztosan egy külön elnevezést kap majd valamikor. Aki át szeretné az apokalipszist, az sürgősen szerezze be ezt a kiadványt.