Hihetetlen egyébként, hogy itt és most már a negyedik nap beszámolója íródik miközben még mindig nem tartunk az idei Rockmaraton felénél sem. Ami persze remek, hiszen egyrészről elképesztő belegondolni, hogy kerek négy nap után még mindig mennyi minden az, ami vissza van. Annak ellenére, hogy a rutinos fesztiválozók és a rutinos szervezők, illetve azok akik még a munkájukat teszik ebbe az egészbe bele, közben nagyokat sóhajtoznak, mintha senki nem gondolta volna át, mit is jelent majd ez egyik, vagy másik oldalon az energiák terén. Szóval olyan ez mintha együtt sodródnánk az árral, ami közben egész jól élvezhető.